Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

Az országgyűlés képviselőházának If.31. selőtársaim, amint én is láttam, hogy Ungari- , sehe Adelsiberg... s&sihegyi. Hozattam ebből egy kis üveget, felnyittattam s kisült, hogy egészen közönséges rossz bor volt, s mikor a tulajdonosnak azt mondottam, de bocsánatot kérek, hogy lehet ezt a bort, mint magyar «sas- i hegyit» eladni, amikor húsz év óta a Sashegyen nincs szőlő, — itt van Budapest mellett és húsz év óta egy szem szőlő sem termett rajta — mégis csak lehetetlenség, hogy palám et publice (ez mindenütt külföldön, mint magyair sasihegyi bor szerepeljen. De elmondok még egy esetet. Berlinben a vásárcsarnokban azt láttam kiirva, „hogy ungarische szalámi. Nos hát t. képviselőtársaim, az a szalámi minden volt, csak nem szalámi és amikor mégis bennem egy kis indulatot keltett, hogy ilyen kolbászszerű valamit kiírnak magyar szalámi gyanánt, a legkellemetlenebb helyzetbe kerültem, amikor felhívtam annak az üzlettulajdonosnak a figyelmét erre, mert az azt mondotta nekem, hol van az igazolványa az úrnak, hogy joga van ezért nekem .szólni. Elmentem onnét, mert képes lett volna a rendőrségre előállítani, hogy beleszóltam az üzleti dolgaiba. T. Képviselőház! Amikor még egyszer hangsúlyozom, hogy mivel szerintem az ellenőrzés a legfontosabb, azt szeretném, ha a földmível'ésügyi minisztérium, ha ilyen eseteket megtud, megbízna egy külföldi neves ügyvédet a tiltakozással. Méltóztassék csak egyszer megpróbálni. Nem lehet vitás, hogyha büntető úton nem is, de polgári per útján ezért ne kapnának elégtételt, és csak egyetlen egyszer történjék meg külföldön, hogy a magyar állam fellépett ez ellen, és eredményt ért el, ez sokkal többet fog érni minden ellenőrzésnél, (Gr. Hunyady Ferenc: Ez nagyon helyes!) A magam részéről a törvényjavaslatot kis tör vény szerkezeti hibáitól eltekintve, elsőrangú törvényjavaslatnak tartom. Farkas Tibor t. képviselőtársam különösen és Gál Jenő t. képviselőtársam is megemlítették, hogy a 19. §-ból 12 büntetőjogi rendelkezés. Ezeket talán egyesíteni lehetne egy paragrafusba, és ha ebben a tekintetben az igen^ t. földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére áll az ellenzék, azt hiszem, más kifogást ez ellen a törvényjavaslat ellen felhozni nem lehet. A magam részéről mégegyszer örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mert látom, hogy nemcsak a magyar mezőgazdaság, nemcsak a magyar élelmiszeripar, de különösen a magyar kereskedelem rég óhajtott törvényjavaslata áll a Ház előtt s ezért azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Herczegh Béla! Elnök: A képviselő úr nines jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Simon András! Simon András: T. Képviselőház! Ezt a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául annál is inkább örömmel fogadom el, mert már korábban szükség lett volna erre a törvényjavaslatra éppúgy, mint ahogyan szükség volt és eredménnyel járt a vaj márkázására vonatkozó és a tokaji bor márkázására vonatkozó törvény. En azonban ezt a törvényjavaslatot inkább egy előkészítő munka, egy szükséges megelőző folyamat betetőzéseként tudnám felfogni, mint kezdő lépésnek. Ertem ez alatt azt, hogy igen sok tennivaló KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXI. ülése 1930 november 7-én, pénteken. 223 volt és maradt fenn úgy a belső, mint a ^ külső piacok terén az értékesítés megszervezésénél, amit eddig nem végeztünk el. Igen szomorú példája az agrár termelő ágban úgy a belföldön, mint a külföldön az érdekeltek szervezetlensége, és ez úgy a belső mint a külső tárgyalásokból megállapítható. Itt folyt le a közelmúltban a tejkérdésben egy bizottsági ülés, és azt kellett tapasztalnunk, hogy maguk az érdekképviseletek, maguk a gazdák elvi kérdésekben is éles, szöges ellentétbe kerültek egymással. A közelmúltban ott volt a vámbékekonferencia Genfben és azt kellett tapasztalnunk, hogy úgyszólván nyílt ülésen a különböző országok agrár vezérférfiai hajbakaptak egymással a szervezett, ellentétes érdekű gyáripari érdekeltségnek bizonyára kárörömére. Arra van tehát szükség, — és ez nem eminenter kormányhatósági feladat — hogy az agrár termelési ágban az érdekeltek és különösen azok érdekképviseletei bent és külföldön, tehát nemzetközileg ás, először egymással tisztázzák a kérdéseket, a követendő (magatartást és ez vonatkozik a minőségi termelésre, vonatkozik az értékesítésnél az árak meghatározására és az értékesítés megelőző feltételeire. Azt tapasztaljuk, hogy egy világhírű intézet van Párizsban, a Nemzetközi Gazdasági Intézet, időrendben a második, de nem kevésbbé hatalmas szervezet van Rómában, a Római Nemzetközi Gazdasági Intézet, ilyen (szervezet van Amerikában és mindezek köré a hatalmas szervezetek köré csoportosulnak egész tömegei a gazdasági, speciálisan mezőgazdasági érdekképviseleteknek, egyesületeknek, de ahelyett, hogy ezek egységes szervezetbe állva egyesültek volna, versenyt futnak az elsőbbségért és közösen kifejtendő egyesült munka helyett egymással való torzsalkodás és konkurrálás akadályozza az egyöntetű fellépést. Ezen a téren is szükséges a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés. A kormány feladata ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban szerény nézetem szerint toyábbmenően szabályozandó, mint aminőt a javaslat most megállapít. Nem tartom nevezetesen elégségesnek a törvényjavaslat 7. %-éai, amely külső vonatkozásban azt mondja, hogy a külföldön elkövetett bűncselekmény azonosképpen büntetendő, mint a belföldön elkövetett bűncselekmény. Ez elméleti, papiros rendelkezés fog maradni, mert hiszen a külföldön bűncselekményt elkövető egyén nem fog a belföldi hatóságok elé jönni azért, hogy magát rendelkezésre bocsássa a büntetés méltó kiszabására és elszenvedésére. Én itt szükségesnék tartom am. kir. kormány és elsősorban a földmívelésügyi kormányzat kezdeményező lépését, hogy amiképpen a szellemi munka védelme terén nemzetközi egyezmények vannak, és védik a szellemi tulajdont, mindennemű bűncselekménnyel való károsítással szemben, azonképpen nem a szellemi, hanem a természeti, gazdasági termelés termékeit is nemzetközi egyezményekkel iparkodjunk megvédelmezni a szükséges piacokon. Ennek^ az lesz az eredménye, — amely üdvös eredményt a szellemi termelés terén a nemzetközi egyezmények már eddig is biztosítottak — hogy a hamisítás akkor is bűncselekmény lesz és a külföldi megtorló hatóságok akkor is fel fognák lépni a hamisítóval, utánzóval szemben, ha a belföldi hatóság keze nem ér is el arra a területre, ahol a bűncselekményt elkövették, s a bűncselekmény akkor sem marad 'megtorlatlanul. Az értékesítésnek azonban közelebbi és távolabbi feltételei is vannak a márkázáson