Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-416
48 Az országgyűlés képviselőházának hetetlen ilyen zajban tárgyalni. (Br. Podmaniczky Endre: Hallgasson Móric! — Rothenstein Mór: Hallgasson maga!) Podmaniezky és Rothenstein képviselő urakat kérem, marad .ianák csendben! (Br. Podmaniezky Endre: Libazsír van a fején! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Maguknak meg vaj van a fejükön! -~ Zaj) Ha az elnök nem kap támogatást a többségi párt részéről sem, akkor képtelen kötelességét teljesíteni. Ezt r Podmaniezky képviselő úrnaik is be kellene látnia. Berki Gyula: Nekünk, t. Ház, az a felfogásunk, hogy a folyamatban lévő bűnügy az illetékes bíróság kezében van, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Abba tehát mi politikailag és parlamentileg az ország és közérdek szempontjából bele nem avatkozhatunk. (Propper Sándor: De amikor lefogják a miniszter kezét! Értse meg képviselő úr! — Simon András: Nem bíró a miniszter, nem tudja? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Mi megnyugvással látjuk a független királyi bíróság kezében ezt az ügyet és a bíróság feladata az, hogy ebben az ügyben tiszta helyzetet teremtsen s ha bűnök vannak, azokat megtorolja. Mi bízunk a bíróság ítéletében és a narlamenti bizottság kiküldését teljesen feleslegesnek tartjuk. (Reisinger Ferenc: De nem kerül oda az ügy.) Pártunkkal szemben a t. képviselő urak közbeszólások formájában állandó inszinuáciákat alkalmaznak. Számos közbeszólás hangzott el itt, hogy a párt kárt okoz az országnak ezzel a magatartásával. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ne felejtsék el önök azt, hogy a bolsevizmus bekövetkezésében a szociáldemokrata pártnak tevékeny része van. (Ügy van! Ü n y van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: önök csinálják az újat! —Elnök csenget.) A bolsevizmus 3*5 milliárd pengőiébe került az országnak. (Farkas István: Többe kerül a boletta, mint a bolsevizmus! — Propper Sándor: Miért futottak el gyáván?!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! Berki Gyula: Csatlakozom az elnöki napirendi indítványhoz és kérem annak elfogadását. (Propper Sándor: Öcska frázisok.) Elnök: A képviselő úr nem veszi figyelembe az elnök ismételt intelmeit, felteszem tehát a kérdést méltóztatnak-e az elnökkel szemben ismételten tanúsított engedetlenség miatt Propper Sándor képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasítani? (Felkiáltások a jobboldalon: Igen! — Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem ! Nem ! Micsoda dolog az!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnök javasaltát fogadják el, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát Propper Sándor képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasította. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Hallatlan!) A képviselő urakat újólag figyelmeztetem, méltóztassanak az elnök intelmeit figyelembe venni. Szólássá következik? Petrovics György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Berki Gyula t. képviselőtársam megint csak a régi gramofónlemezt vette elő, mert ha érvekkel nem győzi, akkor előveszi a régi (megszokott gramofónlemezt és a bolsevizmust állítja oda mindennek okául. Tudnia kellene pedig t. képviselőtársamnak azt, hogyha bolsevizmus nem lett volna, akkor ön nem ülne itt, hálásnak kellene tehát lennie a bolsevizmusért elsősorban önnek, mert normális viszonyok mellett 6. ülést, 1930 június 28-án, szombaton. sohasem jutott volna ahhoz, hogy ide betegye a lábát ebbe a Képviselőháziba. (Taps a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr egy képviselőtársát sértő inszinuációval illette. Nem képzelek el nagyobb sértést, mintha egy népképviselőre azt mondják, hogy csak a bolsevizmus révén ül itt a Házban. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés és zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Györki Imre: Esztergályos képviselőtársam napirendi indítványa azt célozza, hogy, tűzessék napirendre a parlamenti vizsgálóbizott1 ságra vonatkozó indítvány, amelyet m Peidl Gyula képviselőtársam terjesztett elő. Én teljes egészében azon az állásponton vagy ok, hogy méltóztassainak hozzájárulni ehhez a napirendi indítványhoz. Ezt az álláspontomat különösen azzal indokolom, amit Berki Gyula t. képviselőtársam mondott. Azt mondotta, hogy rossz szolgálatot tesznek azok, akik általánosságban gyanúsítanak, mert ezzel egyrészt megmérgezik a közszellemet, másrészt pedig azok az ügyek, amelyek a Vay Kázmér-esetben a belügyi építkezésekkel kapcsolatosak, úgyis bírói eljárás tárgyát képezik, tehát semmi szükség sincs arra, hogy parlamenti vizsgálóbizottság küldessék ki. T. képviselőtái^am tévedésben méltóztatik lenni. A rossz szolgálatot nem azok teszik, akik gyanúsítanak ebben a kérdésben, mert gyanúsításról egyáltalában nincsen szó, hanem arról van szó, hogy a legnagyobb megnyugtatást osak úgy lehet megszerezni, ha a parlament kiküld egy vizsgálóbizottságot, amely hivatva lesz mindazokat az építkezéseket és közszállításokat vizsgálat tárgyává tenni, amelyeik az utofeó öt esztendő alatt folyta Itattak le. A bíróság nem folytathatja le ezeket a vizsgálatokat, mert az ügyek jelentékeny része nem is kerül a bíróság- elé és ezért akarjuk a parlamenti vizisgíálóbizottság kiküldetését. Itt ebben a terembon szerdán hangzott el a belügyminiszteri székről, tehát illetékes helyről az a kijelentés, hogy le fogják a belügyminiszter kezét. (Esztergályos János: Ki fogja le a miniszter kezét?) Ez azt jelenti, hogy nincs módja a bíróságnak megvizsgálni azokat a visszaéléseket, közszállítási panamákat, amelyekről egyéiblként az ország tekintélyes része még van győződve. Igenis mi, az ország megválasztott képviselői tudni akarjuk, hogy kik fogják le a belügyminiszter kezét. Ez nem tartozik semmiféle bírói fórumra, ebben a. kérdésben sem a bíróság, sem pedig az ügyészség nem hallgathat ki minisztert és nem vonhatja felelősségre, egyedül csak a parlament az, amely hivatva van ebben a kérdésben nyilatkozattételre felszólítani a belügyminiszter urat, hogy megtudjuk tőle, kikre értette kijelentését. Tudni akarjuk, Ikik azok, akik lefogják a kezét és kíváncsiak vagyunk arra, hogy melyek azok a bűncseleményék, amelyeknek eltussolása napirenden van s amelyeiknek kivizsgálását a belügyminiszter kéziének lefogása nem teszi lehetővé. T. Ház! Én már a múlt <áv decemberében felhívtam a 'bélügyminiszter és a t. Ház figyelmét azokra a visszaélésekre, amelyek a belügyminisztérium építkezéseivel kapcsolatosak voltak, de niem lett semmiféle^ következménye. A belügyminiszter úr ideállt és megvédte azokat az embereket, akiknek bűne időközben beigazolást nyert. Most még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy felteregesse és feltárja az összes visszaéléséket. hanem még mindig arról beszél, hogy lefogják a kezét és nem teszik lehetővé a teljes purifikálást, amely,
