Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

Az országgyűlés képviselőházának 4-30. versenyek, amelyek itt ilyen törvényjavaslatok, ilyen kerettörvények alakjában jelennek meg, nem érnek semmit. Itt olvasom, milyen egyszerű lesz a márka rajza és olvasom mellette, hogy a miniszter úr engedélyezhet ettől eltérő rajzokat és jelvényeket is. (Halász Móric: Természetes!) Természetes, hogyne, hiszen ez talán éppen olyan, mint ahogy vannak rangok, amelyek megkülönböztetik az embereket külső megjelenésükben; az egyiknek adnak egy csillagot, a másiknak adnak két csillagot, de azért az az egy csillaggal felruházott sokkal különb lehet, mint akinek két csillagja és egyéb külső jelvénye van. De azt tessék észrevenni, t. Képviselőház, hogy már itt el van hintve annak a magva, hogy lesznek osztályozások és lesznek egyesek, akiknek külön és különb ilyen márkára lesz igényük. Ezzel a megkülönböztetéssel, ezzel az intézkedéssel, már. itt a törvényben el van hintve és el van rejtve az a lehetőség, hogy adandó alkalmakkor válogassanak és válogassanak a bürokráciának keretein belül. Miért kell ezt ilyen intézményhez fűzni? Ha elhatározza a törvényhozás bölcsesége, hogy a magyar áru megkülönböztető jellel, mint magyar provenienciájú áru menjen külföldre, akkor f nem kell ebben ezeket az osztályozásokat véghezvinni és nem kell a miniszterre bízni, hanem vannak itt nagyszerű emporiumok. Mire valók a kereskedelmi kamarák és a mezőgazdasági kamarák? Miért csinálták ezeket az intézményeket? Hát nem volna elegendő a kereskedelmi és a mezőgazdasági kamarákra, ezekre a hozzáértő testületekre rábízni azt, hogy mindenkinek, — és erre helyezem a súlyt, igen t. miniszter úr — mindenkinek, ,aki odaviszi portékáját és azt mondja: Kérem erre az állami ellen őrző-jegyet, — ha az az áru megfelel, kötelező legyen az ellenőrző-jegy kiadása? Az a fogalmazás, ahogy itt van, hogy annak adja, akinek akarja a miniszter úr és a mintázás módjait ő majd rendelettel állapítja meg, ezek azok a kanyargós utak, amelyeket nem lehet majd mindenkinek ismernie, ezek azok a kanyargós területek, amelyeken az állami ellenőrző-jegyhez való eljutás nagyon furcsa eljárás lesz. Most tessék azt a sokszor hangoztatott önállóságot elővenni, most tessék azt mondani, hogy a magyar állam és a magyar gazdasági erő nem szorul arra, hogy lekopírozzon márkázási eljárásokat. A magyar áru önmagában bírja, önmagában rejti értékét. Azzal, hogy a miniszter úr ráírja azt, hogy ezt elláttam márkával, még nem lesz az áru jobb. (Szabó Iván: Védjegyet kap!) A védjeggyel ne tessék összetéveszteni, mert a védjegy oltalom, amely mindenkinek kijár. (Szabó Iván: Az iparban!) Ez az oltalom nem jár ki mindenkinek, mert lesznek gazdák, akiknek, nem tudom, talán nem fog tetszeni a gazdálkodási módj az egyénisége, az orra. (Reschl Richárd: A lába! — Br. Podmaniczky Endre: Görbe orra!) Ugyebár, pl., ha Podimaniczky képviselőtársam volna felruházva az ellenőrző-jegy kibocsátásával, méltóztatnak látni, hogy jelentkezik? (Br. Podmaniczky Endre: TTgy van!) Ez az, ami antidemokratikus és^ az Őszinteség jellegét nem magán hordó törvényhozási szándék az, amely ebben a javaslat mögött rejtőzködik. Azért mutatok erre rá idejében, mert itt látható, hogy a mellett ez a márka, amelynek jelentősége egyáltalában -nincs, (Ellenmondások a jobboldalon.) semmi jelentősége nincs;

.. (Perlaki György: Dehogy nincs!) Ha a tojást felruházzák ilyen márkával, megengedem, hogy ése 1930 november 6-án, csütörtökön. 209 annak jelentősége lehet, mert azt a tojást úgy kell tovább eladni, amint itt kitermelődik és kiszállítják; de nincs jelentősége azoknál az áruknál, amelynek nem in eadém specie kerülnek eladásra, hanem úgynevezett manipulálásnak vannak alávetve. Ezek a manipulálások sokszor gazdaságosak is, — mert kivetkőztetik ugyan az árut eredeti jellegéből, de kommerciális tekintetben az áru azért valódi árut jelent és kommerciális jellegében növekedő erőt mutat s a magyar külkereskedelmi mérleg javára kommerciális erővel felruházott olyan áru, amely nem hamis, csak manipulált, éppúgy, mint a szőrme. A Szibériából idehozott szőrme nem úgy kerül gallérok formájában a kabátokra, a bélések és egyebek nem úgy jönnek ide, hanem azok alá vannak vetve minden országban bizonyos iparszerű feldolgozásnak és manipulációnak, amely nem vetkőzteti ki az árut eredeti jellegéből. Példaképpen csak a borra mutatok rá. Kimegy egy esztendőben bizonyos borfajta ellenőrzőjeggyel: ilyen és ilyen maiigánfokú és ilyen és ilyen jellegű, zamatosság szempontjából, amint szakszerűen le szokták írni. ilyen és ilyen. Ez egy esztendőnek a termése. A f következő esztendőben vagy két esztendő után a bor egészen más jellegű, csak magyar próvenienciájú; dicséretet érdemlő, de ízre és maligánra és minden egyéb ilyen jellegre más berendezésű. Azt is ellátják márkával. Engedelmet kérek, ott van odakint a nagymennyiségben feltorlódó áru, és annyira különbözik egyik a másiktól. A márka folytán nem fog-e felmerülni az a gondolat: mi ez, ezt is ellátják ilyen ellenőrzőjeggyel, emezt is? Ebből káosz származik. Nem erre van szükség. Nem kell ellátni kifelé a külföld felé export tekintetében, mert — erre Schandl Károly mélyen t. képviselőtársam is alludált — ez export szempontjából ártalmas lehet. Az export szempontjából ő is elismeri, hogy az a magyar áru, amely itt nagy tömegekben lehet, amelyen nincs az az ellenőrzőjegy, — nem is lehet kérni rá, mert hiszen nem ugyanaz a jellegű — nem mehet ki, az itt reked, rontja a belső^ árat és minőséget. Már ezekből a példákból méltóztatik látni, hogy ez elhibázott dolog, méltóztatik látni — ha szabad azt mondanom — utánzás, semmi egyéb, mint kopírozás. Más országban ott kinn a selejtes árujuk fogalmát akarják ezzel fokozni, Magyarországnak nincs erre szüksége, sem a magyar búzának, sem a magyar bornak nincs erre szüksége. (Krúdy Ferenc előadó: De a kereskedőnek van szüksége!) A kereskedelmi forgalomban és a kereskedelmi életben itt áll egy becsületes kereskedői kar, amelyet így kihagynak és egyszerűen quantité negligeable-nek tekintenek. (Zaj. — Krúdy Ferenc előadó: Hiszen ez a tisztességes kereskedelem védelmére van!) Bocsánatot kérek, az nem szorul erre rá. (Krúdy Ferenc előadó: Dehogy nem! A tisztességes kereskedelmet védi!) A mélyen t. előadó úr olvassa csak el ezt az indokolást, (Krúdy Ferenc előadó: Olvastam! Ismerem!) amelyben az áll enyhe vigasztalásképpen, hogy rá lehetne ugyan bízni a magyar kereskedőre, akinek tehetsége, erélye és becsületes törekvése az idők során •_ megoldaná ezt a feladatot, de mégsem bízzák rá. Hát ha rá lehetne bízni, tessék csak rábízni, ne tessék tőle félteni. (Farkas Istvár: Kijárás lesz!) A kereskedelmi kamarában megszervezett kereskedők éppúgy méltók arra, mint azok a bürokratikus szervek, amelyeket majd a miniszter úr a maga rendeletében ki fog