Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának U3 2. ülése 1930 november 11-én, kedden. 249 ben is igazat fog adni a képviselő úr! Ezt a ti tani harcot egyedül küzdöttem végig. Gaal Gaston, szegény, akkor beteg volt, az agráriusok pedig meg sem mozdultak. Miért? Mert nem értették ennek kihatását. (Éri Márton: Itt volt a pártja! — Meskó Zoltán: Beszéltek is ellene!) De az agrárius Magyarországon hatalmasak, meggátolhatták volna ezt. En egyedül nem gátolhattam meg. Mi volt ennek a folyománya? Mi bizgattuk fel a többi nemzetet, hogy ők is ilyen magas tarifákat léptessenek életbe. Mi előbb jöttünk & magas vámtarifával, miniszter úr, mint mások. Mi csináltuk azt, hogy ellenünk kellett valamit tenni. De akkor a búza ára 40 pengő volt! Akkor egy gróf, gazdasági vonotkozásban is nagyon elsőrangú ember, azt állította, hogy ki fogják csalni tőlünk a búzát. A következő évben már azt mondották : ne adjátok oda a búzát 32 pengőjével, mert a zsidók megveszik és sokat fognak rajta nyerni. Emlékeznek erre még, t. képviselőtársaim? Ezt mondták, mindamellett, hogy mi mondottuk, hogy Jugoszlávia előttünk eladott 5 millió métermázsa búzát azért, mert mi ennyire tartottuk búzánkat. S mi volt ennek a folyománya? A régi aratásból igen sok búzánk maradt. A zsidók voltak az okai, hogy csak 32 pengő volt a búza ára! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Komoly tényezők sohasem állították, hogy a zsidók voltak az okai annak, hogy a búza ára lement!) Csak azt mondották, hogy a 32 pengős ár olcsó, és a zsidók keresni akarnak, s ezért ne adják oda a búzát. Dehogy nem állították! Az egész vonalon mindenütt megvolt ez. Bizonyítékot hozhatok annyit, amennyit akarnak; ezt nem lehet letagadni. Mondom, itt volt a vámtarifa. Azt mondották nekünk: jönnek a kereskedelmi szerződések, a vámtarifa tehát nem szolgál semmire, csak felállítják, mint keretet, hogy lehessen más államokkal tárgyalni. S mi történt? Kereskedelmi szerződéseinket természetesen a legtöbb kedvezmény elve alapján csináltuk meg s a politikai barátság is közrejátszott; így azután mindenütt passzív szaldó mutatkozott és kereskedelmi mérlegünk igen rossz lett. Ez az első, amivel bizonyítani akarom, hogy adtunk programmot. Megmondottuk, hogy nem szabad a vámtarifát így felállítani. Ez azonban nem használt semmit. Jött azután a hitelkérdés tekintetéiben a hadikölcsön kérdése. Mi azt kértük, hogy <a magyar hitel érdekében a hadikölosönökkel kell valamit tenni. Azt a kijelentést kaptuik: ameddig a Bethlen-kabin et helyén van, addig nincs hadikölcsönvalorizáció. Be is tartotta szavát mint gentleman. Az innsibrucki egyezmény után azonban most már kiegyeztek, hogy a háború előtti adóssálgokat száz százalékig visszafizetjük. Bocsánatot kérek: hát nem adtunk programmot? Nem mondottuk azt, hogy a hadikölcsönöket 5%-kai valorizálják, a többit pedig hagyjuk jövőre? Nem kértük azt, hogyha nem is adják meg az 5%-ot most, de hagyják meg a reményt, mondják ki egyszerűen, hogy majd akkor valorizálnak, ha meglesz rá a mód? De még ezt sem tették meg! Sőt továibb mentek! Azoknál a külföldi biztosításoknál, amelyeket fizetni kellett volna, hia peresítették volna Angliában, ahol magyar egyének biztosították magukat, kimondották, hogy a biztosítónak nem kell fizetni semmit. Mindaz a hare, amelyet én itt akkor vívtam, közgazdasági szempontból nem volt programni? Mi mindent beszéltem itt a túlköltekezésről, t. Képviselőház! Méltóztassanak elolvasni a legutóbbi tíz év alatt elmondott beszédeimet. Mindig annak mentem neki, hogy túlköltekezés van, luxus költekezés van, és budgetünk túlméretezett. Megmondottam és mindenkor kritizáltam, hogy egy mitliárdas budge t-t még egy jómódú Magyarország sem bír el. Hányszor mondtam el ezt, hányszor támadtam a t. pénzügyminiszter urat! Emlékezzenek vissza, hogy rendreutasításokat is kaptam azért, mert erösebb kifejezéseket használtam a budgetek túlhalmozása miatt. Bocsánatot kérek, nem volt-e programm az, hogy a budget-t egyharmadával redukálni kell? Bocsánatot kérek, a mi programmunk az, hogy az ország teherbíróképességén felül nem lehet semmit kiadni. Ezt nem teheti meg egy ember sem, egy állam sem, senki sem, a világnak leggazdagabb állama sem; mi megtesszük. Mennyit beszéltem itt a túlterhelésről, az adóztatásról. Az előbb is beszéltem róla. (östör József: Mi is beszéltünk róla!) De önök megszavaztak minden adót és meg fogják szavazni még a leglehetetlenebb adót is. (Za,j.) Ha nem, akkor ez azt fogja mutatni, hogy az én felszólalásom bizonyos erőt ad önöknek, mert látják, hogy mégis igaza van ennek a veszett ellenzékinek. Az én felszólalásom talán bizonyos erőt ad önöknek arra, hogy meg fogják emberelni magukat, vagy saját magukból veszik egyszer kivételesen az erőt arra, hogy nem fogják megszavazni, illetőleg nem fogják odajíuttatni a dolgot, hogy az szavazásra kerüljön. Hányszor figyelmeztettem a túlköltekezésre, a nagy megterheltetésre, arra, hogy lehetetlen a mai polgároknak a megterhelése, hogy nem bírják el. A mai újságokban olvashatják, hogy innen kellett leküldeni adóvégrehajtókat, mert a vidéki végrehajtó nem volt hajlandó az illetők vagyonát ellicitálni. Hát ezek elviselhető helyzetek? Es ilyen helyzetben akarják még az adókat 22 millióval felemelni? Fel akarják emelni a keresetiadót a hivatalnokoknál, akik alig tudnak megélni? (Zaj a jobboldalon.) Amennyiben fel akarják emelni az adót azon magas dotációk után, amelyek a bankoknál es ipartársulatoknál vannak, ezt^ megkaphatják minden pillanatban, hiszen régóta mondom, hogy ezt meg kell csinálni. (Meskó Zoltán: A dug-tantiémeket is meg kell adóztatni! — Propper Sándor: Ahhoz nem mernek hozzányúlni!) De kisebb egyedeket bántani és még jobban megnyomorítani, amikor amúgy is meg vannak nyomorítva, nem szabad. . Az előbb beszéltem a kartellekről. (Meskó Zoltán: Oda alaposan' be kell nyúlni!) ,Grróf Bethlen István megígérte Debrecenben két évvel ezelőtt, hogy a vámtarifát leszállítja és még a mai napig sem történt semmi. A kartellekkel éppúgy vagyunk. A kartellekkel szemben adnak majd egy írott malasztot, de az ország ezzel semmit sem fog nyerni. A kartellek éppúgy fognak tovább garázdálkodni, mint eddig. (Zaj.) Elnök: Ha jól értettem, a képviselő úr azt a kifejezést használta, hogy: tovább fognak garázdálkodni. Kérdeznem kell a képviselő urat, kire értette? Sándor Pál: A kartellekről beszéltem és azokra értettem. Elnök: Bocsánatot kérek, én úgy értettem, hogy szemben ülő képviselőtársaira értette. A képviselő^úr nyilatkozata folytán, természetesen, kérdésem tárgytalan. Sándor Pál: Nem volt-e az országmentő programm, hogy mi a kartelleket megrendszabályoztatni akartuk? Nem a mezőgazdaság 37*