Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-430
Az országgyűlés képviselőházának 430. Mi köze ennek a márkázáshoz? — Zaj. — Elnök csenget) Ennek a törvényhozás munkájához van köze. (Rothenstein Mór: Az egységespártiakat kellene márkázni! — Br. Podmaniczky Endre: Móricot kellene márkázni. — Jánossy Gábor: Móricot nem engedjük külföldre, maradjon itthon. — Derültség és zaj.) Lássák, t. Képviselőház, milyen olcsó dicsőséggel elégszünk mi meg; egy pár szójáték egyik képviselőtársunkra és kész a derültség. De amikor én arról beszélek, hogy szeretném a Képviselőház tanácskozásait a régi márkázással ellátottnak tekinteni s a régi márkát ide visszahozni, azt az időt, amikor a vitatkozások hevületében merült ki itt a tanácskozás, akkor a túloldalról azt mondják: mi köze ennek a márkázáshoz 1 ? (Perlaki György: TJgy van!) Lássa, t. képviselőtársam, mindennek köze van hozzá. A törvényhozási munka nem lehet olyan, mint ahogyan az itt folyik, mert ideig-óráig még bírjuk egészséggel, bírjuk azzal az elhatározással, hogy kötelességünket teljesítjük, de a magyar nép nem fog minket annak tartani, aminek pedig alkotmányos értékünk szerint tartania kell: a magyar állam egyik erősségének. Végtelenül sajnálom tehát, hogy nem fogadhatom el ezt a kerettörvényt azért, mert abban olyan meghatározások foglaltatnak, amelyekre nincs szükség, amelyek a magyar állani külföldön való érvényesülését egy egyszerű szignatúra alapján nem szolgálják, mivel a magyar külképviselet nem olyan, hogy a magyar áru értékelésének és terjesztésének azt a módját valósítsa meg, amely azoknak az államoknak áll rendelkezésére, ahol nem bürokrácia, hanem céltudatos kereskedelmi érzék szol gálja ezt az ügyet. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Honnan tudja ezt előre?) Minthogy mindez hiányzik a tönvényjavaslatból és semmi egyéb nincs benne, mint a miniszter úr rendeleti hatalmának előkészítése, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szaibó Iván! Szabó Iván: T. Képviselőház! Semmi esetre sem helyeselhetem azt a pesszimisztikus világképet, amelyet előttem szóló képviselő úr e javaslat kapcsán elénk tárt. Annál kevésbhé helyeselhetem ezt, mert ő tulajdonképpen olyan dologról beszélt, amit a jelen javaslat nem foglal magában, ami nem is tartozik hozzá. Es azért sem tartom következetesnek, mert az előttem szóló képviselő úr velem együtt annak a városnak szülötte, amely város termékei a márkázást, igenis, megkövetelik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Perlaki György: Erről kellett volna beszélni.) Amit a képviselő úr mint jogász és mint ügyvéd mondott, ; aki tulajdonképpen már a leendő bűnösöket és a kihágást elköivetőket látj,ai lelki szemei előtt, különösen kiegészítve azzal, amit Farkas Tihor képviselőtársam előadott, azt, mint jogász, nagyjában aláírom, de azt hiszem, hogy a javaslat tárgyalása folyamán a földmívelésügyi •miniszter úrral együtt meg fogjuk találni a módját annak, hogy a törvénynek ebibeli intézkedéseit a mi valódi s a mai kor jogi követelményeihez simuló jogrendszerünkbe beillesszük. T. Ház! Ha igaz az a megállapítás, hogy a közgazdasági politika nem más, mint a háborúnak más eszközökkel való folytatása, akkor bizonyos az, hogy mi a háború után mint legyőzött nemzet teljesen fegyvertelenül, lehet mondani, meztelenül álltunk és kifosztva utolsó ruhadarabunktól, készületlenül ültünk he 1930 november 6-án, csütörtökön. 211 le yámszerződő ellenfeleinkkel szerződéskötés céljából. Éppen ezért nincs semmi csodálkoznivaló azon, amire különösen igen t. barátom, Sohandl Károly képviselőtársam mutatott rá, hogy ennek következménye volt azután az, amit a statisztikai havi közleményekből is felolvashatok, még 1927-ben is fizetési, illetőleg kiviteli mérlegünk majdnem 400 millió mínuszt mutatott. Annál nagyobb és annál tiszteletreméltóbb eredmény, amely egyrészről a magyar nép óriási munkásságának, másrészt a kormányzati intézkedések egész sorozatának tulajdonítható, hogy ma abban a helyzetben vagyunk, hogy külföldi adósságaink kamatfizetésétől és a külföldön elpocsékolt számos milliótól eltekintve, fizetési mérlegünk tulajdonképpen aktívvá vált. Ebben a tekintetben hivatkozhatom arra, hogy ha a kiviteli mennyiséget bíráljuk el, amely az 1929. és 1930. év hasonló időszakai között van, a kivitel nagyon túlhaladja az idei évben azt, amit ez az ország bármikor, még Nagy-Magyarország idején is, produkált és produkálhatott. Ez a magyar nép olyan élniakarásának és munkásságának eredménye, amely előtt tisztelettel kell levenni kalapunkat. (Elénk helyeslés.) Ebben a tekintetben örömmel konstatálhatjuk azt, hogy míg 1928-ban 210.000, addig 1929-ben 434.000 darab vágómarhát vittünk ki, úgy hogy percentualiter a vágómarhák kivitele 14%-kai nőtt az előző évi 9%-os emelkedéssel szemben. De rámutathatok még arra is, hogy mezőgazdasági melléktermékeink — mint a toll, a friss gyümölcs, a friss főzelék, a lóheremag és olajos magvak — kivitt menynyisége majdnem eléri a kivitt búzamennyiség értékét. Bizonyos az, hogy a mai mezőgazdasági válság kérdése belekívánkozik ebbe a vitába, belekívánkozik annál inkább, mert hiszen ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági termel vények minőségi javítását célozza. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok róla győződve, nem kicsimylendő ez az irányzat, inert hiszen előttünk van a, magyar vaj példája, előttünk van a Gál Jenő képviselőtársam előtt annyira ismert kecskeméti gyümölcs példája, hogy ma az a szó külföldön, hogy «kecskeméti származás», egyedül megállapítja annak a baracknak, meggynek vagy más friss gyümölcsnek ipso facto a származási hely alapján való kelendőségét. (Ügy van! Ügy van! — Gál Jenő: Minden márkázás nélkül.) Látszólag minden márkázás nélkül, de ott a kecskeméti elnevezésiben benne van a kecskeméti nép munkája, szorgalma (Reischl Richárd: Becsülete!) és becsülete. Sajnos azonban, a mezőgazdasági termékek természete az, hogy a mennyiség emelésével az árakat rontják, tehát a minőség emelésére kell a súlyt helyezni. Mivel hazánk szerencsés klimatikus és földrajzi helyzeténél fogva^ ahban^ a helyzetben vagyunk, hogy mindenféle mezőgazdasági kiviteli cikkünk minőségét emelni vagyunk képesek, azért is feltétlenül szükség van erre a törvényre. Ebben a tekintetben felhívom a földművelésügyi miniszter úr figyelmét arra, méltóztassék kiterjeszteni gondoskodását arra is, hogy a mezőgazdasági r melléktermékek, különösen a gyümölcs, azután a baromfi tekintetében a márkázási törvény más megfelelő törvényhozási intézkedésekkel kiegészíttessék. Ebben az irányban óriási eredményt ért el a kereskedelmi és földmívelésügyi kormány a kereskedőknek juttatott olcsó hitelekkel és én tarauságot tehetek arról, hogy e tekintetben a kormány milyen körültekintő.
