Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

Az országgyűlés képviselőházának 4-30. gabonafélék, vagy akár a mezőgazdasági cikkekből készített ipari termékek. Mind-mind magától fog adódni akkor, ha egyszer meggyőződtek a gazdák annak jóságáról. Azt mondják, hogy a jó bornak nem kell cégér, de azt gondolom, hogy előbb meg kell kóstolni azt a jó bort, akkor fogják cégér nélkül is megvásárolni, akkor fogják látatlanban is megvásárolni. Ha tudják, hogy a markaga le van téve a müncheni iparkamaránál és ha aszerint a márka szerint fognak tudni vásárolni látatlanban Kecskeméten, akkor sok vitapontot már előre ki fogunk küszöbölni s zökkenés nélküli és zavartalan lesz a mezőgazdasági cikkek kereskedelme. (Ügy van! a jobboldalon.) Valósággal felderítő szolgálatokat kell végezni. 'Nagyon helyeslem, hogy az elmúlt esztendőben a földmívelésügyi minisztérium kiküldte a maga attaséit r mindenüvé a nagyobb fogyasztópiacok felé. A felderítő őrjáratoknak ott kell cirkálniok, hallaniok, látniok és tapasztalniuk kell, hogy mindenütt összegyűjtsék azokat az adatokat, amelyek a mezőgazdaságnak az áldatlan és sivár helyzetében mintegy fellélegzésre adnak lehetőséget, mert megkönynyítik cikkeinek értékesítését. Mert hiába esik az eső, hiába kapálnak szakadatlanul, hiába izzad, verejtékezik^ hiába végez előrelátó gondos, komoly munkát a gazda, ha az értékesítés nem sikerül, akkor egész esztendei munkájának gyümölcsét elvesztette. Nagyon fontos dolog a márkázás mellett még az is, hogy hiába van a legjobb áru, ha nincs kellőképpen ellátva a hitel kérdése. Erre is fogok élő példát mondani, amely megmutatja nekünk, hogy a legjobb magyar áru mellett is az a külföldi fogyasztót ellátó kereskedő elsősorban olyan hitelfeltételeket is keres, amelyek alapján esetleg az ő pénztelensége mellett is még mindig tud üzletet csinálni. Elismeréssel adózom a földmívelésügyi miniszter úrnak azért a tevékenységéért, hogy a bor kivitele kérdésében áldozatokat ihozott és áldozatokat hoz, bátor lennék azonban egy körülményt figyelmébe ajánlani és ez abban áll, hogy azok a rossz minőségű olasz vörösborok, amelyekkel Közép-Európát elárasztják, mégis kapósakká válnak akkor, amidőn kivitel esetén az olasz bankok a kiviteli fuvar ellenében előre kifizetik ezeket a lekötött árukat. Ezzel szemben^ a magyar kereskedőnek meg kell hiteleznie talán egy hónapra, esetleg három hónapra is azt a külföldi kereskedőt, aki megveszi a mi cikkeinket. A hitelkérdésnek a kivitel és a^ fogyasztási piac igényeihez való mérése és felépítése tehát szintén elengedhetetlen kellék, mert csak ebben az esetben vezethet sikerre a márkázás. Ez is azok közé az előfeltételek közé tartozik tehát, amelyeket a márkázás megvalósítása esetén nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a márkázás sikerére akarunk számítani. T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Eddig is voltak Magyarországon márkák. Nem voltak államilag letett márkák, talán nem is voltak lajstromozva, ki ne hallott volna azonban a tiszai búzáról? (Ügy van! jobbfelöl. — Jánossy Gábor: A régiről!) Azt, ugyebár, nem tették le sehol a közjegyzőnél. Ki ne hallott volna a tokaji borról? S vannak miáis ilyen márkák is, amelyek nincsenek lajstromozva. Azt tartanám, hogy ezeket a meglévő dolgokat, ezeket az élet által kitermelt márkákat, amelyek már világhírnévre tettek szert, nekünk érintenünk nem szabad, (ügy van! a jobboldalon.) sőt ellenkezőleg, az volna a helyes, ha a többit is, ilyen irányban igyekeznénk kifejleszteni, és ha vannak egyéb jó ese 1930 november 6-án, csütörtökön. 201 magyar márkák, azokat is hagyjuk meg és államilag ismerjük el, de hagyjuk ezeket a tevékenységeket szabadon érvényesülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem képzelem, hogy a javaslat ezzel ellentétes irányban kívánna befolyást gyakorolni, mindenesetre szükségesnek tartom e vita alkalmával a kormány figyelmét erre felhívni, hogy mód legyen ebiben a tekintetben is hallani a törvényjavaslat alkotóinak intencióit. (Farkasfalvi Farkas Géza: Még a lovat is lehet márkázni!) Ez a márkázási eljárás bizonyos adminisztrációval fog járni. Elképzelhetetlen, hogy ennek valami kezelési utasítása, a hivatalos eljárásnak mikéntje már előre meg ne határoztassék. (Jánossy Gábor: Csak túlbonyolult ne legyen!) En előre védekezem az ellen a feltevés ellen, mintha ez bizonyos zaklatással járna. Tudom, hogy el fog hangzani olyan kritika, hogy megint zaklatni fogják a gazdákat. En abból indulok ki, hogy a földmívelésügyi minisztérium egész hivatalnoki és vezérkara nem abban találja a maga élethivatását, hogy piszkálódjék a gazdák termelése felett és a termelés irányításában, hanem ellenkezőleg az a célja, hogy minden jóravaló törekvést minél sikeresebb lendülettel vigyen előre. En azt volnék bátor javasolni, ami már elhangzott bizonyos vonatkozásban előttem szólott t. képviselőtársam beszédében is, hogy lehetőleg szakmák szerint megfelelő szakembereket vonjanak be az eljáró és intézkedő bizottságokba; olyan vegyes bizottságokat képzelnék el, amelyekbe szakkérdések tárgyalásakor ülnökökként be kellene vonni az érdekképviseleteket, vagy pedig a szakképviseletek, szakegyesületek megfelelő embereit. (Farkasfalvi Farkas Géza: Praktikus gazdákat!) Hivatkozom arra, hogy ilyen esetekben mindig roppant jótékony hatással voltak ezeknek az ülnököknek, az életből kiszakított férfiaknak szaktanácsai, és észjárásuk mindig sikerrel vitte előre azokat a hivatalos intézkedéseket, amelyeket alkalmasaknak ítélt a hatóság és az impériumot gyakorló minisztérium a célok megvalósítására. Törvényhozásunk — hiszen a törvénvjava'slat is felmelíti — már ismeri a zárt területek gondolatát. Éppen egyik világmárkánk, a tokaji bor hírének megvédése érdekében hozatott ez a rendelkezés. Mert abban az időben Magyarországon is hamisították a tokaji bort! Jól emlékszem, — annak idején nagy irodalma volt ennek — bevitték a tokaji hegyvidék területére a homokvidéki borokat és ott tartották valameddig, ott raktározták be, és azután eladták mint tokaji bort. (Jánossy Gábor: Mikor volt ez?) 25—30 esztendővel ezelőtt, közvetlenül a filloxera után. Abban az időben, amikor elkezdődött a Tokajvidék újjátelepítése és amikor újra kezdődött a kitűnő hegyaljai lejtőkön a szőlőtermelés és a bortermelés, félős volt, hogv tönkreteszik^ a világhírű tokaji bor hírnevét. El tudom kénzelni, hogy a minőségi termelésre való törekvések során más márkák is ki fognak alakulni ebben az országban, hiszen például már a békevilágban, a háború előtti időkben is az érmelléki bor szintén márkabor volt. Mondom, bizonyára ki fognak majd fejlődni^ itt is úgvnevezett tájtenyészetek, — talán így tudnám kifejezni mint ahogy például kialakultak egyes tájfajták a lótenyésztés és a szarvasmarhatenyésztés terén. ' Ezeknek a vidékeknek zárt területekké való t nyilvánítása kérdésében szintén felhatalmazást fog kapni a kormány. Ezek nem ellaposodó apró kérdések. Nem