Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

192 Az országgyűlés képviselőházának 4,30, gondolatban tehát benne van a bizalom megkövetelése is a vevő részéről, de egyúttal szi- j gorú büntetőjogi felelősség mellett való biztosítása annak, hogy az árunak minőségi foka, ' belértéke, csomagolása az előirt szabályoknak Í megfelel. Ennek előnye a kereskedelem szempontjából az, hogy először is a rizikó lényegesen csökken, azután piedig az, hogy a tömegáru képzése is inkább lehetséges. A nagykereskedelem szempontjából különösen előnyös, hogy tömegáruknál, kiegyenlített és márkázott áruk képzésével a piacon előtérbe kerül a könnyebb tőkeszerzés lehetősége, ami igen fontos tényező a nemzetközi kereskedelemben is. Igen fontos továbbá a piaci hírszolgálat kérdése. Ma, amikor a nemzetközi piacon érvényesülni akaró államok valóságos export-diplomáciát tartanak fenn, akkor a hírszolgálat az egyik legfontosabb tényezője a piaeon való érvényesülésnek. A fontos az, hogy minden adat, amelyet a távirati úton való piaci hírszolgálat használ egy előre meghatározott minőségre vonatkozzék. Ha most már a termelés szempontjából nézzük a kérdést, a mai szituációban egyik legnagyobb hibának azt kell tartanunk, hogy a magyar mezőgazdaság sokkal kevésbbé van értesülve, mint kellene, a nemzetközi piacon az utóbbi tíz esztendőben előállott változásokról. Ha a magyar mezőgazdaságot sikerülne a legszélesebb körben kitanítani arra, hogy az új szituációban mit kell tennie, milyen irányban kell termelnie, hogy a minőség és annak egyenletessége milyen rendkívül fontos az érvényesülés szempontjából, akkor nagyon jelentékeny lépéssel juthatnánk előre. A magyar mezőgazdaság többet vár a közhatóságoktol és az államtól, mint amennyit reálisan várni lehetne, ellenben a kelleténél sokkal kevesebb gondot fordít arra, hogy a nemzetközi piac szituációjában a maga helyzetét megvizsgálja. (Ügy van! jobbfelől.) Most ebben az új organizatórikus munkában, amelyet a magyar kormányzatnak és mezőgazdaságnak meg kell oldania, a márkázás kérdése az egyik legelhatározóbb lépés, mert rákényszeríti a gazdát arra, hogy a minőségi termelés gondolatára helyezkedjék rá, mert maga előtt fogja látni a minőségi áru sokkal magasabb értékesítésének lehetőségét. Tehát biztosítjuk a kereskedelem számára a termelési hátteret. Mert hiába várunk mindent a kereskedelemtől, ha viszont a termelő közönség nem áll mögötte és nem Jelentkezik a termelés irányával szerves egészként^ nem nyújt a szükséges irányváltozással segítséget a magyar kereskedelem számára. Hogyan kívánjuk, hogy exportáljon a magyar kereskedelem száz és ezer vagonszámra nagy tömegű búzát egységes és kiegyenlített minőségben, amikor a magyar kereskedelem által gyűjtött gabona gazdái 60—70 féle búzát adnak el? Tehát a termelési háttér megteremtése a termelő szempontjából is nagyon fontos, de fontos különösen azért, mert a tapasztalat szerint a minősítés és márkázás bevezetése előtt a keres- j kedelem nem hajlandó a nem általánosan jelentkező minőségű áru értékét honorálni, hanem csak átlagárat fizet érte. (Ügy van! jobbfelől.) Ugyancsak a minőségi termelésnek fokozásával kapcsolatos kötelesség, hogy a. t magyar mezőgazdát megtanítsuk a szelektálásra és a helyes csomagolásra is, ami mai nemzetközi vonatkozásban döntő jelentőségű. Ez nem anynyira a tömegárukra, mint inkább a finom, magasabb értékű és magasabbrendű kultúrából származó olyan termeivényekre vonatkozik, amelyek kisebb csomagokban kerülnek a nemülése 1930 november 6-án, csütörtökön. zetközi piacra. Jóformán minden vendéglőben ott látjuk a kanadai almát, amely szemre valóban szép és mindenképpen alkalmas arra, hogy a vevőközönség igényeit felkeltse és az eladás feltételeit is megkönnyebbítse. (Jánossy Gábor: Kanadai alma és Magyar Hét!) Ennek egyetlen előnye semmi más, mint a csomagolás gyakorlatiassága és az alma egyenletessége. Az egyik olyan, mint a másik, olyan színre, küllemre, nagyságra nézve is és hibátlan valamennyi, csomagolása pedig olyan tökéletes, hogy nem emlékszem arra, hogy egy almát is láttam volna sérült állapotban. Es mi ennek az előnye a közvetítő kereskedelem vagy a vendéglői ipar szempontjából? Egyszerűen a márkázás bevezetése, azért, mert többé nem szorul rá a magyar vendéglős vagy kereskedő arra, hogy a maga ügynökét küldje ki a beszerzőhelyekre, hanem egyszerű levélbeli megrendelésre százszázalékig azt az árut kapja, amit vár, kapja minden fáradtság nélkül ugyanabban a minőségben, ugyanabban a szortírozott és csomagolt formában, ahogyan azt neki ímegigérték. Vagyis a rizikó teljesen kiesett a kereskedelmi forgalomból. Az árujegy bevezetésének kérdésében tehát különösen fontos szempont a termelési háttér megadása, vagyis, hogy a magyar mezőgazda maga is rátérjen egyminőségű árunak, az ottani speciális viszonyok szerinti különös előnyök mellett produkálható termények termelésére és hogy maga is alkalmazkodjék azokhoz a nemzetközi kereskedelmi szokásokhoz, amelyek mellett áruja a nemzetközi piacon a legjobb feltételek mellett bír érvényesülni. E mögött a törvény mögött kell lennie tehát egy organizatórikus munkának, amely a magyar mezőgazdaságot legalább is vidékenként egyöntetű és minőségben az illető vidéknek megfelelő termények előállítására viszi át. (Ügy van! jobbfelől.) Ali ez a búzától a gyümölcsig végig az egész vonalon. Ezért ennek a törvényjavaslatnak kell gondoskodnia arról, hogy olyan keretet, olyan beavatkozási hatalmat biztosítson a kormányzat részére, amely az ország különböző viszonyai szerint különböző mértékben és az adott esetek szerint, de az időbeli változások szerint is, a gazdasági élet változása és rendje szerint állandóan módosításokon megy keresztül. Ha közelebbről vizsgáljuk a törvényjavaslat jellegzetességét és azokat a kívánalmakat, amelyeket a jövőben tőle várunk, talán példaként felhozhatnám a magyar búza problémáját. Az előbb említettem a magyar búzáról azt, hogy Magyarországon terem a világ legjobb búzája. Talán inkább azt mondhatnám, hogy teremhet, mert most — sajnos — még csak kevés terem ebből a típusból, a nagy tömeg nem az. Amikor tehát arra törekszünk, hogy ebből a legértékesebb fajtából minél többet vigyünk ki a piacra, akkor első kötelességünk az, hogy a nemzetközi piacon (megismerjük azokat a feltételeket, amelyek mellett úgy a malomiparban, mint a sütőiparban a magyar búza és a magyar liszt érvényesülni tud. Ha az angol malomipart kérdezzük meg, akkor a felelet az: igen szívesen fogyasztunk magyar lisztet, de csak akkor, ha biztosítanak a magyarok minket arról, hogy évenkint nagyobb tömegben és állandóan visszatérően ugyanazt a minőségű lisztet fogják szállítani, (Ügy van! jobbfelől.) mert az angol malomipar be van rendezkedve jelenleg a Manitobabúzára, berendezkedésének összes módozatai ehhez a búzához vannak viszonyítva és alkalmazva, mi pedig más berendezkedésre mind-