Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

196 Az országgyűlés képviselőházának U30. tesse, hogy abból megfelelő szelekcióval előállítható legyen olyan anyag, amely márkázható lesz. A gyümölcstermelés mellett különösen nagy fontossággal bír a tojás márkázása. (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi években és éppen a legutóbbi években a földmívelésügyi kormányzat nagymértékben támogatására sietett baromfitenyésztésünknek. (Egy hang a jobboldalon: Szükséges is!) Ez nagyon szükséges és nagyon eredményes volt és ezzel kapcsolatban az én elgondolásom az, hogy miután most már a baromfiteny észét hazánkban kellő színvonalon áll, ezzel kapesoltassék össze a tojás márkázása. Nem mondom, hogy baromfitenyésztésünk már elérte azt- a nívót, amelyet el kell érnie, de a legjobb úton van ezen a téren és amennyiben a tojás márkázva lesz, ez a fejlődést csak elősegíti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már ma is elegendő tömegű olyan tojás áll rendelkezésre, aimely a márkázás előfeltételeinek megfelel. A tojásnál különben teljesen ugyanaz az eset. mint a vajnál, hogy kiviteli lehetőségei úgyszólván korlátlanok. E tekintetben legyen szabad utalnom arra, hogy Németországban az elmúlt évben például 218 millió márka értékű tojás került behozatalra, amiből Magyarországból, saljnos, csak ötmillió márka értékű lett bevive. Ezt a mennyiséget meg kell növeszteni, ami baromfitenyésztésünk folytán lehetséges is. A tojás exportjával (Halljuk! Halljuk!) szorosan összefügg a leölt baromfi exportja is. A magyar főzelékfélék közül rá kell mutatnom a korfiolra, mint olyanra, amelyet Németországiban különös előnyben részesítettek és ezért magas áron kél el. De nemcsak a karfiol, hanem a hüvelyesek is, például a zö'ldlborsó, akár zölden, akár szárazon, mind alkalmasok a közel jövőben a márkázásra (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és pedig azért, mert elegendő mennyiségű és elég jó minőségű terem ezen a téren. Itt van továbbá a magyar bor és a magyar szalámi. Azért vonom a kettőt egy kalap alá. (Halljuk! Halljuk!) mert ez az a két cikk, amelyükkel a külföldön hamisított alakban a leggyakrabban találkozunk. Magyarországon tíz év alatt nem gyártanak annyi szalámit, mint amennyit külföldön ezen a néven egy év alatt értékesítenek. Hát még mennyire így van a magyar borral, különösen a tokaji borral. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) De ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogyha majd életbelép, elejét yegye a külföldön történő hamisításnak is azáltal, mert márkázott árut hamisítani még sem lesz módijukban. A szalámi márkázásának lehetősége könnyen ^ adva van és ezzel kapcsolatosan más hentesáru márkázási lehetősége is, amely hentesárukat ma már Magyarországon a legjobb minőségben, kellő mennyiségben állítanak elő. Legyen szabad itt utalnom csak pél- . daképpen a kapuvári hentesáru gyárra, amely i olyan minőségű termeivényeket állít elő, ame- j lyek külföldön mindenütt megállják a helyüket, i Sajnojs a baeonsertés márkázása, amelyet j a hentesáruk említése alkalmával kapcsolok beszédembe, nagyon fontos kérdés. Fontosnak tartom pedig azért és erre a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét különösen legyen szabad felhívnom, mert az angol hússertéstenyésztés, különösen a baeonsertés tenyésztés az utóbbi időiben nálunk nagy mértékben propagálva lett. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A hússertés tenyésztésének propagandája netmcsak hivatalos oldalról, hanem bizonyos érdekeltségekkel bíró kereskedelmi oldalakon is megtörtént, sokszor bizony olyan erőltetett formában ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. és olyan nagy kezdősebességgel megindítva az angol sertéstermést, hogy én attól félek, hogy, ha itt nem történik valami, akkor még a kezdetén gyermekbetegségben fog elpusztulni a magyar baconsertéstenyésztés. (Ügy van! a jobboldalon ) Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy bár kezdetleges gyermekidejét éli a baconsertéstenyésztós Magyarországon, a márkázás mégis rögtön megtörténjék, mert félő, hogy ha nem történik meg, akkor ennek a termelési ágnak megmentése nem lesz biztosítva. A felsorolt márkázásokra alkalmas, vagy a közel jövőben alkalmassá teendő agrárcikkek felsorakoztatásával nem merítettem kia magyar agrárcikkeknek azt a ihosszú sorát, amelyek olyan mértékben és minőségben meg vannak, hogy a márkázásra alkalmasak. Nem is célom azonban a további felsorolás, mégis mielőtt a felsorolást befejezném, last but not least, legyen szabad egyik legfontosabb termelvényünk kérdésére rátérnem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A tej problémája ma a legaktuálisabb kérdés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nemcsak kifelé, de befelé is.) Sokan mondják, hogy a tejkérdés megoldása majdnem olyan fontos vagy legalább is egyenrangú fontosságú, mint a búzakérdés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amikor ennek tudatában vagyunk, azt látjuk, hogy a tej feldolgozóüzemek tulajdonképpen csak vajat márkáznak vagy exportálnak, — mert majdnem egynek tartom a márkázást az exporttal — mint már említettem, a legnagyobb és a legjobb eredménnyel. Annak ellenére, hogy a tejfeldolgozó üzemek, különösen a vidékiek, azt a tejet, amely Budapestre 100 km-es körzeten túl van, ipacri tejként veszik fel, mégsem gondoskodnak arról, hogy speciális magyar sajtot termeljenek ki, olyan sajtot, amely márkázás és export céliaira állandóan alkalmas. (Helyeslés a jobboldalon.) Pedig nem lehet azt mondani, hogy a magyar termelési viszonyok, a magyar takarmányviszonyok, fejési viszonyok stb. nem lennének alkalmasak arra. hogy príma, külföldi viszonylatbán is príma magyar sajt ne legyen készíthető. Nagyon jól emlékszünk ugyanis mindnyájan arra, hogy mikor a háború megakadályozta a külföldi sajt behozatalát, akkor az ipari tejüzemek nem egy esetben olyan sajtot állítottak elő, amelyek export céljaira iis alkalmasaik lettek voliía. (Ügy van! a jobboldalon.) Amidőn azonban újra be kellett engedni a svájci és külföldi sajtokat, abban a pillanatban ezek a tejüzemek elejtették ezt a tevékenységüket és ma megelégszenek azzal, hogy csupán vajat termelnek márkázás céljaira. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, legyen kegyes, vegye gondjába ezt a kérdést és én biztos vagyok benne, hogyha ő fogja ezt irányítani, akkor a magyar tejipari üzemek a jövőben rávehetők lesznek arra, hogy az export részére magyar márkázásra alkalmas sajtot állítsanak elő. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Félek, hogy túlságosan részletekbe mentem, (Halljuk! Halljuk!) visszatérek felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára: a törvényjavaslat méltatására. Ez a törvényjavaslat kerettörvény. Ez azt jelenti, hogy ennek a törvényjavaslatnak azok a rendelkezések fognak életet adni, amelyeket e törvény alapján a földmívelésügyi kormányzat a jövőben ki fog adni. Ezektől a rendeletektől függ ennek a törvénynek teljes sikere. Biztos vagyok benne, hogy e rendelkezések feltétlenül a gya-