Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-415
Az országgyűlés képviselőházának hl 5. szégyenteljes feltételek nélkül is, múat amilyenek elfogadásába most bele akarunk menni. Ne haragudjon a t. miniszter úr azért, ha azt mondom, hogy igenis, olyan embert kellene a kölcsöntárgyalásokra kiküldeni külföldre, mint amilyen Weisz Fülöp, a Kereskedelmi Bank elnöke, aki ismeri az összes szakembereket, aki azokkal minden évben találkozik Karlsbadban, aki meg tudja találni azokat az utakat, amelyeken át célhoz lehet jutni a nélkül, hogy ilyen szégyenletes feltételű kölcsönügyletet kellene megkötni. Lehet, hogy tévedek. Engem Weisz Fülöphöz a világon semmi sem köt, csak ismerem őt ötven év óta és tudom, hogyan vezeti bankját és meg vagyok arról győződve, hogy az ő közbelépésével egy jó kölcsön felvétele lehetséges. Amikor ezt a kérdést tárgyaltuk a pénzügyi bizottságban, én már hallottam, hogy abban a pillanatban, amikor a pénzügyminiszter úrnak szüksége volt függőkölcsönre, ezt a magyar bankok rendelkezésére bocsátották; nem tudom, hogy milyen feltételek mellett, de nem hiszem, hogy súlyos feltételek mellett adták volna ezt a kölcsönt. Miért nem honorálja ezt a magatartást a t. miniszter úr, s miért nem veszi igénybe azokat az embereket, akik egész életüket azzal töltötték, hogy kölcsönöket helyezzenek elf Miért nem- tanácskozik azokkal abban a tekintetben, hogy vájjon kell-e nekünk ilyen szituációban ilyen szégyenletes feltételű kölcsönt felvenni vagy sem? T. Ház! Ma Magvarország az én nézetem szerint gazdasági tekintetben igazán roncs, a mi állami gazdasági gépezetünk inog, adóalanyaink a terhek ala|t roskadoznak, a közterhek, a keresetképtelenség mint hurok működnelk az egész vonalon. (Zaj.) Ezt Önök éppen olyan jól tudják, mint én, sőt talán jobban is, mert vidéken járnak és sokan fordulnak közvetlenül önökhöz panaszaikkal. (Zaj.) Még a remény is foszladozni kezd, hogy itt valamikor másképpen is lesz. Kétségbeesett erőfeszítést pazarlunk, csakhogy ebben az országban napról-napra valamiképen meg lehessen élni. E mellett konstatálni kell, hogy nemzetünk nem marad hátra sem a zsenialitásban, sem a munkabírásban, sem a munkaakarásban egyetlen egy nemzet háta mögött sem. Azt lehet mondani, hogy kultúrexportunk van innen, ebből a kis Magyarországból külföldre. Azt lehet mondani, hogy előkelő helyeken a mi embereinket alkalmazzák. Amikor világkörüli utamon voltam, nem volt egyetlen egy hely sem, ahol ne várt volna olyan magyar, aki előkelő helyeket tudott magának meghódítani. Csak most is, amikor lenn voltam Abbáziában, találkoztam egy fiatal, huszonhárom éves emberrel, aki egy cementgyár igazgatója Pólában. A magyarok tehát elsőrangú munkásemberek és mégis, salát tehetetlenségünk, saját gyengeségünk következtében nem tudunk oda felkapaszkodni, ahova kellene. Ismételten kérdeznem kell a miniszterelnök urat, amit már többször is megtettem: quo vadis, mi lesz ebből 1 ? Azt hiszik, hogy ezt az állapotot sokáig fenn tudjuk tartani? Ez lehetetlenség, ezt nem tudjuk fenntartani olyan megrázkódtatások nélkül, amelyek azután egészen a mélyre mennek. Nem tudjuk fentartani. ha energikusan nem lépünk fel. Talán szükség volna gazdasági diktátorra, talán arra volna szükség, hogy minket mellőzve egy ember vegye kezébe gazdasági kérdéseinket és vigye keresztül — tekintet nélkül bárkire — azt, amit jónak gondol mert az első: ülése 1930 június 27-én, pénteken. 29Í az ország megmentése. Talán erre volna szükség? Nem tudom. Ha nem tudja magát ez a Ház elhatározni egy határozott gazdasági politikára, még miniszterei ellen is, akkor ezt a válságot nem lehet megoldani. Amikor Smith Jeremiás innen eltávozott, egy évre rá már látta, hogy teljesen más mederben haladnak gazdasági lépéseink. Akkor, amikor egy újságíró megkérdezte őt Magyarország felől. Smith ezt mondotta (olvassa): «Csak az ország gazdasági struktúrájának szétroncsolása nélkül szabad az állami bevételeket fokozni, vagy azokat a jelenleg elért magas színvonalon 'megtartani.» Azóta budgetünk megduplázódott, a terhek tehát megdup 1lázódtak. Kiadtuk azt a tömérdek pénzt, soksok haszontalan dologra, Csináltunk okos dolgot is, de legnagyobb része haszontalan dolog volt. Egyszerűen a pénz elherdálását láttuk. (Zaj.) Mutassanak i uraim, egyetlenegy gazdasági szakembert Magyarországon, aki helyesli az önök politikáját. Az összes volt pénzügyminiszterek, a Nemzetd Bank vezetője, a bankok évi jelentései mind azt mondják, hogy az az irány, amelyben a kormány halad, az ország gazdasági romlására vezet. Ha ezt látják az egész vonalon és nem tudnak mutatni egy ilyen szakembert, aki az önök gazdasági politikáját helyeselné, akkor miért nem vonják le a következményeket? Én még azt sem hiszem, hogy a t. pénzügyminiszter úr helyeselné ezt, ha nem ülne itt a vörös székben. (Kutia P. András: Önök azért nem helyeslik, mert nem miniszterek.) Ha ezt látjuk az egész vonalon, akkor mégis azt kell mondanom: annak a magyar hátgerincnek egy kicsit mégis csak eresebbnek kellene lennie és helyt állania a meleltt, hogy nem lehet az országot ebbe a szerencsétlenségbe vezetni. Ismét idézek valakit az önök táborából, aki igazat ad nekem. Sokan vannak, akiket idézhetnék, de most csa'k Ugrón Gábort fogom idézni, aki a kormánypárt padjain ül és ritkán emeli fel hangját, ö beszédet tartott, mint a takarékossági bizottság elnöke, egyszersmind azonban mint a hetedik kerületi kör elnöke is, és azt mondotta (olvassa): «Hogyan lehessen takarékoskodni, amidőn minden egyes szalkminiszter követeléseket támaszt, amelyeket a pénzügyminiszter képtelen egészében lerázni». Hát, t. uraim, ebből meg lehet állapítani, ho^y a takarékosság, a 30 millió ellenére, elenyésző csekélység. Harmincmillió egy milliárdos budgetben: ezt nevezte a t. pénzügyminiszter úr nagy vívmánynak! Ezt a milliárdos budgetet ez a tizennégy vármegye nem bírja el még akkor sem, ha az Úristen kegyeimélből a dolgok jobban fognak menni. De na hozzá veszem az állami üzemeket, amelyeknek egy részével a t. pénzügyminiszter úr igen keserű tapasztalatokat fog tenni, akkor igazán nem tudom, hogy az állam budgetjének jövője hogy fog festeni. A kormány és a többség eljárásban nem látok semmiféle okosságot, méltányosságot, semmiféle egyenes gondolkodást. Necm látok mást, mint azt, hogy törh eteti énül ragaszkodnak és bíznak miniszterelnökükben, amit Eem veszek rossz néven, azonban ne tegyék ezt az ország kárára. Jólétünk függ attól, ha sikerül állami háztartásunkat a minimumra restringálni. A második dolog, ami ebihez szükséges, az, hogy személyes igényeinket is. a minimumra redukáljuk. A harmadik dolog az, hogy a nagyhatalmi aspirációkat pedig lehetőleg faragjuk le. Nékünk nircs szükségünk kint a nagyvilágban nagykő vétségeket tartani,
