Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

Az országgyűlés képviselőházának J/,31 megvenni és ugyanakkor cseh patront vámmal terhelten 16—17 fillérért lehet kapni. Kérdezem, hogyan létezhetik ez

1

?! Vagy ott vannak a németországi patronhüvelyek. A magyarországi patronhüvely éppen olyan drága, mint a németországi patronhüvely, pedig az nagy vámmal van megterhelve. ' Azt hiszem, nagy lelkiismeretlenség, hogy idáig megy a nagyipar, ennyire kihasználja a fogyasztót és ennyire a fogyasztónak a torkán tartja a kezét, úgyhogy az már lélekzetet sem tud venni. Ezeknek az uraknak gondolkodniuk kellene, mert fogyasztó is sok van, akik a legnagyobb megélhetési nehézségekkel küzdenek. En sohasem irigyeltem, ha valaki szorgalmával, tudásával sokkal nagyobb dotációt kap, mint más hasonló sorsú emberek, viszont azonban lehetetlenség az, amit az ember lát, hogy egyes gyárigazgatók és igazgatósági tagok olyan óriási tantiémeket, olyan óriási fizetéseket élvezzenek, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) hogy azokból huszonöt család is igen urasán meg tudna élni. A mai viszonyok és körülmények között ennek egyáltalában nem volna szabad előfordulnia, (Forster Elek: Ebiben igaza van!) hiszen nyom bennünket minden, hiába márkázunk, hiába tesszük kívánatossá a

r mi gyümölcsünket, ha ezek az állapotok továbbra is fennmaradnak. Hiszen a falut, azt mondhatom, (mindenki nyomja a világon, akihez csak fordul a falusi ember, igen kevés őszinte baráttal találkozik, mindenki csak azt a faluit akarja fejni, mindenki csak azon keresztül akar meggazdagodni. En a nyáron egy panasszal fordultam a földmívelésügyi miniszter úr őexcellenciájához. (Halljuk! Halljuk-' jobbfelől.) Amikor, arról volt szó, hogy termeljünk többet, tegyük belterjessé gazdaságunkat, tagosítsunk s amikor egy ilyen tagosításból kifolyólag megállapodtak & földmívelésügyi mihiszteriuimban katasztrális holdanként 11 és félpengős árban, akkor a mérnökegyesület közben tartott egy gyűlést, amelyben kimondotta azt, hogy így nem találják meg a számításukat és 15 pengőn alul katasztrális holdanként ők nem tagosí'thatnak. Az illető mérnök kiment a helyszínre, a megállapodást akceptálta, de kijelentette, hogy nem biztos az, hogy ilyen körülmények között a kérdés még befejeződhetik, tekintettel arra, hogy közben felemelték a mérési díjakat. Ezek az emberek ebben az ügyben hozzám fordultak. Amikor erre ő excellenciájához panaszra mentem, ő excellenciája a legerélyesebben, a legszigorúbban belenyúlt ebbe a dologba és neki köszönhetjük, hogy a,

f már kialkudott ár megmaradt. És nem emelték feljebb a mérési «díjakat. Azt hiszem, hogyha a békeidőiben azok a mérnök urak megtalálták a miaguk számítását sokkal kevesebb összeg mellett iß; most, amikor körülbelül 30%-kal úgyis drágábbak^ a mérési díjak, mint voltak a békeidőben, miért kell azokat még 50 vagy 60%-kal emelni, most miért nem találjak meg a számításukat? Hiszen ott nemcsák kis parcellákról van szó, ott 200—300—400 holdas parcellákat is fel kell mérni. Elhiszem, hogy ha egy-két holdas parcellákat kell kihasogatni 5~"6 ezer holdas határban, óriási munkát igényel a kis parcellák tervezése, kimérése, kidolgozása, kikarrózása. Amikor már egy nagyoblb birtokról, középbirtokról, egy 300—500 holdas birtokról van szó, akkor kevesebb karót kell kiverni, ott már kevesebb a munka. Ezt sem volna szabad a mai nehéz időkben a mérnökegyesületnek elhatározni. Sok törekvést lát az emlber a mezőgazdaság ülése 1930 november 7-én, pénteken. 227 felvirágoztatására; de viszont lát olyan intézkedéseket is, amelyek direkt homlokegyenest ellenkeznek ezekkel a törekvésekkel. Mondok egy esetet. (Halljuk! Halljuk!) Például arra törekszünk, hogy a tejünket közvetlenül juttassuk el a városi lakosságihoz, hogy az ne menjen a beszállítón, a kimérőn, meg, tudja Isten, hány kézen keresztül, vagyis hogy a termelőtől direkt a fogyasztóhoz jusson az áru első kézből. Az én kerületemben két évvel ezelőtt egy vállalkozó vállalkozott arra, hogy a községeket teherautón összejárva, reggelenként összeszedi a tejet és beviszi a városiba eladni. Az illető akkor, két évvel ezelőtt kapott hajtási igazolványt teherautójához, és két év óta állandóan, pontosan, szorgalmasan minden reggel megjelenik a termelőnél és elviszi a tejet a> fogyasztóhoz. Most valaki kitalálta azt, — nem tudom, ! hogy ez honnan eredt — hogy az illető egyik í szemét elvesztette a háborúban, csak egy szeme J van és mint egyszemű hajtási igazolványt nem kaphat. Visszavonta a neki két évvel ezelőtt I kiadott hajtási igazolványt azon a címen, hogy ' csak egy szeme van s egy szemmel nem tud ! kellően éber figyelemmel lenni és nem tudja a i kocsikat kikerülni. A szerencsétlen ember annak ellenére, hogy teljes megelégedésre bonyolította le úgy a termelők, mint a fogyasztók érdekében ezt a tejösszevásárlást, ma kénytelen iparigazolványától megválni, kénytelen autóját eladni, mert egy szemével nem alkalmas atz autó vezetésiére. Még csak arra kívánok röviden reámutatni, hogy — amint látjuk — a földmívelésügyi miniszter úr minisztersége idejében a kiosztott sok minta-esomagoló ládákkal és kosarakkal I olyan közkedveltté, olyan gyönyörűen kinézővé teszi a hazai gyümölcsöt, hogy — mondhatom — a külföldi gyümölcsök, amelyek ideérkeznek, nemhogy szebbek volnának, hanem már el is maradnak a magyar gyümölcs mellett. A magyar gyümölcs — ez meg van állapítva — minőségileg is felveszi már a versenyt az amerikai gyümölccsel. Én a magam részéről látom azt, hogy az, az intézkedés, amely a földmívelésügyi kormányzat részéről a mezőgazdaság felviráigoztatására megindult, örömmel találkozik a falusi lakosság szemszögéből nézve is. Kérem a miniszter urat, hogy haladjon tovább is ezen az úton és kövessen el mindent, hogy a falu a mai nehéz gazdasági helyzetből valahogyan kijuthasson. Kijelentem mégegyszer, hogy örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és azt 'általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? PetroYÍcs György jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Képviselőház! • Az egyes mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek állami ellenőrzőjeggyel ellátásáról szóló törvényjavaslat itt ifekszik előttünk a földmívelésügyi kormánv előtér jesztésêb en. T. Ház! Ha az utóbbi hónapokban figyeltük a magyar közéletet, nagyon érdekes megállapításokat tehettünk abban a tekintetben, hogy a fővárosban és a vidéken egyes közéleti és politikai dobogókon igen gyakran foglalkoztak a földmívelésügyi kormányzatnak és az egész kormánynak mezőgazdasági, gazdasági politikájával. Hallottunk ismert frázisokat, hogy a magyar mezőgazdasági termelést át kell szervezni, hogy az exportot a kormány hibá^ jából nem sikerült még eddig megfelelő vá-