Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

230 Az országgyűlés képviselőházának 4.31. ülése 1930 november 7-én, pénteken. cselekvésre nem kerül a sor. Mikor a termelésig jutalom kérdésének bevezetésével és előhozásával legalább egy mákszemnyi segítséget akartunk hozni a magyar búza- és a magyar rozstermelésnek, akkor a túlsó oldalról a legélesebb támadásokban volt részünk. Azt mondták, hogy a fogyasztók érdekei ellen vétünk és egyoldalú osztálypolitikát inaugurálunk. Ha pedig nem jöttünk ilyen javaslatokkal, akkor azt mondották: miért nem jöttünk? ' Mélyen t. Képviselőház, én meg vagyok arról győződve, hogy a mi népünk, bár súlyos és nehéz viszonyok között él, de jól átlát ezen a szitán, amelynek szálai ilyen könynyen felismerhető színekből vannak szőve. Mi igenis, igyekezünk és foglalkozunk a problémákkal és igyekezünk a termelés nehézségeit, az értékesítés különféle bajait leküzdeni, vannak azonban olyan jelenségek, amelyeknek leküzdésére ez a nemzet egymagában nem képes. S amikor az előbb utaltam arra, hogy a különféle fővárosi és vidéki dobogókon hányszor hallunk üres és elcsépelt politikai jelszavakat gazdasági vonatkozásban, akkor én erre is gondoltam és gondollak, s amikor itt felszólalásomban foglalkozom ezzel a törvényjavaslattal, ezt azért teszem, mert ez a törvényjavaslat is alkalmas arra, hogy a mi agrártörekvéseinknek és a mi agrárprogrammunknak hangot adjunk, és ez a törvényjavaslat is láncszeme mindazoknak az intézkedéseknek, amelyeket kormánvzatunk a mezőgazdasági válság enyhítésére célbavenni és megalkotni törekszik. (Esztergályos János: Kanóc-kócból van az a láncszem!) Azért hangsúlyozom, hogy: «enyhítésére», mert a mezőgazdasági válságot teljesen leküzdeni parlamentünknek egyik mezőgazdasági szakértője, Esztergályos János t. képviselőtársam sem (Derültség jobbfelől) volna képes abban az esetben, ha neki kormányzati tevékenységre felhatalmazást adnánk. (Simon András: Akkor volna jó világ! — Esztergályos János: Nana! — Dabasi Halász Móric: Isten őriziz!) A nemzeti erő konzerválásának, a társadalmi béke biztosításának egyik főeszköze az, hogy termelési erőinket fokozzuk fel; egyik főeszköze az, bogy termelési erőinket egyesítsük abból a célból, hogy nemzeti társadalmunkat ellenállóképessé tudjuk tenni mindenféle jelszavakkal szemben. Nem könnyű a feladat, nem könnyű azért sem, mert csak igen szerény eszközök állanak rendelkezésünkre és e szerény eszközök hatékony alkalmazásánál vigyáznunk kell még más szempontokra is, és az állam pénzügyi helyzete is olyan, hogy a mezőgazdaságnak — sajnos — e pillanatban olyan eszközöket rendelkezésre bocsátani, amelyekkel belső és külső vonatkozásban öszszes nehézségeit le tudja küzdeni, alig lehetséges. # Ez a törvényjavaslat azonban azt célozza, hogy a minőségi termelés előmozdításával az exportlehetőséget fokozza. És ezt én egyik legnagyobb kormányzati tevékenységnek, erénynek tartom, (Úgy van! tígy van! jobbfelől.) mert meg vagyok róla győződve, hogy a magyar mezőgazdaság erejének növelése, termelőképességének és minőségi fokának emelése, az exportlehetőségek megteremtése a nemzeti vaigyonosodás legfőbb eszköze. A nemzeti vagyonosodat előmozdításaival pedig kevéisbbé leszünk ráutalva külföldi kölcsönök felvételére, a nemzeti vagyonosodás előmozdításával állampénzügyi érdekeinket is konzerváljuk. Amikor a leghatalmasabb társadalmi osztály termelőerejének és keresőképességének fokozására törekszünk, ugyanakkor az államot, a nemzetet szolgáljuk, mert éppen a legnagyobb adófizetőréteget, a magyar mezőgazdaságot tesszük képessé arra, hogy az állammal és a nemzettel szemben meg tudjon felelni feladatának. (Bogya János: A magyar nemzet gerincét a mezőigazdaság képezi minden vonalon.) Mélyen t. Ház! Amikor igen nyomatékosan ajánlom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe azt a körülményt, hogy legyen gondja arra, hogy a földmívelésügyi tárcának kellő honorálásáról a jövő évi budgetben az összkormányzat gondoskodjék, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a magyar kormányzatnak és a magyar államnak legnagyobb érdeke az, hogy a termelő tárcákat és ne az adminisztráló és fogyasztó tárcáikat honorálja. Ez nem beszéd a kultúra ellen, nem beszed a szociális törekvések ellen, ez egyszerűen annak a megállapítása, hogy a termelés éppen olyan fontos, mint a kultúra és éppen olyan fontos, mint a szociálpolitika. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mert hiába emeljük kultúránkat és szociálpolitikánkat a csillagos égig, ha á termelőerők leromlanak és az állam, legnagyobb társadalmi rétegének fizetőképessége lecsökken, akkor nem leszünk képesok élettel ós erővel táplálni sem a nemzeti kultúrát, sem a szociálpolitikát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeknek kijelentése mellett, minthogy ezt a törvényjavaslatot is úgy ítélem meg, mint a mi gazdasági helyzetünk 'ígyik javítóeszközét, azt általánosságban a részletes rárgyaiás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik"? Urbanics Kálmán jegyző: Kálmán István! Kálmán István: Mélyen t. Képviselőház! Már a bizottsági tárgyalásnál üdvözöltem földmívelésügyi kormányzatunkat, mégpedig teljes meggyőződésiből. (Esztergályos János: Halljuk! Halljuk!) Teljes meggy őződésiből azért, mert hiszen én ennek a napirenden levő, szűk kereteket mutató töir vényjavaslatnak óriási fontosságot tulajdonítok. Es amikor fontosságot tulajdonítok, ezt onnan veszem, hogy visszamegyek^ mezőgazdasági történelmünknek egy emberöltőjére, amelyben volt módom részt venni és szívesen megindokolom — meg is fogom indokolni — annak az átmeneti időnek és azon átmeneti idő követelményeinek szükségességét, amelyet ez a törvényjavaslat nagymértékben ki fog elégíteni. Minden államnak, minden nemzetnek mezőgazdasága, illetőleg a mezőgazdasággal kapcsolatos kereskedelmi alakulásának fejlődése, mondjuk exportja sok tekintetben az állam geográfiai helyzetétől és elsősorban klímájától függ. A klíma geográfiai fekvés, a termeszthető minőség és mennyiség azonban csak addig képezik ennek fő és fontos tényezőjét, amíg normális viszonyokat élünk. Hiszen mutatja, ezt a mi régi gazdasági fejlődésünk, illetőleg történelmünk is. Abban a pillanatban azonban, amint az ország, illetőleg a világ gazdasági élete mást követel, ezek a tényezők többé nem elégségesek, akkor az ország fekvése, klímája ós a termények minősége sem elég, mert a verseny természetesen olyan naggyá és olyan erőssé válik, mint amilyenné a jelen pillanatban is vált, úgy, hogy oda egyéb segédeszközök kellenek, ezek \ai segédeszközök pedig párhuzamosan hozzájárulnak ahhoz, hogy naggyá, illetőleg versenyt kiállóvá fejlődjek egy ország gazda-