Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

Az országgyűlés képviselőházának J/.31. sági élete, mint ahogyan a jelen is ezt mutatja. Éppen azért mondom, hogy a geográfiai fekvésihez és a klímához ma szükséges a körültekintő jó gazda, a jó termelő gazda-, de kell a komoly kereskedő, kell a bizalom megszerzése kifelé és minden olyan tényező is, amely ebben a borzasztó megélhetési versenyben megállja a helyét. Igen t. Képviselőház! Ha szétnézünk, vannak itt gazdatársaink, akik ugyanúgy vissza tudnak tekinteni a múltba, a monarchia idejére. Magyarország az ő nyolchónapos termelő idejével sokkal jobbat tud produkálni, mint például Amerika az ő öthónapos termesztési idejével. Amikor azonban mi egy emberöltőn keresztül hozzá voltunk szokva, hogy a magyar gazdának nem kellett kínálnia áruját először azért, mert az jó volt, de meg azért is, mert a minőség, & tisztaság vagy a versenyt kiállóság tekintetében a magyar gazda úgy nevelődött, mint a jómódú gyerek otthon, akinek sosem kellett a megélhetés gondjairól gondoskodni, mert termeivényeire mindig megtalálta a monarchia területén a piacot. De ugyanez történt a kereskedelemben is, és ma hiába veti szemére a helyzetet a kereskedő a gazdának, vagy a gazda a kereskedőnek, vagy hiába teszünk egyes osztályoknak szemrehányásokat, mert ugyanúgy nevelkedett a kereskedő is. A kereskedő átvette a gazdának azt a léhán kezelt. áruját, nem tudott az- i zal számolni, hogy a gazda milyen árut tud neki szálliítani, mert tegyük fel a termelő \ gazda maga mindent elkövetett, de közvetlen környezetében, személyzetében vagy azokban, akik a munkát teljesítették, bennük volt az a megszokottság, hogy legyen zsákban és szállítsuk, átvesznek mindent. Természetes dolog, hogy a kereskedő hogyan fejlődött azután nem komoly kereskedővé. Ügy, hogy nem állván szemben komoly szállítóval, mindig nagy hézagokat hagyott magának a haszonra, hogy azután ezek az előálló különbözetei kielégítődjenek. De hiszen ugyanakkor maga után vonta szerintem a külföldi kereskedőtől a bizalmatlan gondolkozást is, mert amilyen volt a gazda, olyan volt a kereskedő, de olyan bizalmatlan volt a külföldi átvevő is. És éppen azért rendkívüli nagy hatását Játom a legközelebbi jövőben ennek a törvényjavaslatnak, nemcsak a márkázás tekintetében, hanem a standardizálás tekintetében is. Mert emberek vagyunk és az emberek úgy vannak, mint a gyerekek, hogy a jóból is megunják a sokat. Es mi úgy vagyunk már a törvényes intézkedésekkel és rendeletekkel, hogy amikor rendeletet olvas az ember, akkor megborsódzik a háta. A gyerek pedig úgy van, hogy amit az apja, a szülője vagy a felettese parancsol neki, azt kevésbbé csinálja meg. Mert ha valamit akar az a szülő, hogy a gyerek gyorsan csinálja meg, azt mondja neki, ne csináld meg. Szerény felfogásom szerint ez a tönvényjiavaslat rendkívüli hatást fog elérni a standardizálásban is, mert a hiúsági, megélhetési és pénzbeli kérdés valóságos iskolájává fejlődik ki. Mert kétségtelen, hogy vannak nagyon gondos gazdák az országban és kétségtelen, hogy ezek legelsősorban fognak megfelelni a törvény intencióinak és ezzel egyeidejűleg a magyar termeivényeknek óriási értékfejlődését érjük el a külföldön, ehhez pedig nyomban hozzásimul, — mert hiszen megtalálja a zsák a foltját — az, hogy a tisztességes kereskedő megtalálja a komoly gazdát vagy vice-versa. Ök egymásra akadnak. És akkor iaz a tisztességes komoly kereskedő teljes meggyőződéssel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ilése 1930 november 7-én, pénteken. 231 márkázott árut vesz, mert a márkázásira minden áru alkalmas, csak az legyen a zsákba, ami a cédulán van. Ha olyan márkázású árut szállít egy gazda, amelyet a kereskedő nem akar megvenni, magától iparkodik azon, hogy egy más márkát termeljen és szállítson a legközelebbi jövőben. Ez magától adódik e szerint a törvény szerint, amit rendeletekkel nem lehetne olyan gyorsan megcsinálni, ha a kereskedő tudja, hogy mi van abban a zsákban, nem kell neki bizonytalan veszteségekkel számolnia, természetesen megveszi abban az értékben azt az árut, amint a cédulán, illetve a márkázásban fel van tüntetve. Megkönnyebbítődik tehát maga a kereskedelem, eltűnnek a bizalmatlanságok és amikor ebben az országban az eladó és a vevő között a bizalom helyreállott, máris megvan a külföldi bizalom is. Mondom, ezek úgy fogják egymást követni minden rendelet és törvényes intézkedés nélkül. Mint mondottam is, úgy a közgazdasági életben, mint mindenütt a keresltedéiemb

en két tényező lévén: a szállító és az átvevő, ezeknek kiistkolázása, illetve egymásra találása minden alapot megad arra, hogy azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat tulajdonképpen céloz, — hogy a mi magyar árunk külföldön nemcsak márka tekintetében, hanem minőség tekintetében is teljesen megfeleljen — megoldva lássam. A tárgyalás folyamán különösen az ellenzék részéről aggályokat mondtak el, nevezetesen a szankciók dolgában. Szerény felfogásom szerint ez kerettörvény, amelyet egészen részletezni magában a törvényjavaslatban, nem lehet, csak később, a végrehajtási utasításban jelenhet meg; hiszen mindig adódik bizonyos szükséges újítás, amely az illetékes hatóságokat vagy a minisztériumot arra készteti, hogy bizonyos intézkedéseket hozzon. Végtére is magyar nemzet vagyunk, már nem is monarchia, függetlenek vagyunk és kétségtelen, hogy a magyar kormányzat élén olyan elsőrendű magyar emberek állnak, akik a nemzet bizalmát bírják. Legalább annyit muszáj tehát előlegezni egy ilyen törvényjavaslatnál, hogy az ország érdekében fekvő minden intézkedést r úgy fognak megtenni, ahogy azt a nemzet érdeke legjobban követeli. Ami a szankciókat illetik, én a magam részéről őszintén kijelentem, — lehet, hogy ez csak egyéni véleményem, mert pereskedni soha az életben nem szerettem, — lehet itt akármennyi szakció, ha valaki nem ad rá okot, egyetleneggyel sem lesz baja, viszont azonban kijelentem, hogy éppen ebben az esetben, amikor nem egyéni károsodásról vagy haszonról van itt szó, hanem minden alkalommal, amikor a törvény ellen cselekszik valaki és hamisít, az ország érdekei ellen vét, ezt szerintem a legszigorúbban kell megbüntetni. Mert az egyéni harácsolást és az egyéni hasznot talán lehet méltányosabban megítélni, de amikor az ország érdekéről van szó, akkor — ismétlem — nem elég semmiféle nagy büntetés. Annyi bizalmat a mindenkori földmívelésügyi kormánynak mégis csak kell előlegezni. Azt mondták, hogy ez a törvényjavaslat későn jött. (Lázár Miklós: Ügy van!) Kijelentem, hogy szerény véleményem szerint talán még ma sem jött volna ez a törvényjavaslat, ha a mostani gazdasági krízis nem szakadt volna Európa és a világ nyakába, ha a búza ma is 36 vagy 32 pengő volna. De akkor Amerikában sem volna ez a rendkívüli krí35