Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-431
Az országgyűlés képviselőházának US1. t. képviselőtársammal, mert jól tudjuk, hogy bűnösök akkor is voltak, amikor Magyarországon megvoltak azok a régi nagy cégek, amelyek az exportot a külföld felé megteremtették, csak sajnos, a mi törvényeink . voltak hiányosak, mert a bűnösöket nem lehetett úgy megbüntetni, mint ahogy megérdemelték volna. Legnagyobb sajnálatomra azonban meg kell állapítanom, hogy a háború után — a tisztességes, megalapozott kereskedelmet kiszorítva — mindenféle alakulatok keletkeztek, — nem akarok itt más megnevezést, más terminus technikust használni, mert nem szeretnék olyan színben feltűnni, mintha ezeknek az altruista intézményeknek von Haluís aus ellensége volnék — de tényleg voltak ilyen újonnan keletkezett intézmények, és ezek rontották meg a magyar termény hírnevét a külföldön. (Kálmán István: Azok már el is multak!) Még nem múlt el mind. Ezeknek ki kell pusztulniuk a magyar kereskedelemből és Magyarországon vissza kell állítani ismét azt a régi kereskedői gárdát, amely országunk kivitelének a múltban is becsületet szerzett a külföldön. (Lázár Miklós: Ügy van!) Ezt a törvényjavaslatot örömmel elfogadom azért is, mert ebből úgy a gazdára, mint a tisztességes kereskedőre nézve csak haszon származhat. (Ügy van! Ügy van!) A törvényjavaslatot nem akarom tehát támadni, csak pár tegnap elhangzott beszédhez akarok néhány reflexiót fűzni. Nem vagyok jogászember, de magam is azt a megállapításit tartom helyesnek, hogy a 4. §-t ebből a törvényjavaslatból teljesen ki lehetett volna hagyni, mert annak megállapítása, hogy az állami markának milyen legyen az alakja, tulajdonképpen nem tartozik ebbe a törvényjavaslatba, hiszen amikor a boletta-törvényt hoztuk, a boletta alakja sem volt megállapítva. Ez teljesen adminisztratív dolog; a kormány felhatalmazást kap, hogy ennek a törvénynek alapján ő majd márkákat készíttessen, —• a márka természetesen állami kiadmány lesz — • tehát annak a hamisítása, az azzal való visszaélés a később következő büntető szakaszok értelmében úgyis büntetés alá esik. De helytelen a 4. § azért is, mert ennek a szakasznak 2. bekezdése azt mondja, hogy felhatalmazza ez a törvény a földművelésügyi minisztert arra, hogy az 1. bekezdésben leszögezett formától eltérőleg más formájú márkázást is behozhasson, így a második bekezdés az elsőt agyonüti. En nem vagyok jogász, de mondom, józan paraszteszemmel ezt kell megállapítanom. Itt van a 6. §. Ezt már jobban precizíroztam volna, mert attól félek, amit mi agrárpártiak, köztük az én igen t. vezérem, Gaal Gaston is, itt mindig hangoztattunk, hogy az a bizonyos bürokratizmus majd túl fog lépni azokon a határokon és azt az ellenőrzést, amely feljogosítja; az állami szerveket, a vexatúráig fogja űzni és esetleg előfordulhatnak olyan esetek, amilyenekről igen t, képviselőtársaim is tudnak a múltban... (Éri Márton: Nem szabad mindjárt a legrosszabbra' gondolni.) De igenis, a legrosszabbra kell gondolni és meg kell akadályozni annak lehetőségét, hogv ilyen dolgok előforduljanak, mert előfordulhat az, hogy egy későbbi rendeletben olyan intézkedések történnek, amelyekkel a gazdákat — miután a gazdák ellenőrzése ebben a törvényiben 'biztosítva yan — vexatúráknak teszik ki. A 7. §-ban, amely felhatalmazza a miniszter urat, hogy az érdekképviseletek meghallgatása után bizonyos vidékeket, bizonyos típus jellegével ruházhassanak fel, elrejtve láülése 1930 november 7-én, pénteken. 235 torn azt a szándékot, hogy az orszálgnak bizonyos vidékeit zárt területeknek nyilvánítsák. Ez ellen nekem, mint dunántúli embernek, a '»félénkebben tiltakoznom kell; a lehetőségét is ki kell zárni annak, hogy gabonaneműeknél ilyen zárt területek nyilvánítása megengedtessék. (Mándy Sándor: Nagyon helyes!) Nagyon jól tudjuk, hogy a búza nem olyan növény, hogy abból ugyanabban a talajban mindig ugyanolyan minőségű teremjen. Az eső és az éghajlat következtében s a magkiválasztás folytán olyan búzát tudunk termeszteni, mint például az idén Manitoba-Esterházy búzát, amelyből 85 kilós szem termett, amilyent az idén az Alföldön nem lehet megtalálni. Ez odavezet, hogy favorizálják a Tiszavidéket és ezzel a paragrafussal agyonvágják az ország többi összes búzatermelő vidékeit. Hogy ezt a helyzetet megvilágítsam, egy tréfát mondok el erre. Ha azt mondjuk a tiszavidéki gabontáról, hogy ez tiszavidéki és megmárkázzuk s akkor jöhet 75 kilós búza, amelynek sikértartalma nem volna megfelelő, szemben a dunántúli búzáyal, amely jobb is lehet, ez éppen olyan, mint az «Echter Präger Debrezáner erzeugt durch die Erste Allgemeine Wurstfabrik.» Éppen ilyen volna azt mondani, hogy valóságos tiszavidéki búza, de amellett a minősége nem volna megfelelő. Helyesnek tartom azt, hogy bizonyos terményeket, amelyeknek már országos hírnevük van, márkázunk, Nagyon helyes a szegedi paprika, a kecskeméti barack, körösi uborka márkázása, az ellen senki sem fog ellenvéleményt] beadni, de például a borok márkázását nem tartom helyesnek. Miért 1 ? Először is azért, mert amíg a bortörvények nem engedik meg, hogy minden évben ugyanolyan nemű és minőségű bort állítsunk elő, amely világmárkával elmehetünk külföldre, addig ennek semmiféle értelme nincs. Addig megtörténhetik, hogy az Alföldről <a borszövetkezetek elszállítják a borokat Badacsony, Eger vidékére és azokat, mint badacsonyi vagy egri bort hozzák forgalomba, akkor pedig az egri és badacsonyi bormárka csak áz ország hírnevének ártana. Nagyon helyesnek ismerem el az '.' Összes büntető szankciókat. Nem vagyok jogász, de úgy nézem, hogy kevesebb büntetőparagrafusban lehetne ezeket összeszorítani. (Krúdy Ferenc előadó: Dehogy lehetne!) A praxisban gazdálkodom 30 év óta. Mindig azon voltam, hogy olyan árut szállítsak, amely ellen kifogás nem esik. Nem is volt. Erkölcsi kötelességemnek tartottam azt, hogy a kereskedőt olyan áruval lássam el. amellyel sem külföldön, sem egyebütt nem kell szégyent vallani. Ez a gondolkodás hiányzik a mi publikumunkból. A magyar gazdát sohasem tanították arra, hogy olyan árut hozzon fel a piacra, amely mindenütt megállja a helyét. Méltóztassék egy hetipiacra elmenni. Miféle szemetes gabonáikat, hoznak piacra! És akkor még csodálkozik a gazda, hosry egy pengővel olcsóbban veszik metr a f> abonáját, mint amennyit tényleg megér. Meg kell tanítani a gazdákat éis arra kell nevelni, hogy csak piacképes árukat hozzanak piacra. Nagyon jól tudjuk, hagy, sajnos, megvolt a gondolat a magyar gazdában arra. hogy a ke-r-Védőt hogyan lehetne becsapni. Legyünk csak őszinték. (Éri Mábrton: Megfordítva is áll!) Igen, mert úgy akart védekezni azok ellen, akik őt szintén becsapták. Mondom, egy szomszédos kisebb birtokos eladott 20 darab göbölyt, de természetesen megsúgta a tehenesének, hogy: János, reggel aztán jól sózzatok ám, hogy igyanak, (Derülteég.) mert úgy voltak eladva
