Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

236 Az országgyűlés képviselőházának 4-31. ülése 1930 november 7-én, pénteken. az ökrök, hogy: etetés és itatás után átvéve. De a kereskedő, laki egy izraelita polgártárs volt, túljárt a birtokos eszén, mert amikor a vasútra hajtották a göbölyöket, azt mondta tanuk előtt: barátom, elfelejtettem az este megmondani, hogy jól megsózzák ám a marhákat, mire azt a választ kapta: emiatt ne aggódjék a ténísúr, mert ezek annyi sót kaptak, amenynvit három hónap óta se láttak. (Elénk derültség J Körülbelül az volt a felfogás, hogy igy lehet a kereskedőt becsapni. Éppen azért arra kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy hozzuk helyre, araait mulasztottunk és világosítsa fel a gazdákat, hogy csak piacképes árut hozzanak a piacra. E tekintetben álljon rendelkezésre a közigazgatás és mindenféle gazdasági szerv, úgy a hivatalos szervek, mint a gazdák altruista szervezetei. Itt van a rádió is. A márkázása törvénnyel kapcsolatban felhívnám a 'gazdatársadalmat: törekedjek arra, hogy mindig egyforma minőséget, teljesen megfelelő árut hozzon piacra, mert ezzel nemcsak a maga hasznát hozza meg, hanem az ország tekintélyét is emeli. T. Ház! Viannak aztán még egyéb kitételei is ennek a törvényjavaslatnak. így. a 8. §-ban van egy kitétel, amelyet Gál Jenő t. képviselőtársam is kifogásolt. Amint mondottam, nem vagyok jogászember, de azt mondom, hogy talán sokkal joífob lett volna ebbe a paragrafusba ahelyett a kitétel helyett, hogy aki gondatlanságból követ el például kihágást, az ilyen és ilyen súlyos büntetés alá esik, mást bevenni. Hivatkozom az italmérési kühágási törvénynek egy rettenetes rendelkezésére, amely szerint az esetben, ha az alkalmazott követ el borhamisítást, akkor is a gazdát büntetik a legszigorúbban. Már pedig, ha egy szegény kocsmáros elmegy temetésre, vagy gyűlésre hívják, vagy a községházára, vagy a városházára citálják, s az alkalmazottja ez alatt az idő alatt egy kis vizet tölt be, esetleg bosszúból is a tiszta borba s közben jön a vegyész, megvizsgálja azt a boit és megállapítja a hamisítást, akkor elvonják az italmérés! jogot, amelyet pedig 20—30 éven át becsülettel gyakorolt. így járunk ezzel a törvénnyel is, ha ennek a paragrafusnak a 2. bekezdését meghagyjuk. Hiszen ha valakinek az alkalmazóit ja hamisít vagy kihágást követ el, a tulajdonos már amúgy is bűúhődik azzal, hogy áruját lefoglalják és pert akasztanak a nyakába, vagy visszautasítják az árut és ezáltal üzlete romlik. Nem szabad egy gazdát vagy egy kereskedőt úgy megkárosítani, hogy alkalmazottjának esetleg bosszúból is elkövetett bűnözése által olyan erősen bűnhődjék és károsodjék, hogy egy életen keresztül se tudja magának visszaszerezni azt, amit elveszteti A 17. § nagyon helyes intézkedéseket tartalmaz. Bár lett volna meg ez a szakasz és ez az egész törvény már évekkel ezelőtt, mert akkor nem következtek volna el azok a nagy kihágások, amelyeket külföldön követtek el azok, akikre a kormány rábizta a magyar bor külföldi árusítását s akkor meg lehetett volna fogni ezeket az embereket, akik lőrét adtak magyar bor címe alatt. Meg lehetett volna őket büntetni, és megkapták volna, a bűnhődést és büntetést, amely őket méltán megilleti. T. Ház! Kifogásaimat elmondtam. Már beszédem elején is kijelentettem, hogy ezt a törvényjavaslatot szívesen és készséggel elfogadom. Bízom abban, hogy a t. kormányzat és a t. túloldal is meg fogja szívlelni ezeket a kifogásokat és aggályokat, amelyek részemről és a párt részéről elhangzottak és meg fogja találni a módját annak, hogy ezzel az új törvénnyel kapcsolatban, amely hivatva van a magyar termények értékesítését lehetővé és kedvezőbbé tenni, bár ez kerettörvény, de minden esetben^ úgy fogja intézkedéseit megtenni, hogy ezáltal a gazdaérdeket ne sértse. Nagyon szeretném, ha ebbe a iöi vény javaslatba belekerülne az, hogy ilyen márkázási rendelkezések ne legyenek a minisztériumok engedélyéhez kötve, hanem, hogy minden esetben idekerüljenek a Ház elé, úgyhogy egy rövid egyszakaszos törvénnyel ezeket az egyes speciális márkázási eseteket, típusokat meg lehessen állapítani. En ugyanis attól félek, hogy később esetleg bizonyos érdekekből elkövetkezik az a hiba, hogy itt az ország egyes vidékeit más vidékek javára háttérbe fogják szorítani s oda fogják dobni ezeknek érdekeit. Ezek után a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps jobbhlől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Váry Albert! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok l Urbanics Kálmán jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! A magam részéről azt tartom és az az erős meggyőződésem, hogy a gazdasági élet nehézségein törvényekkel, törvényes rendelkezésekkel igen bajos segíteni. Mindenesetre azonban a törvény és a rendelkezések lehetnek^ olyanok, amelyek mint becsületes, derék gyám, jó gondnok állanak a gazdasági élet bajai . mögöött és azon vannak, hogy előmozdítsák a gazdasági bajokból való kilábolást. Ezt a törvényjavaslatot is a magam részéről ilyennek tartom, igen üdvösnek abból a szempontból, hogy a magyar export fellendíttessék és hogy a magyar gazdasági életnek az az egyik nehézsége, amely éppen a márkázás hiányából állott elő, kiküszöböltessék. Ebből a szempontból csak azt kívánom megjegyezni, hogy ennek a márkázásnak mindenféle egyéni érdektől és érdekektől, kereskedelmi érdekektől mentesen a legnagyobb tárgyilagossággal kell történnie.^ Sajnos, ugyanis, eseteket hallottam a múltból, néhányszor megtörtént, hogy a minősítésre hivatott szervek között összeütközés támadt bizonyos aruk márkázása, így különösen a, paprika márkázása körül. Maguk a márkázásra, illetőleg minősítésre illetékes szervek olyan véleményeket adlak, amelyek nem voltak megfelelőek. így az a paprika-küldemény, amely külföldre kiment, nem talált vevőre, illetőleg megtalálta a vevőt, de a vevő nem volt hajlandó azt elfogadni és a szállítmányt olyannak elfogadni, mint ahogy a paprika minősítve volt. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad megemlítenem azt, amit igen fontosnak tartok, sőt a legfontosabbnak, fontosaMmak még a márkázásnál is, azt a körülményt ugyanis, hogyha mi külföldre árut akarunk elhelyezni, ennek elsősoriban az a lényeges kelléke, hogy mi itthon olyan árukat állítsunk elő, olyanokat termeljünk, amelyek a külföldnek megfelelőek, hiszen egy export-üzlet is valójában üzlet és jó üzletet csak jó áruval lehet lebonyolítani. A törvényjavaslat indokolása nagyon he-