Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

220 Az országgyűlés képviselőházának 431. ülése 1930 november 7-én, pénteken. tisztelt lipótvárosi vendégeim a magyar termékkel is. Ezt nem tendenciózusan mondom, de köztudomású, hogy a Lipótvárosban vannak a legjobb módú emberek ebben a szegény szomorú országban. Csak példakép emlitem ezt meg. (Zaj.) Akkor én is, meg vendégeim is kénytelenek lennénk megelégedni azzal a magyar almával, magyar szőlővel, magyar borral, meg mindenféle asztali Ínyencséggel, amelyet ez az áldott magyar föld megterem. Nem azon fordul meg tehát a dolog, hogv a közönség kívánja, hanem a kereskedőkön, a becsületes, hazafias lelkű magyar kereskedőkön fordul meg, hogy ne tartsanak külföldi iparterméket, amikor minden megterem ehoen az országiban, nemcsak az enni-való, hanem a ruh ár av aló is. Egy példát is mondok, Sohandl Károly t. barátom tegnap nagyon érdekes, nagyon tartalmas felszólalásában, amikor a magyar bor utolérhetetlen zamatiát, ízét magasztalta — teljes joggal — és Vörösmartynak egy gyönyörű versszakát idézte, akkor én közbeszóltam, hogy a sághegyi bor. (Egy hang a jobboldalon: Nem rossz! — Derültség.) Nem rossz, igaza van t. barátomnak, sőt az egészségre, az élet fenntartására valóban nagyon szükséges és hasznos ital, a tiszta víz után mindjárt ez következik elsősorban. Nem azért hoztam fel ezt példakép, mert az én szülőföldemen terem a Sághegy isteni nedűje, hanem azért hoztam fel, mert bármennyire hihetetlennek hangzik is ez, mégis így van, .amint elbeszélem, hogy a sághegyi bor, a magyar borok királyának gyógyító hatására ens-em egy angol főúr figyelmeztetett. A dolog úgy történt, hogy boldog ifjú koromban kint jártunk a külföldön. Trianon óta nem teszem ki a lábamat külföldre, inert első utam Jókai és Klapka városába vezetne szüleim sírjához, de ott sem tudom most elmondani legszentebb imádságomat, elsírni legforróbb könnyemet és elmondani .átkomat hazám megrontóira. Mondom tehát, a- magyar borról beszélek, ez Összefügg a tárggyal, a sági borról beszélek. Megboldogult régi ifjú koromban kint jártam egy társasággal Nápolyban és este a nagy társaságban együtt falatozván, a külföldiek csendben, szó nélkül eszegettek, iszogattak, ellenben a mi magyar társaságunk — voltunk vagy huszonnégyen — vígan koccintgatott és ürítette a Vezúv legnemesebb nedűjét, a Faleninmit és a Lacrima Oristit. Egyik franciául és angolul tudó barátunk mellett ült egy előkelő kinézésű formájú vagy ábrázatú, (Meskó Zoltán: Mondjuk csak röviden!) monoklis, egyszemüvegü úr. Szeretek mindig magyarul beszélni, hogy Meskó Zoltán kedves barátom és öcsémuram ne vessen rám követ az idegen szavak használatáért, amiben igaza is van. (Meskó Zoltán: Vigyázzon Jánossy bátyám! — Derültség!) Ez az idegen úr néz-néz bennünket és egyszer csak odaszól franciául a magyar szomszédjához: Nemde, az urak magyarok?! Erre az én t. barátom aat felelte vissza: ugy-e, onnan tetszik gondolni, mert nagyon hangosak vagyunk s vígan koccintgatunk, a többi urak, a más nemzetbeliek pedig csendesen eszegetnek és iszogatnak'? Erre azt mondja az, az illető, aki mint később kiderült, egy angol lord volt, (Felkiáltások! Ejha! — Derültség.) — igen t. képviselőtársaim, ha külföldön járok, alább nem adom. — (Derültség.) azt mondja: igen abból is észrevette, az urak hangos beszédéből és koccintgatásából, azonban egy dolgon csodálkozott! Min? — kérdezte az én barátom. Erre mi többiek is odafigyell tünk és megkérdeztük a mi barátunktól, hogy mit beszélt viasza a német — mert a magyar ember előtt a külföldi mind német. (Derültség.) Erre azt mondotta a mi barátunk, hogy ez a jámbor nem német, hanem angol, aki azt mondta, hogy minek iszogatjuk mi ezt az olasz lőrét, amikor önöknél magyaroknál terem a világ legjobb, legnemesebb bora. Erre azt válaszolta vissza a mi barátunk: uram, ha én Olaszországba vagy külföldre megyek, nem hozok magammal a zsebemben vagy a táskámban magyar borokat, hanem megkóstolom az illető ország borait és így itt járván a Vezúv tövében, hát megkóstoltuk a világhírű Falernumit és a Lacrima Cristit. Erre elősoroljuk a mi legnemesebb magyar borainkat, kezdve a tokajin, de azt mondja: nem, nem, nem az a legjobb. Végre azután én, mint sághegyaljai magyar ember kiböktem; a sághegyi és erre azt mon dotta, hogy ez a legjobb, (Meskó Zoltán: A kiskőrösi talán nem jó?) — úgy volt, amint itt elmondom — azután odaszólt a pincérnek, aki előhozott egy karcsú üveget, — egy nápolyi ebédlő éttermében volt ez — amelyre rá vau írva, hogy: «Gróf Erdődy István sághegyi pincéjéből». (Br. Podmaníezky Endre: Otthon vagyunk már! — Derültség.) Otthon vagyunk, már, igen t. képviselőtársam, de mondhatom azt is: uramöcsém, mert valamennyien juthatnak a Gábor bácsi korába, amit szívemből kívánok, hogy jó egészséggel eljuthassanak oda. (Derültség.) Elég az hozzá, elmondotta az illető, hogy a világ összes fürdőhelyein járt és Kajplsbadban I — gyomorbajos ember volt az illető — egy magyar orvos figyelmeztette, hogy végül próbálkozzék meg a sági borral. Megpróbálkozott és úgy kigyógyult a gyomorbajából, hogy kivételesen megengedték neki, — még Viktória megdicsőült angol királyné korában játszódott le az a dolog; bizonyosan nem is él miár ez a lord — hogy az angol udvarnál... (Meskó Zoltán: Hát a kiskőrösi bor nem jó? — Zaj. — Halljuk.) Ne tessék zavarni, mert nagyon fontos az, amit mondok. Megengedték, hogy az angol udvari ebédeken kivételesen ne az udvari borokat, hanem a sághegyi borokat igya. Mit akartam evvel elmondani? Azt, hogy külföldre kell mennünk azért, hogy megismerjük, hogy a legjobb bor Magyarországon terem. (Halljuk! Halljuk!) E kis • kitérés után most már visszatérek a márkázásra, vagyis a minősítésre és azt mondom, hogy legfőbb ideje annak, hogy az áldott magyar föld termékeinek hitelét megint helyreállítsuk a külföld előtt és nagyon helyes irányban mozog ez a javaslat akkor, amikor a borra, búzára, gyümölcsre, a magyar földi termékeire, a magyar gazda verejtékének gyümölcseire rányomja a maga hitelesítő bélyegét. Méltóztassék megengedni^ hogy még egy pár szóval kitérjek azokra az aggodalmakra, amelyeket az agrárpárt igen t. vezérszónoka. Farkas Tibor igen t. barátom tegnap itt hangoztatott. Csodálkoztam a felett, hogy Farkas Tibor igen t. barátom plártja nevében a javaslatot nem fogadta el, részletkérdések miatt. Nem is értem, szinte következetlennek tartom azt az álláspontot, hogy amikor egyszer a t. kormány olyan javaslattal .járul elénk, amely a magyar föld termékeinek hitelét, renoméját, becsületét akarja helyreállítani, azoknak a külföldön a lehető legnagyobb eltérje de ttséget akarja biztosítani, akkor a tiszteletreméltó agrárpárt részi etkifogíások miatt ezt a javaslatot nem fogadja el. Nem értem. Itt, igen t. képviselőtársaim, nincs ellenzék, nincs kor-