Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

Az országgyűlés képviselőházának hSl. lyik búza melyik garmadához tartozik, melyiket márkázhatja és melyiket adhatja el 'belföldi malomnak márkázatlanul. Ott van Nagykőrös, látjuk mi történt ott. Amikor Nagykőrös uborkáját megismerték, száz meg száz vagont, sőt ezer vagonokat vittek ki onnan egy-egy szezonban. Az a talaj valami olyan aromát ad annak az uborkának és talán el is találták a fajt; olyan ízletes fajt tud előállítani az a vidék, hogy világhírű lett a körösi uborka. Magától márka lett, a nélkül, hogy márkázták volna. Ott van a szegedi paprika is, az is világmárka. Ott van a baromfi is, különösen az Alföldről, a Tiszántúlról. Ez is igazi márkafaj. Látom, hogy Mezőtúrról minden héten megnézik az orosházi piacot teherautóval és orosházi baromfit visznek azért, hogy vegyítsék a mezőtúrvidéki baromfival, vagyis, hogy márkázzák a mezőtúri baromfit is az orosházival. De hallottam nagy szakértelmű kereskedőktől, hogy azt mondták, hogy az a vidék egyébként is minden tekintetben márkás állatokat ad, nemcsak baromfit; a gyönge borjút nálunk magasabb árért veszik, mint fél úton Pest felé, pedig onnan felényibe kerül a szállítás. Ott olcsóbb a borjú, mint nálunk a gyönge borjú, mégis tőlünk visznek. Az egyes vidékeket kell márkázni, mert ha csak egy vidéket márkázunk is, az kihat az egész országra. Lehet ugyan, hogy az egyik határszélen irigységgel tekintenek arra a márkázott vidékre, hogy azoknak miért jobb, de erről nem lehet tenni; ha az Isten úgy adta, úgy teremtette, ha olyan a fekvése és az éghajlata, pártolni ikell, mert a vérkeringés, a vérlüktetés, az igazi erő mindig onnan jön, ahol leginkább van, amiből jöjjön. En a márkázási törvényjavaslatot üdvözlöm és nagy örömönanek" adok kifejezést a fölött, hogy ez a javaslat szőnyegre került. A javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Éljenzés és helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Neubauer Ferenc ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok

1

? Urbanics Kálmán jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásom elején okát adj am annak, miért szólok én ehhez a mezőgazdasági termelést szolgáló, törvényjavaslathoz, holott az én mesterségem nem a mezőgazdaság. Azért szólok ehhez hozzá, ^igen t. Képviselőház, mert ez a magyar gazdasági élet nagy betegségét van hivatva enyhíteni és mert ez a törvényjavaslat a falu felé tekint, oda, ahol én is születtem, ahol bölcsőmet ringatták, ahoivá visszavágyom, mondván a költővel: «Ott ringatták bölcsőm, ott születtem, Ott boruljon rám a szemfedő is, Ott domborodjék a sír is fölöttem.» (Egy hang jobb felől: Minél később!) Hogy minél később, nagyon köszönöm és hasonló jókkal viszonzom. (Derültség.) Ez a törvényjavaslat, ismétlem, azt a célt szolgálja, hogy a világhírű magyar búza, magyar bor, magyar gyümölcs hamisítatlanul kerüljön ki a külföldre. Nálunk igen sokszor, ülése 1930 november 7-én, pénteken. 219 legtöbbször jelszavak uralkodnak. Jelszavak uralkodtak, amikor arra indítottuk vagy ösztönöztük a magyar termelést, a magyar termelőket, a falu népet, hogy minél többet termeljen és hogy termékeit folyton nemesítse. En ezt jelszónak tartottam azért, mert akkor tényleg e jelszó után, a buzdítás után indult a termelés. Most azután egyszerre azt mondottuk és azt mondjuk, hogy ne mennél többet, hanem mennél jobbat termeljen. En ezt a kettőt összeegyeztetem és igenis azt mondom: Ne jelszó legyen a mennél többet és a mennél jobbat termelés, hanem valóság. Hiszen valósággal elszorul az ember lelke, a magyar szív elkeseredik, elborong a felett, hogy ez a dicső, nemes nemzet, ez az ezeréves nemzet, Szent István országa, amely ezer éven keresztül áll őrt, — megszokott dolgok, de nem lehet eléggé emlegetni, hangsúlyozni — mondom, ezer éve áll őrt a Nyugat műveltségeért, azért vérzett, azért küzdött, azért izzadt, verejtékezett és verekedett s ezer év elmultával mi lett a jutalma? Megcsonkíttatott, meggyaláztatott, keresztfára feszíttetett, az ebek harmincadjára vettetett azok által, akikért ezer éven keresztül vérzett, küzdött, verejtékezett és verekedett. Es most amiatt is fáj a magyar lélek és kesereg a magyar szív, hogy a világ legjobb, legelső termékéért, a magyar búzáért, legnemesebb italáért, amely a víz után, a tiszta víz után következik, a magyar borért, a legédesebb gyümölcsért, álmagyar föld legnemesebb, legízesebb termékéért, a magyar gyümölcsért kell nekünk törvényt hoznunk, hogy azt ,a külföldön megint megkedveltessük és versenyképessé tegyük. En is azt mondom: amikor magyar hétről beszélünk, amikor magyar hetet rendezünk, elszorult lélekkel látom, hogy nekünk magyar hetet kell rendeznünk, hogy a magyar embernek a magyar ember előtt, a nemzet előtt, a magyar társadalom előtt propagálnia kell a magyar föld. a magyar kéz és a magyar ipar termékeit. (Br. Podmaniczky Endre: Szomorú!) Nem méltóztatnak arra gondolni t. képviselőtársaim, hogy nem ' ellenmondás-e az, nem vérlázító^ elkeserítő jelenség-e az, hogy amikor a fővárosi tündöklő boltok kirakataiban a Magyar Héten magyar iparcikkeket látunk, azokban gyönyörködünk, ugyanakkor az élelmiszerkereskedések kirakataiban látjuk a külföld termékeit, látjuk a kanadai almát, nizzai barackot, nem akarom elősorolni, hogy micsoda gyümölcsöket, micsoda borokat, — már csak az indiai fecskefészek hiányzik, hogy azt is ne lássuk a fővárosi csemegekereskedések kirakataiban — amikor a szomszéd kirakatokban a magvar ipar termékei gyönyörködtetik a szemet. En innen— hiszen az én igénytelen felszólalásomnak ez a tulajdonképpeni célja — tiszte

1 etteljes felhívást intézek a (magyar kereskedővilághoz. Azt mondja a magvar kereskedő, hogy: kérem, kell nekem a téli hónapokban délvidéki szőlőt, banánt, narancsot, azután mindenféle nizzai barackot, kanadai almát stb-, s+b. szállítanom, mert vevőim megkövetelik. Erre azt mondom, ez egy körforgás, egy circulus vitiosus. Ha én lipótvárosi — nem mondom idegen szóval multimilliomos — sokszoros milliomos lennék, és egy estélvt, ebédet vagy vacsorát adnék és elküldenék az én kereskedőmhez nizzai barackért vagy kanadai almáért, meg nem tudom micsoda válogatott ízes külföldi előkelő Ínyencségekért és az a kereskedő, nem egy. de valamennyi azt mondaná: uram, nincs, ilyet nem .-.rtok, akkor meg volnának elégedve az én