Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

248 Az országgyűlés képviselőházának kereskedelmet és az ipart fogják megterhelni, de annak ezt a terhet át kell hárítania a fogyasztóra, ezt nem a kereskedelem és nem az ipar fogja fizetni, hanem azok a kis egyedek, akik rá vannak utalva arra, hogy megvegyék azt az árut. , Most ismét új adókkal jönnek önök? (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Miért szavazzuk meg?) Bocsánatot kérek, önök azt állították, hogy túl van terhelve a népesség. Vagy igaz ez, és akkor nem szabad újabb adókkal jönni, vagy nem igaz, és akkor miért állították? (Meskó Zoltán: De mondja meg, hogy miért szavazzák meg azt, miért jöttek ezzel a drágítással a postánál?) Bocsánatot kérek, tessék megkérdezni a miniszterelnök úrtól. (Meskó Zoltán: Ön nem ismeri a kérdést! A mezőgazdaságot hogy kívánja támogatni? Miből kívánja támogatni? — Zaj.) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, maradjon csendben! Sándor Pál: Abból akarnám támogatni a mezőgazdaságot, hogy a budgetet egyharmaddal kisebbítem, hogy így az országnak egyharmaddal kevesebb kiadása legyen, és könynyítek az adófizetőkön, nem súlyosbítom az adófizetők helyzetét. (Állandó zaj.) Ezek végtelenül komoly dolgok, amelyek szükséges, hogy itt napirendre kerüljenek. Azért tettem önöknek szemrehányást, mert önök ismét szemhunyorgatás nélkül meg fognak szavazni egy adóemelést, mert ez nem más, mint adóemelés, (östör József: Szemhunyorgatással fogjuk megszavazni!) Szemhunyorgatás nélkül! Különben ez teljesen mindegy. (Baracs Marcell: Szemforgatással, nem hunyorgatással! — Peyer Károly: Majd a választók is szemhunyorgatás nélkül kisöprik magukat ebből az országból. — Állandó nagy zaj.) Elnök: Csendet 'kérek! (Esztergályos János: Ilyen friyolitás! Ilyen elbizakodottság!) Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot közibekiáltásaikkal. (Peyer Károly: A példák megmutatták Regőcén, hogyan kerülnek be! — Meskó Zoltán: Népszerű embert választottak!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Azt állítja, hogy szemhunyorgatás nélkül megszavazzák az adót! Ez aztán nagyon merész kijelentés!) Peyer Károly képviselő urat figyelmeztetem. méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Sopron környékén ki fogjuk plaka tírozni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Szemhunyorgatás nélkül dobra viszik maguk az egész országot!) Peyer képviselő urat ismételten figyelmeztetem, maradjon csendben. Sándor Pál: Nincs egy félórája sem annak, hogy egy képviselőtársam az önök soraiból megkérdezés nélkül azt mondotta nekem, hogy egyetlenegy kormánypárti képviselő sem lehet el a kerületében a nélkül, hogy ellenzéki beszédeket ne tartson. (Meskó Zoltán: Ki mondotta? Csak magyar beszédeket tartson! — Zaj.) Senki, Meskó képviselőtársam sem mehetne kerületébe a nélkül, hogy meg ne mondaná, ez sem jó, meg ez sem jó! (Meskó Zoltán: Itt is megmondom! — Peyer Károly: Ha az elnöki tanács engedélyt ad rá! — Meskó Zoltán: Nem kell reá engedély! — Zaj.) Megmondják, de szavaznak úgy, mint a parancsolat, úgy, mint képviselőtársam mondja, szemhunyorgatással. Igenis, becsületes véleményük ellen megszavaznak önök egyes törvényeket. Lehetetlen, 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. hogy elhigyj em Önökről, hogy önök nem nehéz szívvel fogják megszavazni azt a 22 millió pengő adót, amennyivel a postánál fognak drágítani. (Esztergályos János: Nincs is szívük! — Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, mint tisztességes ellenfelek állunk egymással szemben, ha politikai ellenfelek is vagyunk. (Zaj.) En nem kételkedem senkinek tisztes felfogásában, én mindig így beszélek t. képviselőtársam. Ha ezt elfogadja, akkor elfogadhatja a másikat is. Ismétlem, mint tisztes ellenfelek állunk egymássial szemben és feltételezem, hogy odaát éppen olyan gentleman-ek ülnek, mint itt, de én gyöngeséggel vádolom őket, gyöngeséggel a miniszterelnök úr iránt, aki izoláltan él, teljesen elvonja magát a világ elől, s akiről azt mondják, ihogy még miniszterei sem közeledhetnek ihozzá, csak azok, akik rendesen körülötte vannak. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ugyan kérem, ez már túlzás!) Bocsánatot kérek, abban okolom önöket, hogy nem úgy van, mint ia régi korszakban, amikor a kormánypártiaknak volt véleményük és latba vetették a véleményüket. Ezt most lehetetlenség keresztülvinni, amint az a boletta-törvénynél is történt, ahol nagyon ellenzéki hangulat volt önöknél, nagyon nem akarták a bolettatörvényt, de azután mégis megszavazták. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Megváltoztatta a párthatározat!) Nem szabad rossz néven venni, ha én szintén becsületes véleményemnek adok kifejezést. Nem akarok ezzel senkit személyében megtámadni. Kérem, vegyék köszönettel felszólalásomat, hiszen valószínűleg Temple t. képviselőtársam is azt akarta elmondani, amit én most elmondok, ö nem akarta megmondani a márkázásról az igazságot. Ismerte ezt a kérdést, de azt gondolta, hogy az a Sándor Pál, a rossz fiú, majd megmond ja. (Meskó Zoltán: Régi 48-asok vagyunk! — Zaj.) Valakinek el kell mondani az igazságot. Hát én vállalkozom arra, hogy elmondjam az igazságot! Nem tudok azonban belemenni a témába addig, iámig nem reflektáltam arra, amit most t. képviselőtársam mondott, hogy adjunk programmot. Mi ellenzék nem vagyúnk hivatva programmot adni. (Ëri Márton: Dehogy nem! — Meskó Zoltán: Ha valaki okosat és jót tud, rukkoljon ki vele! Ne tessék véka alatt tartani, tessék kirukkolni vele az ország érdekében!) Elnök: Csendet kérek! Meskó képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Baracs Marcell: A mi programmunkát sajátítják ki esztendők óta!) Baracs képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Baracs Marcell: A mi programmunk a közéleti puritánizmus! — Zaj a jobboldalon.) Sándor Pál: El fogom mondani, hogy programmunkból mit nem valósítottak meg. Az is valami! (Baracs Marcell: Amit próbálnak csinálni, a mienket csinálják! — Meskó Zoltán: Nincs itt szabadalma senkinek!) El fogok önöknek mondani a mi programmpontjainkból egy egész csomó dolgot, amelyben mi a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoztunk, s mégis meg kellett adnunk magunkat, leszavaztak minket. Mindenesetre legyen szabad először felemlítenem a vámtarifát. A vámtarifa tárgyalásánál kétszá,z indítványt adtam be. Nem Programm ez? Matlekovi'ts-csal együtt dolgoztunk és azt mondotta Matlekovits, aki világhírű ember volt, 'hogy több, mint 15%-os^ értékvámmal nem szabad az árukat megvámolni. (Meskó Zoltán: Ebben igaza van!) A többi-