Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

200 Az országgyűlés képviselőházának U3( Szükséges azonban, hogy a közvetítő ke­reskedelmet nemcsak a szakszerű kezelés te­kintetében lássuk el megfelelő tanácsokkal, hanem az is szükséges, hogy a közvetítő ke­reskedelem megismerje a piacok feltételeit. .Tudjuk, hogy minden piacon vannak bizonyos üzleti szokások. Más szokások vannak a bécsi piacon a gyümölcs tekintetében, viszont más szokások vannak a londoni piacon a sertéshús tekintetében vagy más szokások vannak Svájc­ban a szalámi tekintetében. Mindenütt meg vannak határozva a fizetési feltételek, az át­vételi feltételek, hogy hol veszik át az árut, milyen körülmények között, miért kell iót­állani, vita esetén tulajdonképpen milyen döntő faktorok állanak rendelkezésre. Szóval a ke­reskedelem részleteinek megismerése is szük­séges, mert ha valaki egyetlenegy tételt el­hibáz, akkor elvesztette az egész szállítás elő­nvét és hasznát (Ügy van! jobbfelől.) és bajba kerül a gazda, aki szállított, mert talán az ottani feltételeknek nem minden tekintetben felelt meg és az illető, akinek szállított, azt mondja, hogy: én többet nem kérek. Erre is azt mondom, hogy amikor ugyanez a svájci kereskedő azt sürgönyözte haza, hogy: «Előttem csomagolták be az árut», akkor mindjárt elküldték a pénzt, amikor^ pedig ezt nem sürgönyözte, akkor csak a szállítmány át­vétele után fizettek. Ez pedig nagy differen­cia, különösen a mai rossz viszonyok között, hiszen itt nincs pénze a kereskedőnek, a gaz­dának; a vevőnek volna pénze, r azonban az is elsősorban hitelben szeretne vásárolni. Nem közömbös tehát az, hogy mikor fizetnek, előre fizetnek-e vagy • hogy a felét vagy az egészet fizetik-e az átvételkor s mikor tekintik átvett­nek az árut. Ezeket tehát ki kell nyomozni és én azt hi­szem, hogy a nagyon jól működő terményfor­galmi intézetben kellene ilyen usancegyüjte­ménynek lennie, amely megismertetné a keres­kedőkkel a különböző piacok kívánalmait és szokásait, amelyeket azután a szaklapok útján megismertethetnének a gazdaközönséggel is, és így egyöntetű és együtemű működésben le­hetnének egymással a termelő gazda, a közve­títő kereskedelem, az átvevő kereskedelem és a fogyasztó igényeit mindenütt szem előtt tar­tanák. így tehát sok érdekes részletkérdés merül fel, amelyeket előzőleg tisztázni s elintézni kell, mielőtt valamit márkáznánk. Tudnunk kell, hogyha az a márkaáru kimegy, milyen sorsa lesz annak, amíg a gazda kezétől a fogyasztó szájáig jut; ezt mind át kell gondolni, mert ha csak egy láncszem is hiányzik, az egész folya­mat meg fog szakadni. Természetes, hogy aíkkor, amikor a márká­zási törvényt taglaljuk, nem lehet egy törvény­javaslatban, egy törvényben előrelátni az ösz­szes eshetőségeket. Éppen ezért helyes az, hogy felhatalmazást kap a szakminisztérium ezek­nek a körülményeknek mérlegelésére, hogy majd akkor, amikor a gyakorlatban fölismerik a márkázási eljárás előnyös voltát, megfelelő intézkedéseket tehessen. De már előre kellene egyes feltételeket megállapítani és a márká­zásnál általában lehetőleg precíz feltételeket kellene megállapítani abban a tekintetben, hogy mely cikkek lesznek azok, — milyen termelési ágban és milyen minősítéssel — amelyeket az állam minősített árunak elfogad. Erre a tör­vényjavaslat bizonyos indítékokat mutat is és én meg vagyok győződve róla, hogy az a szak­isimereti felkészültség, amely ma úgy a szak­minisztériumban, mint a szakirodalomban, de a '. ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. szaktudománnyal foglalkozó intézményeinkben is rendelkezésre áll, meg fogja engedni az in­tézkedő hatóságoknak azt, hogy teljes pontos­sággal és teljes világossággal határozzák meg ezeket a felteteleket. Olyanoknak kell lenniök ezeknek a feltételeknek, amelyek a termelés irá­nyítására is alkalmasak lesznek. Valósággal önmagának árt az a gazda, aki nem akarná ezeket a feltételeket akceptálni. Hallottunk olyan túlzó felfogásokat is, hogy: most már kényszerzubbonyba kerül a termelés. Ez ellen a felfogás ellen én védekezni kívánok, mert hi­szen annak a gazdának saját jóvoltából szük­ségképpen kell ezekhez az előírt feltételekhez és kívánalmakhoz igazodnia, mert hiszen ő látja hasznát, ha többet kap termeivényeiért. Mert azon a helyen, ahol egy semilyen minő­ségű almafát, vagy gyümölcsfát ültet el, egy nemesített gyümölcsfát is elültethet, megfelelő kezelés mellett felnevelhet és kapós cikkeket termelhet rajta. Nem akarok most itt speciálisan, különle­gesen egyes termelési ágakkal foglalkozni, — úgyis sok felszólaló lesz, akik ezekhez a speciá­lis témákhoz hozzá fognak szólni — de azt hi­szem, egész általánosságban ennek a megállapí­tásnak minden termelési ágban irányadónak kell lennie. Egy különösen érdekes tünetét látjuk en­nek ma, amikor meglehetősen szép búzatermé­sünk van. Látjuk, hogy az ország különböző vidékein igen különböző árak mutatkoznak és amikor a gazdaközönség búzája árát vizsgálja, az, aki (keveset kap, megütődik rajta, pedig nagyon könnyen rájöhetne ennek a nyitjáira, nagyon könnyen rájöhetne arra, hogy mi le­het ennek a magyarázata. Ma a fogyasztóközöu­sóg minőségi árut keres. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen a t. előadó úr egyik előhar­cosa ennek az irányzatnak évek óta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Állandóan hirdeti szóban és írásban, hogy ennek a minőségi termelésre való törekvésünk elvében van tulajjdonképpen a magyar gazda megváltása. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Azt kell mondanom, hogyha ma valaki elmegy Orosházáira és azt tapasztalja, hogy a budapesti búzaparitás, a budapesti búzaár felett adnak ott ©gy vagy két pengőt, egy pil­lanatra meghökken, pedig ha ő is azt a fajtájú, kitűnő minőségű versenyképes búzát termelné. azt hiszem, hogy talán magyarázatot találna az ár tekintetében erre a differenciáira, talán* ő is. ha nem is tudna egy egészen olyan kitűnő minőséget létrehozni, de mégis megközelítené ezt és jobbat tudna termelni, mint amilyent különben termel. (Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Azt hiszem tehát, hogy a márkázás a minő­ségi termelés előmozdítására és serkentésére alkalmas intézmény lesz. Én nem tudom, hogy hogyan lehet ezt majd helyesen megoldani. — hiszen annyi mindent kell előre látni és annyi mindenre vonatkozólag kell intézkedni — talán egyes vidékeknek figyelembevételével, vagy tipusainak kivpáilasztásával és a többinek ahhoz igazításával, de csak arra kell gondolnunk, hog*y az a gazda fog boldogulni, aki arra törek­szik, hogy a rendelkezésre bocsátott klimatikus viszonyok, gazdásági erötényezők felhasználá­sával a legjobbat termelje, amely termeivény minősített és kitűnő voltánál fogva a világpia­con könnyen fogja állani a versenyt. (Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Akkor majd magá­tól fog adódni, hogy a fogyasztók keresni fog­ják a magyar cikkeket, legyenek azok akár ál­lati termékek, gyümölcsök, mezőgazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom