Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

212 Az országgyűlés képviselőházának hSO óvatossággal járt el. (Gál Jenő: Önálló kereskedőknek adjon hitelt!) Méltóztatik tudni, hogy kaptak. Ebben a vonatkozásban közölhetem, hogy az uborka- és baromfikivitel erősen túlhaladta már az 1913-as mértéket, kivéve az országnak azt a részét és azt az irányú kereskedelmet, amelyet, előlünk a trianoni határok elzártak. S hogy imilyen értékes és milyen csodálatos a magyar nép alkalmazkodó képessége, felhívom a Ház figyelmét arra, hogy amíg 1913-iban Kecskemét hízottlúdkivitele 351.000 darab volt, most csak 31.000, és hogy mi lehet ennek az oka! Oka egyedül a trianoni határok. (Gál Jenő: De nem egyedül!) Egyedül és^ kizárólag, mert a kecskeméti kereskedő megvásárolta a fiatal ludat a mai Szerbiában, Titelen és más környéken és ezt hizlalt állapotban kivitte Galíciába. Mind a kettő olyan területre esik, amelyre ma intézkedéseink nem terjedhetnek ki. En azonban mégis azt mondom, hogy e tünetek ellenére megtalálja a mi népünk munkálkodásának épúgy, mint kiviteli kereskedelmünk működésének irányát, és ebben a tekintetben örömmel konstatálhatjuk, ^hogy amíg például Békéscsaba 1913-ban 644.000 darab baromfit vitt ki, addig 1927-lben már másfél millióra emelkedett a kivitt 'baromfi száma. Felemlíthetem még azt is, hogy amíg Kecskemét kivitele pulyka tekintetében békében 2—3 vagonra ment, a mult éviben 200 vagonon felül emelkedett. (Gál Jenő: Ez bizonyítja, hogy nem Trianon az egyedüli ok! — Ellenmondások a jobboldalon. — Gál Jenő: A liba tudja, hogy mi az a Trianon? Egészen helytelen. — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Más az egyik, más a másik! A pulyka Londonba megy, a liba Galiciába!) Ebből a szempontból folyóan felkérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék'a figyelmet kiterjeszteni arranézve is, amiihlányzik ajavaslatból. Ezt egyik felszólaló úr sem említette és ebben a tekintetben kiegészítőnek vélném a javaslatot. Amint ugyanis nagyon sok mezőgazdasági jellegű javaslatból, úgy^ szerintem ebből a javaslatból is hiányzik a pénzügyi eszközök megteremtése, mert azt a két ezrelék jutalékot, amely a mezőgazdasági márkázási r díj fejében jár, elegendőnek nem tartom. Méltóztassék tehát a márkázás alá kerülő árukat vagy a kereskedőnél, vagy a termelőnél bizonyos adókedvezményben részesíteni, amely adókedvezmény egyszerstnind alapját képezné esetleg az errevonatkozó termelési prémiumnak. Méltóztassék továbbá odahatni, hogy különösen azon a baromfitermelő területen, amely Nagykőröstől Szentesig terjed, megfelelő termelésvédést produkáljanak, ne pedig úgy járjunk el, mint a közelmúltban történt, amidőn a többtermelést nagyobb adóval sújtották. Mert ebibe a hiibába — megvalljuk — pénzügyi kormányzatunk állandóan és folytonosan beleesett. Nagyon fontosnak tartanám azt is, ha gyümölcsexportunk fellendítése céljából, különösen abból a szempontból és abból a szomorú tünetből kifolyóan, hogy míg Magyarországon 1927-ben, illetve 1928-ban csak 14 millió pengőért adott el friss gyümölcsöt, ugyancsak friss gyümölcsöt külföldről 6 millió pengő értékben vásároltunk... (Reischl Richárd: Banánt!) Nem banánt, hanem almát, kaliforniai almát, — ... a védekezőszerek olcsóbbítására törekedjünk. Közvetlen tapasztalatból mondhatom, hogy ebben a helyzetben a védekezőszerek kartellizált drágaságának nagy szerepe van, mégpedig azért, mert bármi néven nevezendő védekezőszerhez nyúl a gazda, a mi . ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. klimatikus viszonyaink folytán olyan óriási mértékben kell a védekezőszerek használatát igényibe venni, hogy sohasem térül meg a termelés eredményéből. Éppen azért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, ejtse szerét annak, hogy úgy a kékkőnek, mint más kénes és egyéb rendszerű védekezőszereknek ára — ha máskép nem — állami beavatkozás útján leszállítassék, mert abszurdumnak tartom azt, amiről közvetlen tudomásom van, hogy például ma a kékkőnek forgalmi ára Németországban 50%-a a mi kékkőnk árának, holott a németeknek sincs kénjük, nekünk sincs és minden ként Szicíliából hoznak be. Mindamellett a kénkészítmények Németországban 40%-kai olcsóbbak, mint a mieink. (Jánossy Gábor: Miért?) Azt már nem tudom. (Simon András: Mert többet kell keresni a kartelleknek itt, mint ott. Ez az egyszerű ok.) Ki kell terjeszkednem arra, amit néhányszor már sürgettem, hogy ebből a javaslatból kifolyólag méltóztassék növényvédelmi és gyümölcsfakísérleti telepet felállítani. Ebből semmi néven nevezendő teher nem származnék a kormányzatra, csupán az, hogy kéthárom kémikust, vagy növényfiziológust állítson a gyümölcstermelés szolgálatába. Van helyiség rá, kísérleti telep rá, akármelyik alföldi vagy dunántúli városban, ahol inkább be van vezetve a gyümölosfatermelés. E tekintetben szomorú körülményt konstatálok: statisztikai adataink szerint két gyümölcsünk van olyan, amely a világpiacon csak magyar minőségben szerepel. Az egyik a barack, a másik pedig a meggy. Es itt, sajnos, a statisztika azt mutatja, hogy mind a két termelésünk erősen csökkent. Ebben a tekintetben rámutatok arra, hogy a monilia és a kéregszú elleni védekezést a tudomány még nem merítette ki és ebben a tekintetben a gazda magára van hagyva, annál is inkább, mert a védekezőszerek drágasága folytán az azokkal való kísérletezést saját gazdaságában eredményesen senki sem tudja keresztülvinni. Igen t. Ház! Idestova mondanivalómnak is végére érkeztem. Bizonyos az, hogy mezőgazdasági termelésünk oly rendkívüli nagy haladásnak adta tanújelét, amely a jövőre vonatkozólag a legjobb reményekkel tölthet el bennünket. Bizonyos az is, hogy azok a fehér vonatok, amelyek a magyar gyümölcsöt viszik külföldre, a magyar munka dicsőségét és a magyar munkáskezek, és a magyar földmívelőosztály törekvését hirdetik és a magyar szorgalmat viszik szét a világba. Felmerül lelkemben egy tép, amit Takács Sándor történetíró állított elénk, afci előadja, hogy a XVII. században a magyar tőzsérek és hajcsárok százezerszámra hajtották ki a magyar szilaj marhát az augsburgi piacra, hogy Németországot a magyar marhák legelsőrendű húsával lássák el. Ma a modern élet és a modern^ világ és a fokozódott igények a magyar népnek nagyobb szorgalmát és nagyobb munkáját igénylik. En azt tartom, hogy ebben a munkában ez a törvényjavaslat is egy sarokkő, amely a magyar nép munkájának eredményes megfizetését célozza s éppen azért ebből a tekint étből is örömmel üdvözlöm és elfogadom ezt a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Jogászszempontból azonban alá kell írnom mindazt a kifogást, amelyet Farkas Tibor és Gál Jenő t. képviselőtársaim túlzott színekkel ecseteltek, nevezetesen jogászi szempontból és büntetőjogi szempontból nem engedhető meg, hogy egy törvényjavaslat, amely 19 §-iból áll,