Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

28 Az országgyűlés képviselőházának lást elérnünk. A kisiparról nem akarok beszélni. A kisiparosok egy része már kivándorolt. Az egész világon találhatók magyar kisiparosok, akik elsőrangúak. Látunk magyar cipészeket Olaszországiban, Franciaországban. Egész sereg magyar ember dolgozik künn, mint cipész, nagyon szép állásokban, A kisipar tehát nálunk pusztul óban van. A nagyiparról a t. miniszter úr jobban van informálva, mint én. A nagyipar legnagyobbrészt a bankok kezében van és hat hónap óta rendkívül nagymértékben bocsát el munkásokat, mert képtelen fenntartani az üzemeket. Meg vagyok róla győződve, hogy a következő időkben meglepetések lesznek abban a tekintetben, hogy a nagy gyáripart likvidálni kell. Mondom, a nagyipar a bankok kezében van. Rátérek itt a bankokra is. Itt a Házban egy határozottan bankellenes álláspont van. (Buday Dezső: Nem ok nélkül!) Talán én voltam az, aki a legerősebben küzdöttem a kinövések ellen s mégis azt kell mondanom, hogy az, amit mi bankjainknak köszönhetünk az utóbbi tíz évben, nem apró-cseprő dolog. Mert amikor az országnak nem volt semmiféle hitele, akkor a bankok voltak azok, amelyek az országnak nnég áldozatok árán is, az ő személyi s hitelük alapján megszerezték a szükséges kölcsönt. Ha a bankokat itt támadják, akkor teljesen jogosulatlanul támadják, mert nekünk, igenis, érdekünk az, hogy minél több pénz jöjjön ide be, mert az természetesen olcsóbbodást fog előidézni a kamatlábban is. Ha a t. miniszter úr meg fogja látni ezeknek a bankoknak félévi mérlegét, akkor konstatálni fogja, hogy ezekben a mérlegekben, amelyek még nem nublikáltattak, határozott visszaesés történt. Ez természetes dolog, mert a bankkamatláb sokkal olcsóbb, mint a múltban és bár iparainktól nem kapnak a bankok kamatot, azokat mégis nagymértékben támogatniuk kell. Ez a bankellenes irány tőlünk nem okos dolog: méltóztassék azt nekem elhinni. Vannak kinövések, amelyeket ostorozni kell, de a bankjainkat úgy, ahogyan megvannak, a maguk egészében^ hagyják békében, mert ezek nekünk erősségünket, oszlopunkat képezik és ha ezeket feldöntik, akkor az államnak egyik jelentős oszlopát döntik fel. Tehát nehogy azt higyjék, hogy azért, mert én a kartellek túlkapásait támadtam, én ezt a bankellenes irányzatot helyeselhetem. De meg fog győződni a t. miniszter úr arról, ho^v azok a félévi mérlegek, amelyeket ^ a bankok publikálni fognak, sokkal gyengébbeknek fognak mutatkozni, mint az eddigiek. Menjünk tovább. Beszéljek a kereskedelem szitueiójáról? A kereskedelem úgyszólván a végét járja. Az inzolvenciáknak egész hadserege van ebben az évben, a kereskedő teljesen el"vesztette hitelét. Természetes, hogy ma már a bankok nem adnak másként hitelt, mint csak zálogjog alapján, mert annyi az inzolvencia és olyan sok veszteségük volt eddig, hogy nem is adhatnak a nélkül, hopv alaposan meg ne nézzék, hogy kinek adják azt a hitelt. így fest tehát a kereskedelem. A kereskedelemnek természetesen forgalma nincs, mert a mezőgazdaság nem prosperál. De menjünk még tovább. Térjünk át a mezőgazdaságra. Annak helyzetét önök sokkal jobban ismerik, mint én. Amint látjuk abból a törvényjavaslatból, amely most készül, hogy a kormánynak áldozatába került az, hogy a kisebb egyedek által fizettesse meg a nagyobb egyedek terheit. (Egy hang jobbfelől: Nem úgy van!) Bocsánatot kérek, ha nem úgy van, akkor 5. ülése 1930 június 27-én, pénteken. talán koncedálni fogja nekem a t. képviselőtársam, hogy itt vannak például 20—30 ezer holdas bérletek, amelyek egyes pénzintézetek kezében vannak; ezek 50—80 ezer métermázsa búzát termelnek s ezért a búzáért 3 pengőjével számítva, ha 80.000 métermázsát termel egy-egy bérlet, 240.000 pengőt fog kapni. Kinek a zsebéből? A fogyasztók zsebéből. Viagy talán másként van ez a tízezer, vagy a harmincezer, vagy a százezerholdas nagybirtokkal? Igenis, annak a fogyasztónak kell fizetni. De el kell tűrni bizonyos értelemben ilyen kegyetlenségeket. Csak ne mondják azt, hogy ez igazság. Bocsánatot kérek, de én nem erről akartam beszélni, csak felelni akartam t. képviselőtársamnak. A mezőgazdaság tehát ma szintén rettenetes szituációban van. Honnan várja miniszter úr a több-bevételeket abból a szempontból, hogy mi a kölcsön tekintetében megtehessük kötelességeinket*? Hiszen meg fogjuk tenni, akármi történik; Magyarország olyan országi hogy kötelességét meg fogja tenni. De milyen áron foena megtenni?! Ezért szükséges az, hogy mi zálogjoggal vegyünk fel 500 millió uengőt? Mi az a. rettentően szükséges befektetés? Ám jó, az országnak szüksége van kölcsönre, mint ahogyan egy szomjazónak szüksége van egy pohár vízre, de ilyen szégyenletes feltételek mellett kölcsönt felvenni:^ ez előttem érthetetlen dolog mert akkor inkább lemondok akármilven kölcsönről. Ha Kornfeld Zsigmond, a Hitelbank igazgatója élne, nem lehetett volna neki előtálalni egy ilyen feltételű kölcsönt, mert rögtön otthagyta volna a tárgyalást. S méltóztassék elhinni, bogy egy ilyen magatartás, egy kis büszkeség többet ér, mintha odaálkmk és azt mondjuk: akármilven feltételek mellett is. de adjál nekem pénzt. (Kuna P. András: Felhívás keringő re!) Nem értem, hogy miért felhívás ez keringőre? Azt hiszi t. képviselőtársam, hogy nekem érdekemben áll, hogy Kornfeldről így beszéljek? ö már régen meghalt, vele szemben tehát nem lehetséges semmiféle felhívás keringőre. Tessék fölébredni, t. képviselőtársam! (Kuna P. András: En ébren vagvok!)

1 Csodálkozom azon is, hogy — amint hallom — a Rothschild-csoporttal folynak a tárgyalások. Rothschild évtizedeken keresztül volt Magyarország bankárja és rengeteg sokat keresett, ö tehát nem tudja azt a szépséghibát letörölni a mi kölcsönünkről, hogy nekünk ne kelljen zálogjogot adnunk, akkor, amikor mi a kötelességünket, kivéve a háború utáni közvetlen időket, mindig teljesítettük? Szabadj egy Rothschildnak bennünket ilyen szituációba hozni? En nagyon jól tudom, t. miniszter úr, hogy azoknak a bankároknak akkor, ha ilyen zálogjog van a kezükben, sokkal több a lehetőségük arra, hogy a piacokon papirjaikat eladják. En ezt nagyon jól tudom, de kell-e ezt nekem teljes egészében . honorálnom és nem kellene-e inkább felvenni egy kisebb kölcsönt minden zálogjog nélkül, mint egy nagy kölcsönt, egy 500 milliós kölcsönt, amelyre nézetem szerint ebben a pillanatban nincs szükség, mert még bátran várhatunk a kölcsönnel a következő évig, vagy a rákövekező évig; nem fog tönkremenni azért semmi sem. Meg vagyok arról győződve, hogyha a Ház ezt a kölcsönt elutasítja, akkor ezzel csak erősíteni fogjuk Magyarország hitelpolitikáját, és meg vagyok arról is o-vőződve, hogyha várunk azután csak egy kevés ideig is, meg fogjuk kapni azt a hitelt ilyen