Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

198 Az országgyűlés képviselőházának 4-SO. ülése 1930 november 6~án, csütörtökön. vetkeztében exportállammá lépett elő mezőgazdasági tekintetben, nem^ tudott eleget termelni saját szükségletei ellátására; hogy gondosan kellett fi gy elniök az illetékeseknek arra, hogy Magyarország lakossága el legyen látva a kenyér, a zsírozó, a tojás és a krumpli tekintetében, szóval a mezőgazdasági cikkek tekintetében, amelyek ma bőséggel állnak a lakosság rendelkezésére, a fogyasztópiac ellátására, amelyekben azonban akkor hiány volt. Ezt jól látta^ az amerikai tőkés, és akkor rávetette magát, ráment a maga hatalmas és olcsó hitelével, rettenetes gépi erejével és megkezdődött a nagy termelés az egész vonalon s ennek nyomában beállott a gyilkos verseny a magyar mezőgazda számára. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Képviselőiház! Akkor, amikor a trianoni béke után programmot csináltunk a mezőgazdaság számára, igen helyesen azt a jelszót bocsátotta ki a kormányzat és bocsátották ki az illetékes gazdasági férfiak, hogy többet kell termelni. Ez helyes jelszó volt mert akkor a fogyasztóközönség még nem válogatott abban, hogy ő vájjon hány sikér-fokos búzát vásárol és mennyi annak a búzának vízfelvevő-képessége, a pékek pedig örültek, hogy jegyre liszthez jutottak. Azóta azonban nagyon sokat változott a helyzet, a többtermelés gazdáink kitűnő erőifeszítése következtében bekövetkezett, amire szükség is volt, hiszen kiraboltak bennünket az oláhok s a háborús berendezkedés és inveszticiók elmaradása következtében nem voltak kellőképpen felszerelve a birtokok; új életet Öntöttek a holt rögökbe, a megműveletlen parlagföldek eltűntek a magyar mezőkről és termelt a gazda abban a tudatban, hogy értékesíteni is fog, azonban az ő kalkulusaiban tévedett. Többet termeltünk; bevezettek kitűnő: tenyészállatokat, kitűnő magvakat, amelyek; hoztak nagy mennyiséget, bizonyos vonatkozásban azonban már nem feleltek meg teljes mértékben a vevők igényeinek, már pedig elemi igazság, a termelőnek a fogyasztók igényeihez kell alakítania a maga termelési rendjét és irányát. A többtermelésből aztán ezeknek ai nagyszerű működéseknek következtében túltermelés lett. Ma megállauífchatjuk, hogy ez a túltermelés nyomja egyik résziben a magyar piacot és teszi nehézzé a magyar mezőgazdaság helyzetét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A termelés fejlesztésének tehát most már 'nem a túltermelés irányában kell az ő átütő erejét gyakorolnia, hanem — amint annyi sokszor hangsúlyozzák, tehát újat nem jelent, de itt is le kell szögeznünk, különösen ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál — át kell térni a minőségi termelésre. (Ügy van! Ügy van!) Amikor tehát ezt a törvényjavaslatot vizsgáljuk, nem mehetünk el e mellett a gondolat mellett szó nélkül és meg kell állapítanunk, hogy ez a törvényjavaslat csak akkpr nyerhet gyakorlati hivatást és megvalósítást,, ha már van minősítésre alkalmas anyagunk, iha; a termelést már kifejlesztettük olyan irányban, hogv az annak eredményeképpen előállt termelivényeket valóban márkázhatjuk, valóban minősíthetjük olyanoknak, amelyekre .az állam a maga garanciáját, a maga minőségi pecsétjét ráütheti: ítme, ez a termék a magyar föld kitűnőségei közé tartozik és erre ráadom az én állami bélyegemet, alkalmassá minősítem arra, hogy a külföldi versenyben méltó versenytársképpen jelenhetik meg a piacon és onnan elhozza a magyar gazdának a győzelem pálmáját, ami abban fog jelentkezni, hogy megvásárolják az ő termékeit. Magyarországon hiányos a termelésnek, de a fogyasztásnak és a közvetítő kereskedelemnek az organizációja is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben pedig azt kell mondanunk, hogy nem lehet mindent az állami tevékenységtől várni. (Jánossy Gábor: Ügy van, segíts magadon!) Az államnak megvan a maga különleges hivatása a termelés megszervezésében is, de ennek csak akkor szabad előtérbe lépni, ha az önsegély már nem tud segíteni. Elsősorban tehát a mezőgazdasági társadalomnak az önsegély erejében megnyilvánuló lehetőségeire kell hivatkozni és fel kell hívni innen a Képviselőház padjairól is a magyar mezőgazdákat, hogy az állami közbelépés félretételével vagy be nem varasával tegyék alkalmatossá az ő erejüket arra, hogy mintegy új irányokat megkapva és új életlehetőségeket felismerve, szedjék össze a t maguk szellemi és anyagi erejüket és szolgáltassanak megfelelő eszközöket ahhoz, hogy ilyen intézmények létrejöhessenek. Hiszen sokszor panaszolják is, hogy már megint állami beavatkozást látunk az egyik vagy másik terrénumon, úgy az ipari, mint a mezőgazdasági gazdálkodásban. (Jánossy Gábor: Abban van is valami!) De én azt hiszem, hogy ennek az állami tevékenységnek jelentkeznie kell kikkor, ha nem indul el a magántevékenység, ha az nem látja el azokat a feladatokat, amelyeket különben önmaga érdekében 'kötelessége volna ellátni. Természetes, hogyha ez nem mutatkozik, akkor nekünk, a. törvényhozásnak kell az állam gazdasági erejével és ismerettárával odaállni, hogy életrehívjuk ezeket az intézményeket Ilyeneket már látunk is, és pedig sikeres módon megvalósítva, az állami tevékenység részéről. Termesztés, hogy ennek végét kell szakítani akkor, ha már maga az érdekeltség tudja létesíteni azokat a feltételeket, amelyek magasabb és továbbmenő célok megvalósítására alkalmasak. T. Képviselőház! Tehát az első gondolat, amelyet meg kell ragadnunk, a termelésnek és a termesztésnek fejlesztése és pedig olyan irányban, amely minket^ a kivitelben a külső piacokon versenyképessé tesz. Ezzel beszédem első gondolatkörét le is zárom. A gazda azonban hiába termel szépet, jót, alkalmatosát, hogyha nem tudja odajuttatni, ahol azt keresik, ahol azt megvásárolják, ahol elfogyasztják, mert akkor a gazdának nyakán marad a legjobb portékája is. Így elveszti kedvét a termeléshez^ már nem lesz kifizetődő az ő munkája, az ő fáradtságos életének nem lesz meg a gyümölcse. (Ügy van! jobbfelöl.) Ennélfogva akkor, amikor a márkázás gondolatával foglalkozunk, már előre gondoskodni kell megfelelő felvevőpiacokról. Valósággal nyomozást kellene folytatni, hogy hol, melyek azok a cikkek, amelyeket keresnek, amelyeket szívesen vásárolnak és amelyeket a többi közül kiválogatva szívesebben vesznek me*? a fogyasztók. Nagyon érdekes megfigyelni, hogyha leteszünk egymás mellé két almát, egy piros almát meg egy fehér almát, vagy zöld almát, a gyermek mindig a pirosat fogja kiválasztani. Á közönség is így van vele. Hogyha van egy kosárban szőlő, akármilyen ízletes, szépen elrendezett, szépen csomagolt szőlő legyen is az, meg vagyok győződve, hogy a pirosat veszik, ahhoz szívesebben nyúlnak, mert az színes, esztétikailag mutatósabb. Vannak olyan lélektani momentumok, amelyek a vásárlásnál