Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-430
Az országgyűlés képviselőházának U30. ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. 197 korlati élethez lesznek szabva. Már maga a törvényjavaslat mutatja azt, hogy ebben biztosak lehetünk, mert hiszen a földmívelésügyi miniszter úr már magába a törvényjavaslatba bevette azt, hogy a kormányzat szakkérdésekben mindenkor az érdekképviseletek meghallgatásával fog dönteni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez annyira helyes, hogy ebből kifolyólag biztosítva láthatjuk azt is, hogy a kiadandó rendeletek minden tekintetben a célt fogják szolgálni s az élethez lesznek szabva. Ha pedig azok a rendeletek az élethez r lesznek szabva, akkor én ebben a ma tárgyalás alatt levő törvényben olyan fontos agrártörvényt látok, amelynek eredménye e pillanatban beláthatatlan. (Ügy van! Ügy van! <a jobboldalon.) Ezért a törvényjavaslatért a földmívelésügyi miniszter urat s mindazokat a munkatársait, akik ebben segítségére voltak, a legmelegebben üdvözlöm. (Éljenzés a jobboldalon.) T. Ház! Helyeslem a törvényben alkalmazott szigorú büntető szankciókat is. Helyeslem pedig azért, mert aki a magyar agrárértékeket sérti meg, az a magyar agrártermelőt is megsérti; (Ügy van! a jobboldalon.) helyeslem azért, mert aki diszkreditálja kihágásaival a magyar áru minőségét, az ugyanakkor diszkreditálja a magyar termelést is. (Ügy van! Ügy van! t jobbfelől.) Szükségesnek tartom igenis ezeket a szigorú rendszabályokat, mégis azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen szigorú büntető szankciókat véleményem szerint csak akkor lehet helyeselni, ha rosszindulatú vétségekről van szó. Csak a szándékos és rosszhiszemű vétségeket kellene ilyen szigorral büntetni. Bizonyos túlzást látok abban, hogy ha valaki önhibáján kívül, bizonyíthatólag minden rosszhiszeműség nélkül kerül vád alá, különösen ha nem, is maga, hanem megbízottja követte el azt a kihágást, szabadságvesztéssel büntethető. Ez túlszigoTÚ eljárás, de nem azért tartom túlszigorúnak, mert lelki szemeim előtt az lebeg, hogy kik lesznek azok, akik ennek áldozatul esnek, amint azt a tejhamisítási büntetési eseteknél is nagyon gyakran latjaik, hanem azért tartom aggályosnak, mert fakultatív lévén ez a törvényes intézkedés, attól félek, ez ok lesz arra, hogy ezt az áldásos márkázási ügyet egyesek ne karolják fel azért, mert félnek ettől a rendelkezéstől, (Szabó Sándor: Visszatartja őket!) a gyakorlati életben ez visszatartja őket. Ez tehát csak egyetlen-egy pont. ahol némi aggályaim vannak, amit a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlok s kérem, hogyha lehet, ezen változtasson. Egyébként a törvényjavaslatot teljes egészében, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául örömmel fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Báró Vojnics Miklós. (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok t , Petrovics György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képvisel őhiáfc! (Halljuk! Halljuk!) Az a rettenetes vívódás, amelyet most a mezőgazdaság az ő élethalál ^harcában folytat, kell, hogy egy pillanatra megállítson ma mindenkit és különösen ebből az alkalomból, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Az a rettenetes gazdasági válság, amely az egész viliágon végigdübörög, eleinte csak félelmetes hangját hallatta felénk, most már azonban elKftPVISELOHAZI NAPLÓ. XXXI. érkezett hozzánk is és végigszánt a gazdasági életnek úgyszólván minden mezején, minden tábláján, maga alá gyűrve életet, exisztenciáit, vállalatokat és üzemeket. Méltán ejt tehát gondolkozóba a mai helyzet mindenkit, polgárokat és kormányt egyformán, amidőn azon gondolkoznak és azon kell gondolkozniuk, hogy miként lehetne ezen a rettenetes zivataron változtatni, hogy ne 'legyen ennek olyan súlyos következménye minden irányban, úgy a terme lés, mint a fogyasztás terén. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, szintén olyan gondolatokkal foglalkozik, olyan intézkedéseket kíván életreszólítani és olyan intézményeket óhajt megvalósítani, amelyek a magyar mezőgazdasági társadalomnak eszközöket kívánnaik nyújtani abban a tekintetben, hogy úgy a külföldi piacon, mint pedig a belföldi piacon is hozzáidomulva a fogyasztók igényeihez, méltó 'versenytársként jelenhessék meg. Ha a háború utáni termelés és fogyasztás rendjét vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy egészen új utakat vág magának az élet. Jöttek új áramlatok, amelyek új medret ásnak, amelyek alkalmassá teszik azután a gazdasági erők folyamatát arra, hogy hordozza a m agyaiélet hajóját. T, Képviselőház! Üj csapásokat kell tehát keresnünk, új utakat, új vágásokat a magyar termelés megszervezése tekintetében, nemkülönben 'a kivitel, a piacok felkeresése és^ általában a termékek értékesítése tekintetében is. A magyar termelés rendje, mely a háború előtt Magyarországon egy kiegyensúlyozott gazdasági élet előfeltételéül alkalmasan állott rendelkezésünkre, a háború után a nagy gazdasági egység szétdarabolása következtében megingott és megváltozott. Azt kell mondanunk, 'hogy új feltételek elé állította az élet úgy a mezőgazdaságot, mint az ipart. Nekünk most specialiter a mezőgazdaság feladatairól kell gondolkoznunk, amidőn ezt a törvényjavaslatot taglaljuk a maga részleteiben és általánosságában és meg kell állapítanunk, hogy ez a törvényjavaslat széleskörű felhatalmazást kíván adni az impériumot gyakorló kormány számára abban a tekintetben, hogy felismerve az egyes eseteket, módja és hatalma legyen konstituálni olyan rendelkezéseket, amelyek következtében a gazda a maga berendezkedéseivel alkalmas legyen arra, hogy a termelést elláthassa és betölthesse hivatását a közgazdasági életben. A termelés ellátásánál határt kell felállítanunk minden üzemben, a gazdasági élet minden ágában, és a határ az, hogy az kifizetődő legyen. Ma már nyilt titok, hogy a magyar mezőgazda évek óta ráfizetéssel termel, és ha keressük az okokat, amelyek következtében ez a helyzet előállott, azokat nemcsak egy komponensre vezethetjük vissza. Először is, ha a versenyt nézzük, sokkal ádázabb, sokkal rettenetesebb lett a küzdelem, különösen a tengerentúli verseny következtében. Azok a hatalmas tőkék, amelyek Amerikában — különösen a háború előtt — ipari téren kitűnően voltak frukti fikálhatók, a háború alatt látták azt, hogy egyes iparágaknak, amelyeket felfokoztak a hadsereg igénye következtében, .át kell térniük az úgynevezett békemunka művelésére. Es ekkor az amerikai tőke azt találta, hogy van egy terrénum, ahol még gyümölcsözően helyezheti el az ő pénzét és ez a terrénum a mezőgazdasági cikkek termelése vdlt. Hiszen jól kell emlékeznünk rá, hogy Magyarország, mely a trianoni béke kö30
