Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

228 Az országgyűlés képviselőházának 4< gúnyra állítani. Hallottunk arról, hogy & belső fogyasztás is szervezetlen. T. Ház! Én azt gondolom, hogy egy ilyen eminenter mezőgazdasági érdekeket szolgáló javaslatnak tárgyalásiánál kötelességünk mind­azokkal az ellenvetésekkel is foglalkoznunk, amelyek ezzel a törvényjavaslattal is összefüg­genek. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) iFel kell világosítanunk a közönsé|get arról, hogy azok a frázisok, amelyek közé a legelső helyre soro­zom a legtölbbször hangoztatottlati, (hogy a ma­gyar mezőgazdasági termelést más irányban kell átszervezni, igazán csak frázisok. Min­denki, aki a mezőgazdaságot csak egy kissé ismeri, bőségesen tudja* hogy ezt a búzatermő országot, ezt a rozstermő országot nem lehet máról holnapra növényi, gyógynövényi vagy pedig más mezőgazdasági termelési ággal fog­lalkozó országgá átszervezni. Aki azt állítja, — mint ahogyan ezt nagyon sokan ajánlották a magyar gazdasági kritikusok közül, akik a kritikáin túl még eddig; nem jutottak el — hogy a magyar búzatermelés helyett a földművelés­ügyi miniszter úr iv&gye át az országot egy más termelési ágra, az abszolút tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot. Magyarországon kb. 2*75 millió hold búzatermőterület van. Lehet szó arról, hogy 100^—200 ezer hold földterületen ter­meljünk pillangós növényeket, esetleg 1—2 ezer hold földterülettel többön ipari növényt vagy gyógynövényt, de hogy a mi búzatermőterüle­tünket mássá alakítsuk át: ez semmi egyéb, mint közönséges politikai jelszó, amellyel pedig — figyelmeztetnem kell mindenkit — a mi mezőgazdasági közönségünk, hála Istennek, teljesen jóllakott. Ugyanezeket mondhatnám a többi jelsza­vakra is, és éppen ezért nem nagyon foglal­kozom velük, de mégis rá kell mutatnom arra, hogy az exportunk szervezésében rejlő bizonyos fogyatékosságok és a belső fogyasz­tásban rejlő bizonyos szervezetlenségek rész­ben arra vezethetők vissza, hogy a magyar állam budgetjének keretében, sajnos, a ma­gyar mezőgazdaság nem kapja meg azt a tá­mogatást, amelyre valóban szüksége van. (Ügy van! Ügy van!) Bátor vagyok arra utalni, hogy a magyar állami költségvetésnek mindössze 2'5%-a lesz felhasználva mezőgazda 1 sági célokra. Engedelmet kérek, ez még sze­rényebb dotálás, mint amilyen a békebeli föld­mívelésügyii tárcák dotálása volt. Ezért ne­künk itt kötelességünk lesz, hogy a jövő évi budget, keretében követeljük a fogyasztó és adminisztráló tárcák helyett a mezőgazdaság­nak nagyobb honorálását, azért is, (Gáspárdy Elemér: Mindig követeltük!) hogy mindazok a kívánságok, amelyek jogosak, mindazok a törekvések és mindazok az előterjesztések, amelyek hivatva vannak a mezőgazdaság szel­lemében a termelés irányának és az exportnak helyes fejlesztésére és mindazok a teendők és szükségletek, amelyek jelentkeznek, teljesíthe­tők és kielégíthetők legyenek. Reméljük, hogy a túlsó oldal támogatását is meg fogjuk ebben kapni, mert hiszen ál­landóan látunk könnyeket hullatni a magyar mezőgazdaság válságáért, és most reméljük, hogy amiikor a termelő tárcák támogatására fogjuk őket felkérni, akkor az ország érdeké­ben nem fognak ettől elzárkózni. En ezt a javaslatot nagyjában és egészé­ben úgy fogom fel, mint amely alkalmas arra, hogy a külföldi bizalmat a mi mezőgazdasági termékeink megbízhatóságával szemben fo­kozni fogja. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a javaslatnak legfeljebb egy hibája lehet, és . ülése 1930 november 7-én, pénteken. ez az, hogy csak most érkezett ide, s én na­gyon csodálkozom rajta, — őszintén megmon­dom — hogy miután annyi mindent sürget­nek kormányunktól és pártunktól, ezt éppen azok nem sürgették, akiknek szívük állandóan fáj és dobog azért, hogy a magyar agrár­krízist oda, abba a stádiumba juttatta az or­szágot, ahová jutott. Mélyen t. Ház! Az én beszédem és felszó­lalásom lényege egy olyan kérdés lesz, amely összefügg a márkázással és összefügg egy olyan problémával, amelynek kellő megoldása és ütőerejének fokozása nélkül az előttünk fekvő márkázási törvényjavaslat és megalko­tandó törvény hatóereje sem nyilatkozhatik meg kellőképpen. En azt mondom, t. Ház, hogy termelési válság ebben az országban nincs, legfeljebb termelési nehézségek és bi­zonyos kedvetlenség észlelhető, értékesítési ne­hézségek azonban vannak, és részben ezeket a nehézségeket van hivatva enyhíteni ez a törvényjavaslat. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) A piacok megszervezése, — sajnos — kül­földi relációban nem olyan egyszerű feladat, hogy azt csak gazdasági eszközökkel meg le­hetne oldani, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy a piacok megszervezése elé bizonyos fo­gyasztó államok részéről politikai akadályo­kat is gördítenek (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) s tőlünk és a kormánytól azt várják, hogy gazdasági eszközökkel küzdj e le ezeket a politikai akadályokat. Ez teljes lehetetlenség. (Dabasi Halász Móric: Abszurdum!) Mélyen tisztelt Ház! Meg vagyok győ­ződve arról, hogy a mi magyar mezőgazdasá­gunk külföldi meglbecsülését e javaslat haté­konyan elő fogja mozdítani és a mi export­lehetőségeink elől bizonyos piaci nehézségeket, amelyeik csak gazdasági jellegűek, részben el fog távolítani. Éppen ezért azt szeretném, hogy necsak a nagy tömegtermelők és necsak exportőrök élvezzék ennek a törvényjavaslat­nak előnyeit és hasznát, , hanem lássa ennek hasznát az egész magyar nemzeti termelés. Márkázásra alkalmas búza termesztését kell tehát elsősorban elősegíteni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) És ha ebben a munkában a földmí­velésügyi kormányzat bizonyos oldalakról le­kicsinyléssel találkozik is, el kell ismernünk, hogy vetőmag-juttatással, tisztitógépekkel való támogatással s a pácolás szigorú kereszülvite­lével és más egyéb igazdasági eszközökkel igyekezett a kisebb, száz holdon aluli exiszten­ciákat is támogatni. Nem t osztálypolitikai te­vékenység ez a kormány és pártunk részéről, hanem annak a tudata, hogy nem a nagy­birtokos-osztály elsősorban a búzatermesztő osztály, hanem a közép- és kisbirtokos-osztály. Bennünket állandóan vádolnak azzal, hogy mi egyoldalú, feudális politikát szolgálunk, hogy már ezt a frázist használjam. Nyilván­való a mi egész törvényhozási munkánkból. és a kormány tevékenységéből, hogy ez tőlünk a lehető legtávolabb áll. Mélyen t. Ház! Azt mondottam, hogy töre­kednünk kell arra, hogy a márkázásra alkal­mas búza termesztését a t. kormány a kisebb mezőgazdasági exisztenciáknál is előmozdítsa. Vagyis mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a minőségi termesztést kell elsősorban fokozni és a minőségi termesztés fokozására nemcsak a szigorúan vett kormányzati rendszabályokat kell megtalálni, hanem bizonyos olyan szem­léltető tevékenységet is kell a kormánynak kifejteni, amelyre Olaszországban, Bulgáriában és más mezőgazdasági államokban is látunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom