Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

Az országgyűlés képviselőházának 4SI. ülése 1930 november 7-én, pénteken. 237 lyesen kimondja azt, hogy (olvassa): «Éghajlati és talaj viszonylatainknál fogva abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mezőgazdaságunk által termelt áruk legtöbbjének minősége messze felülmúlja más országok hasonló áruit». Ez a megállapítás részben és nagyjában helyes és elfogadható, méltóztassanak azonban megengedni, ha én azt a megállapítást a magam részéről nem osztom minden tekintetben. Az általános indokolás ugyanis még azt is kimondja (olvassa): «Mezőgazdasági terményeinket és termékeinket a külföld nem annyira minőségéért keresi és fizeti meg». Méltóztassanak megengedni, én ennek a tételnek helyességét bizonyos mértékben kétségbevonom. Mert nekem az a véleményem, hogy a mi áruinkat is. amennyiben azok jók és megfelelők, igenis megfizeti a külföld és éppolyan hasonló áruknak tekinti, mint más exportáló országok áruit. Berki Gyula igen t. képviselőtársam előző felszólalásában azt mondotta, hogy jelenleg .a jelszavak korszakát éljük, még gazdasági életünkbe is behatoltak ezek a jelszavak és többek közt idézte a «túltermelést», idézte azt, hogy nekünk «mezőgazdaságunkat át kell szerveznünk», hogy ezek mind csak szállóigék, amelyeknek semmiféle értelmük sincsen. Hozzátette, hogy Magyarország klimatikus és éghajlati viszonyainál fogva nem térhet át más termelési ágra, mert ez az orszáig ipso facto hivatva van arra, hogy búzát termeljen. Berki Gyula t. barátomnak ezt a megállapítását minden tekintetben aláírom. Nem írhatom azonban alá azt, hpgy nem volna szükség épen' az export nagy érdekei szempontjából arra, hogy ebben az országban mezőgazdasági termelésünkben bizonyos átszervezés vitessék keresztül. E helyütt csak lazt kívánom leszögezni és megállapítani, hogy ezzel a kérdéssel éppen úgy, mint bizonyos tekintetben a márkázás kérdésében, már meg is késtünk, mert módunkban lett volna ezt az átszervezést pár esztendővel ezelőtt keresztülvinni, úgyhogy most már, különösen ami búzánkat illeti, elérhettük volna azt a célt, hogy igenis a külföldi exportnak minden tekintetben megfelelő és az amierikai Manitoba I. jelű búzával mindenben versenyképes búzát tudtunk volna termeszteni. Azonban ami késik, az nem múlik. Ez alkalommal méltóztassék megengedni, hogy én speciálisan éppen a búzakérdéssel foglalkozhassam, amely ennek az országnak — úgy, mint azt Berki Gyula igen t. képviselőtársam kifejtette — legeminensebb érdeke. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Mert tessék elhinni azt, hogy a búzakérdésnek helyes megoldásán múlik ennek az agrár országnak sorsa. Hangok hallatszanak ebben a parlamentben, — sajnos, a kritikát nem kísérhettem figyelemmel, legalább is kellő figyelemmel, minthogy a tegnapi nap folyamán kerületemben lévő ügyek odaszólítottak — de olvastam Csizmadia igen t. képviselőtársam beszédét és ina is hallottam Péntek Pál t. barátomnak elgondolását ebben a tekintetben, akik mindketten hangoztatták, hogy a régi acélos, sikértartalmú búzának termelésére kell áttérnünk és gondosan össze kell szedni az országban a még meglévő ilyen fajtákat. Nos hát, t. Képviselőház, szerény nézetem szerint — foglalkozván a kérdéssel, mondhatom — ez a gondolat már túlhaladott álláspont. Túlhaladott álláspont egyrészt már azért is, mert a tudomány különösen ott Kanadában, ahol a legjobb búzaféleségek termesztetnek, a régi magyar, úgynevezett acélos parasztbúzánál már bizonyos tekintetben jobb búzát volt képes produkálni, de különben is erre a búzaféleségre áttérve nem érhetnők el azt a célt, amely magnemesítők előtt lebegett, — azonban minden meggondolás nélkül, tudniillik csak a mennyiségi búzára fektették a súlyt — hogy mi bizonyos többtermelést érhessünk el. Ezekután az a kérdés, hogyha a régi magyar búzának, az úgynevezett parasztbúzának termelése nem megfelelő, viszont a magneinesítők versenyzése következtében húzafajjtáink nem ütik meg azt a mértéket, amellyel a külföldön mint versenyképes búzával kiállhatnánk, vájjon hova forduljunk, mit csináljunk, mit tegyünk termelésünk átszervezése tekintetében. Pontos kérdés ez, ismétlem, mélyen t. Ház, mert ebben bukunk el, vagy állunk meg a világ versenyében. Mert igaza van a törvényjavaslat általános indokolásának, hogy igenis a mi éghajlatunk alkalmas arra, hogy a legjobb búzát termeljük az egész föld kerekségén. Ezzel a kérdéssel nem most foglalkozom elsőízben. Három évvel ezelőtt a költségvetési vita folyamán már felhívtam erre a kérdésre a mélyen t. kormány figyelmét, de egy pártértekezlet alkalmával szintén beszéltem erről a kérdésről és ebben a Képviselőháziban rajtam kívül még

1 Krúdy Ferenc igen t. barátom, valamint legújabban Farkas Elemér igen t. képviselőtársam említették meg ezt az égetően fontos kérdést. Nézetem szerint a kérdés nem nagy nehézségek árán oldható meg. (Krúdy Ferenc előadó: Ugy van!) Ismét visszatérek arra, hogy van egy olyan búzánk, ,amelyet termelve, a külföldön visszaszerezzük a magyar búzának versenyképességét. Előállítható-e olyan búzafajta, amely a többtermelés céljait szolgálja és amellett dús sikértartalma, nyujthatósága, vízfelvevőképessége tekintetében megállja a versenyt bármely elsőrendű búzával! Erre a kérdésre könnyen megadhatom a választ. Igenis van ilyen búzaminőség ebben az országban, sőt van olyan nemesített búzafajta, amely nemcsak hogy megüti ezt a mértéket, (Krúdy Ferenc előadó: Hanem meg is haladja!) nemcsak, hogy versenyképes a Manitoba I. jelzésű búzával, hanem azt minőség, sikértartalom, nyujthátóság, vízfelvevőképesség tekintetében fölül is múlja. Már pedig ezek a minőségek és minősítések és nem a hektolitersúlyok — bár az is tekintetbe jöhet — azok, amelyek a mi gabonánkat versenyképessé teszik. Hosszú időn keresztül gyűjtött tapasztalatok és kísérletek után végre ebben az országban a tudomány és a lisztkísérleti állomás megállapítása szerint, tehát kétségtelenül bebizonyítható tényként és a valóságnak elfogadható állapotként, sikerült előállítani egy búzaféleséget, amely, mint mondottam, mindezeknek a kellékeknek megfelel. Most már csak az volna a kérdés, (Graeffl Jenő: Minden talajon? — Krúdy Ferenc: Úgy van, minden talajon, ez a csodálatos, ez a sajátságos!) minden klimatikus viszony mellett termeszthető-e ez a búzaféleség'? (Graeffl Jenő: Ez az!) Ez iránt is tapasztalatokat gyűjtöttek és kísérletek történtek és bebizonyított dolog, hogy mind a Dunántúlon, Nagykanizsa környékén, (Esztergályos János: Lehetőleg vörös talajban!) — GyömÖrey Sándor igen t. barátom a Dunántúl folytatott kísérleteket — mind Baranya vármegyében, valamint az északi vármegyékben is, egyformán megállja a helyét ez a búzaféleség. Honnét állott elő ez az amerikai búaaféleségl A Manitobabúzát, amely tudvalevőleg tavaszbúza, fáradságos kísérletek után sikerült őszi búzává átalakítani és tizennyolc esztendei szakadatlan