Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-431
2 24 Az országgyűlés képviselőházának kívül. Nem hallgathatom el, mert szorosan összefügg ezzel a törvényjavaslattal, hogy az értékesítés feltételeit a leggyorsabban meg kell valósítani. Igenis, a belső fogyasztás és a külső fogyasztás szempontjából vannak sürgős intézkedések és sürgősen megvalósításra viáró feladatok. Azt látjuk, hogy mint exportterület, mi nem vagyunk képesek folytonosan tartani az árakat a világpari tási nívó felett. Ez hoszszabb-rövidebb ideig, mint kisegítő intézkedés érvény es ülhet és rövidebb időn' keresztül talán biztosítja a kívánatos eredményt is, huzamosabb időn keresztül azonban nekünk, mint kiviteli államnak, a mezőgazdasági értékesítés terén nem áll más segítség rendelkezésünkre, mint az, hogy a nem emelhető áirnívót abba a helyzetbe hozzuk, hogy a termelési költségeket fedezze. Mikor fogja fedezni a termelési költségeket a nem emelhető árnívó? Akkor, ha magát a termelési költséget szállítjuk le. Ennek is feltétele elsősorban a terhek leszállítása, a mezőgazdasági termelési ágról azoknak a terheknek levétele, amelyek vagyonán és jövedelmén felül terhelik, és levétele egy másik, talán még az államnál is hatalmasabb adóztató szerv terűiéinek, a kartellek terheinek, mert ebben az országban két adóztatója is van az agrártermelési ágnak, és nem tudom, nem a kartell-e a hatalmasabb adóztatója 1 ? A mai idők válságos idők, egyáltalában nem alkalmasak új adótörvények és új adórendszer megvalósításának bevezetésére. Nem is^ kivájnunk mi új adótörvényeket, hanem kívánjuk a meglévő adótörvények helyes, igazságos végrehajtását, mert az eddig nem történt meg. Az történt meg, hogy az értékesítési válsággal küziködő mezőgazdaság, amely termelési költségeit sem találja meg, évek hosszú sora óta a készet, az állagot fogyasztja, amikor adót fizet, s ennél a termelési ágnál a törvény megsértése következik be akkor, amikor felértékelik vagyoniált a vagyonadó alapjául és amikor egyes produktumait, mint a jövedelem és kereset forrásait felértékelik, mert sem a vagyon, sem a termeivény nem ér annyit, mint amennyire, adóalapként megadóztatás alá kerül. Szükségesnek tartanám különösen a járatlanabb, tájékozatlanabb kisexisztenciáknál a rögzítést hivatalból feloldani, hivatalból újra megbecsültetni a vagyontárgyakat és újból a valóságos piaci érték alapulvétele mellett megállapítani a valóságos jövedelmeket, avagy megállapítaná a valóságnak megfelelően a veszteségeket. A másik oldalról pedig az ipari termelési ágban — értem itt elsősorban a gyáripart — a fordítottja történik ennek. Ott ugyanis sokszor egypár oengővel szerepelnek ezreket, sőt súlyos- milliókat érő objektumok, házak, {Förster Elek: Ügy van!) a termeivények értéke úgyszólván el van tüntetve, az intim mérlegben szerepel csak, az extern mérlegben nem. (Forster Elek: Ügy van! Ez igaz!) Valósággal megtévesztése ez az adóközegeknek, az adóztató hatóságoknak. Ha még hozzáveszem ehhez a kartellek révén elért nemzetközi ipari árnívót is, egy óriási diszparitás mutatkozik azzal a diszparitással szemben, amely a külföldön is r bajban lévő, válsággal küzködo mezőgazdasági termeivények árai és az ottani ipari cikkek árai között van. Még nagyobb ez a diszparitás a magyar mezőgazdasági termeivények alacsonyabb ára és az itteni iparcikkek árai között. (Ügy van! balfelől.) Ha most már Németország, Franciaország és az Egyesült Államok mezőgazdasági válságról, értékesítési nehézségekről s azok meg. ülése 1930 november 7-én> pénteken. oldhatatlanságáról beszélnek, holott ott magas védővámok mesterségesen magas, sokszor az érték kétszeresét meghaladó agrártermékárakat biztosítanak, az ipari cikkek árai pedig alacsonyabbak abszolúte és relatíve véve is a magyar iparcikkek árainál és mégis diszparitás van, mennyivel inkább óriási a diszparitás, nálunk és mennyivel inkább a pusztulás felé visz bennünket a diszparitás ebben az országban, ahol lényegesen alacsonyabbak az agrártermékek árai és lényegesen magasabbak az iparcikkek árai. {Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Forster Elek: Itt van az egész dolog megoldása! — Lázár Miklós: Itt az agrárolló! — Gr. Hunyady Ferenc: A diagnózis helyes!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tisztában vagyok azzal, hogy mi, CsonkaMagyarország gazdasági politikát és különösen annak keretében vámpolitikát nem tudunk diktálni az egész világnak. Tisztában vagyok azzal is, hogy nem rajtunk és nem a magyar királyi kormányon múlott az, hogy kedvező külkereskedelmi szerződéseket nem köthetett a mezőgazdaság érdekében. Hiszen én láttam azt, hogy a vámok leszállítása, vagy legalább a vámbéke és a várnak nem emelése érdekében tartott genfi nemzetközi konferencia után a gyakorlati életben az következett be a közelmúlt napokban, hogy Németország 25 márkára emelte fel a búza beviteli vámját. A 25 márka 34 és fél pengőnek felel nieg és a búzának a német határon való paritása 16—17 pengő lévén, maga a németországi beviteli búzavám kétszeresét teszi ki annak az árnak, amelyet a magyar búza ott a németországi határon reprezentál. En látom azt is, hogy a cseh agráriusok -kívánságára megvalósuló lisztkeverési törvényjavaslat szintén csökkenteni fogja a Csehországba való kivitelünket. (Gáspárdy Elemér: Mi lesz velünk?) Ilyen körülmények között nem számíthatunk arra, hogy hamarosan javulni fog a helyzet, de éppen ezért annál inkább fel kell készülnünk arra, hogy a talán mélypontját még el sem ért krízist elviselhetőbbé tegyük oly értelemben, hogy kiváltságosak ne legyenek ebben az országban, hanem közösen viseljük a terheket. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) T. Képviselőház! En talán bizonyos taktikai hibát is láttam abban, hogy mind hivatalos szerveink, mind a mezőgazdasági érdekképviselet szervei a külső agrártermelési ágakban érdekeltekkel való megegyezést megkísérelték. Bukarestben, Szinajában, Varsóban nagyon nehezen fogok tudni eredményt elérni, mert ennek politikai akadályai vannak. A csehek, mint a kisentente vezető állama, keverik a kártyát és megakadályozzák azt, hogy az agrárszempontok érvényesülhessenek. De ha sikerül is az agrárállamoknak közös frontot létesíteni, addig én eredményt el nem ér/hetek, amíg a piacon felhasználható ipari államok piacait nem biztosítom. Ennek előfeltétellé pedig az, hogy én az ipari felvevő államok agrártermelési ágában érdekeltekkel egyezzem meg, talán előbb, mint a szintén kivivő államokkal. Hiszen látom, hogy amíg a oseh agrárius társasággal nem intézem el a közös érdekű kérdést, amíg nem intézem el a kérdést az amerikai mezőgazdasági termelési ággal, addig nem tudok boldogulni, ha 100%-ban sikerül is Jugoszláviával, Romániával, esetleg Lengyelországgal megegyezni. Helyesen mutatott rá a miniszterelnök úr,
