Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

222 Az országgyűlés képviselőházának amelyet többre becsülök^ a Coty-parfőmöknél; mondom, azoknak oktatására és példaadására állítsunk fel mintagazdaságokat, « ha látja minden község, hogy az a 20 holdas mintagazda többet és jobban termel és jobban értékesít, mint ő, valamennyi ráterelődik erre a példára. A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Udvardy János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Temple Bezső! Temple Rezső: T. Képviselőház! Szakszerűen és röviden akarok foglalkozni magával a törvény javaslattal, mert ha ez expressiis verbis közgazdasági törvényjavaslat, neon tartom helyénvalónak, hogy itt általános gazdiasági elmefuttatásokba mélyedjünk bele, de tartom olyan fontosnak ezt a törvényjavaslatot, hogy magával ä törvényjavaslattal foglalkozzam. T. - Képviselőház! Mielőtt fejtegetéseimre áttérnék, legyen szabad a törvényjavaslat parlamenti élettörténetét a Ház elé hoznom. (Halljuk! Halljuk!) Amikor ez a törvényjavaslat a bizottságokban tárgyalás alá került, egyetlen ellenzéki képviselő úr sem tartotta érdemesnek megjelenni, s amikor itt a plénumban Marschall képviselőtársam benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, gúnyosan honmentő javaslatnak deklarálták. (Jánossy Gábor: Hátha meggyőződésből tették!) S én, amikor tudom és látom, hogy nemcsak a mezőgazdaság, de az élelmiszeripar és a f kereskedelem egy nagyon fontos közgazdasági törvényjavaslatáról van szó, csodálkozom, hogy itt a plénumban is csak két ellenzéki képviselőtársam akadt eddig, aki ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólt. (Jánossy Gábor: Örüljünk ennek!) Farkas Tibor kép;viselőtá<rsam kijelentette, hogy a márkázásnak ellenzéke nincs, a tÖr

: vény javaslatot azonban mégsem fogadta el. Ö részben a büntetőjogi részt kifogásolta, rész; ben a zárolt területeknek a törvényhozás elé való utalását kérte a földmívelésügyi kormánytól. Én ezeket nem. tartom olyan nagyon súlyos aggályoknak, hogy ezekért a törvényjavaslatot általánosságban in© lehetne elfogadni az agrárpárt részéről. Anni mármost Gál Jenő igen t. képviselőtársamat illeti, méltóztassék megengedni, de úgy történt, hogy Gál Jenő képviselőtársam bejött, a szomszédjától elkérte a javaslatot, elolvasta, felállt és mondott egy dörgedelmes beszédet ez ellen a javaslat ellen. (Ügy van! a jobboldalon.) Röviden kijelentette, hogy az nem kell a mezőgazdaságnak, nem kell a kereskedelemnek, a mi külügyi képviseleteink ezt a törvényjavaslatot nem fogják pártolni és végül kijelentette, hogy alkotmányjogi aggályai vannak és eltértünk attól a nemes tradíciótól, amelynek szellemében ez a Ház annak idején, Szilágyi Dezső idejében tárgyalt. Megnyugtathatom az igen t. képviselőtársamat, hogy ezek az alkotmányjogi szempontok bennünk is szent érzéseket váltanak kd és mi — s azt hiszem pártunk is — arra törekszünk, hogy ezeket a hagyományokat, ezeket az alkotmányjogi gyönyörűségeket fenntartsuk a jövőben is. Mélyen t. Képviselőház! Azt hittem és joggal remélhettem, hogy amikor a kereskedelemnek egy olyan fontos témájáról van szó, ,az én igen t., nagyrajbecsült képviselőtársamat, az Omke. elnökét, Sándor Pált fogom itt . ülése 1930 november 7-én, pénteken. hallani, hogy elmondja azokat az esetleg még felmerülő aggályokat, amelyeket a kereskedelem, de különösen a legkényesebb kereskedelem, az exportkeresikedelem esetleg ezek ellen a paragrafusok ellen még felhozhatna. Sajnos, nincs szerencsénk ő hozzá. Nem tudom mit jelent ez, azt, hogy beleegyezik, nagyon jó a törvényjavaslat, mint ahogy én azt nagyon jónak tartom, vagy pedig bizonyos nemtörődömség ezzel a javaslattal szemben, holott, amint beszédem elején mondtam, tényleg közgazdaságilag nagyon fontos javaslatról van szó. (Reischl Richárd: Starhemberget támogatja.— Derültség.) T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat ösztönzésül fog szolgálni a mezőgazdas ágnak, hogy olyan terményeket hozzon piacra, amelyek elsőrangúak, amelyek csemege számba mennek, amelyek fluxus-élelmiszerek, s azt hiszem ezzel a mezőgazdaság meg fogja találni számítását, mert nemcsak piacot fog találni, de ezeket az árukat külföldön mindig a legmagasabb áron fogják átvenni. De ösztönzésül hozta a kormány ezt a törvényjavaslatot a mi exportkereskedelmünknek is, mert itt a magyar becsületnek, a magyar állam védjegyének a külföldön való jó hírnevéről van szó és a mellett a kereskedelemnek egy nagyon jó üzletéről. Azt tartom, ihogy ez a törvényjavaslat egy dolgon áll vagy bukik a gyakorlatban és ez az ellenőrzés. Ha az ellenőrzés laza lesz, ha az ellenőrzést hanyagul végzik, úgy bent, de különösen külföldön nézetem szerint azt, amit nekünk el kell érnünk ezzel a törvényjavaslattal, tudniillik a külföldi sikert, mert hiszen ezen múlik, hogy sikerünk legyen mezőgazdasági termékeinkkel is, nem fogjuk elérni. Nagyon jól tudom, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak, amióta a gazdasági szaktudósítókat megszüntették külföldön, állandó képviselete, állandó ellenőrző közege nincs. Azt is tudom, hogy az export-intézetnek arra nem igen lesz pénze, hogy külföldön állandó megbízottakat tartson. A magam részéről minden külföldre utazó magyar honpolgárnak kötelességévé tenném, hogy igenis ellenőrizze ott kint külföldön ennek a védjegynek használatát. Nem hiszem, hogy jobb ellenőrzés volna annál, ha minden magyar állampolgár, aki külföldön jár, figyeli ezeket a dolgokat és amint valami hibát, visszaélést lát, azt jelenti a földmívelésügyi miniszternek. Énnél jobb ellenőrzés, méltóztassanak elhinni, nincs és nem is lesz. A magam részéről, ha a törvényjavaslat fakultatívnak is jelenti ki a védjegyezést, azt kérem a miniszter úrtól, hogy minden körülmények között legelsősonban azokra a cikkekre terjessze ki ezt a védjegyezést, amelyeknél már ma látunk külföldön • visszaéléseket. Csak egypár példát hozok fel. Ausztria egyik legnagyobb fürdőhelyén a nyáron egy elsőrangú szállodában úgynevezett «Ungarischer Fogasch»-t kaptam. Az a fogas valami tengeri hal volt és hiába magyaráztam én annak a tulajdonosnak, hogy az nem magyar, azt válaszolta, hogy ő azt Bécsből így kapta és ő azt az étlapon, mint magyar fogast tálalja fel vendégeinek. Méltóztassanak elhinni, hogy az ilyen dolog annyira feliháborító és visszataszító, hogy annak a kitűnő elsőrendű magyar balatoni fogasnak az ízét, amit mi is nagyon ritkán szoktunk csak élvezni, mert meglehetős drága, a külföldön így veszélyeztetik tengeri hal képében. Avagy méltóztassanak megnézni Bécsben a szállodákban és a vendéglőkben a borlapot s azt fogják látni t. képvi-