Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-430
Az országgyűlés képviselőházának UBO. ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. 205 minőség fokozását, a minőség emelését. Nem azért hozza a földmívelésügyi miniszter úr ezt a javaslatot, mintha imi kvalitatív tekintetben nem rendelkeznénk a mezőgazdaság terén máris nagy értékekkel, hanem azért, mert ezek az értékek megvannak és ezeket állami márkázással még jobban lehet értékesíteni. Hiba lett volna a földmívelésügyi kormányzattól, ha akkor hoz ilyen javaslatot, mikor nem termeltünk ki még olyan értékeket, amelyeket állami márkával bátran el lehet látni, (Ügy van! Ügy van!) amikor azonban ezek az értékek már adva vannak, jöhetünk ezzel. (Helyeslés.) Tévedés lenne azt hinni, mintha a márkázás, a minősítés új dolog lenne a magyar mezőgazdasági igazgatásiban, hiszen visszamenve, nem is beszélek a lucerna és lóheremag márkázásáról, a magyar paprikának külföldi piacait egyenesen a márkázás, a minősítés mentette meg.. Annakidején a spanyol paprika versenyén kívül a magyar paprika külföldi hamisítása, különösen Amerika felé, olyan nagy akadályokat gördített a szegedi és kalocsai paprika értékesítése elé, hogy egyenesen azt mondhatom, hogy paprika-exportunkat maga a mi-' nőisítés mentette meg. A földmívelésügyi kormányzatnak annakidején rendkívüli nehézségekkel kellett küzdenie, mert hiszen magunk paprikatermelőink, akiknek " f érdekében történt ez az intézkedés, nem látták annak további nagy ható eredményeit, hanem csak a közvetlen kezelést, a zaklatást látták benne, de ma már a legkisebb szegedi és kalocsai paprikatermelő is látja, elismeri, hogy ilyen eles f versenyben a magyar paprikát csak a minősítés tudta megmenteni. De a mi értékeink között ott van legfőbb termeivényünk, a magyar búza. A magyar búza minősítésének tárgyalása a közvéleményben kell hogy nagyobb gonddal történjék. Nem szabad a mi saj tónkban, am elv nagy szeretettel foglalkozik a magyar termelés ügyével, és nem szabad gyűléseken, bizottsági értekezleteken és másutt olyan felfogásnak könynyen helyt adni, hogy hiszen a magyar búza már nem állja ki a versenyt, mert ellenkezőleg: a magyar búza feltétlenül megállja a helyét. (Ügy van! Ügy van!) A régi tiszavidéki és nemesített búzák között vannak olyanok, (Jánossy Gábor: Versenyen kívül állanak!) amelyek nemcsak a manitobával, nemcsak az ukrán-íbúzával bírják ki a versenyt, hanem tényleg a világ első búzái. Nem akarok erről bővebben beszélni, nem itt van a helye, hiszen a földmívelésügyi miniszter úr gondoskodott a lisztkísérleü állomás felállításával arról, hogy kitermeljük a legjobb búzát mindegyik fajtából, csak rámutatok arra, hogy mennyire kiváló búzáink vannak, hogy az idén, amikor az időjárás következtében gyengébb a minőség nemcsak nálunk, hanem a külföldön is, (Felkiáltások: Mindenütt!) a Tiszántúlon, Békésben van egy búza, amelyet a tőzsdei árnál magasabb áron vásárolnak még ma is, mert ezt használják az exportnál, és a belföldi viszonylatban is, a liszt javítására. (Forster Elek: Meg kellett volna vennie a kormánynak s kiadni vetőmagnak!) De rátérek a mi borunkra. Ezzel bővebben kell foglalkoznia a kormányzatnak különösen ma, mert hiszen, amint az európai termelési kimutatások jönnek, azt látjuk, hogy a legelső termelő ország, Franciaország katasztrofális termést tüntet fel. (Jánossy Gábor: Importra szorul!) Ha valamikor, úgy ebben az esztendőben fog sikerülni a magyar bor piacait visszahódítani. A magyar hornak érdekében a korÍÍÍTYISELOHÁZT NAPLÓ. XXXI. mányzatmak, a szőlős gazdatársadalomnak, a kereskedelemnek, mindenkinek össze kell fognia. A magyar borról külföldön eddig csak azt tudták, hogy a tokaji bor elsőrendű bor és a tokajin kívül a távolabbi külföld alig keresett más magyar bort. (Jánoss> Gábor: A sághegyit is ismerték! Nekem egy angol dicsérte!) Jánossy t. képviselőtársam megtörte a jeget és hazaibeszélt. (Derültség.) A sághegyi borról lévén szó, ne vegyék rossznéven, ha én is, kötelességemnek megfelelően, leszögezem azt, hogy a somlai bornál kiválóbb bort a külföldön is alig lehet taiainl. (Jánossy Gábor: Ügy van, mindjárt a sághegyi után következik! - Derültség.) Ezzel nem azt akamondani, hogy például az egri, a móri, a szekszárdi, a villányi, vagy a balatoni borok minősége nem lenne kiváló, márkaborok lehetnek azok is exportviszonylatban, de a ssnilai bor tulajdonságai olyanok, Logy már költők énekelték meg. (Jánossy Gábor: Ügy van! Gyógyító eszköz! Fiatalít! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Vörösmarty azt mondja (olvassa): «Büszke Somló, tér földi remete, Reád száll a mezők lehellete, Körülfoly a nap, mint hü szerető, Osztatlan hévvel téged ölelő. A távol Marcal szellőt küld feléd, Hogy illat és fény olvadjon beléd.» (Egy hang a jobboldalon: Tűröd ezt, Gábor bácsil — Derültség.) Ott van a somlai után a Kisfaludi Sándor által megénekelt budai zöld, a hólyagos furmint, azután a juhfarkú, más néven a somlai sárfehér és a piros tramini; mind olyan borfajták, amelyek ha külföldre kerülnek, kétségtelenül bírják a versenyt a francia és német borokkal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) Ügy értesültem, hogy a franciák érdeklődnek már Magyarországon a borexport iránt, és nemcsak csehszlovák érdeklődés mutatkozik Gyöngyös vidékén, sőt a Dunántúlon is, — különösen Szekszárd vidékén, a vörös bor iránt — hanem más vidékeken is érdeklődnek az exportőrök. Ilyen körülmények között soha szerencsésebb időben nem jöfhetett ez a törvényjavaslat, mint ma. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A törvényt sürgősen kell ebben a vii szonylatban végrehajtani, hogy megismerjék a magyar bort, mégpedig a jó magyar bort a külföldön, (Ügy van! Ügy van!) mert, t. Ház, ha valahol a törvény jó hatását várom, úgy ez a tér az, és bár osztozom Farkas Tilbor képviselő úr megjegyzésében, hogy különös reményeket nem szabad táplálni egy törvény iránt sem, mégis remélem, hogy ez a törvény, ha jó végrehajtásihoz jut, meghozza a jó hatást, külföldi viszonylatban azonban tényleg védeni kell a magyar terményeket a külföldi hamisítások ellen. Felhozom azt, hogy tokaji bort külföldön ! tízszer vagy százszor annyit árulnak és ismerj nek, mint amennyi Tokat-Hegyalján terem. i Pár esztendeje történt, hogy hoztak elém toJ kaji bort, amely Palesztinában termett, tokaji ; bort, amely Tirolban termett. Ezeket a hamisíj tásokat üldözni nagyon bajos, ha azonban a | magyar bor állami márkával megy ki s a pa\ lesztinai és tiroli bor nem fogja ezt a magyar ! márkát viselni, akkor már hivatkozhatunk a | külföldi kereskedő és fogyasztó előtt arra, hogy ; csak az az igazi magyar bor, amely állami mári kát visel. Itt van azután gyümölcstermésünk. A ma31
