Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-415
Az országgyűlés képviselőházának £15. a befektetésből^ a t. miniszter úr nem kaphat. A hidakból, még ha gondol is a miniszter úr a bettermentre, nem fog kamatot kifacsarni tudni. A többit nem ismerem, de, bocsánatot kérek, maga a miniszter úr azt mondotta, bogy elő fogja terjeszteni ezt a programimot és jóvá fogja hagyatná a Házzal. Miért nem történt ez meg? Miért tárgyalunk mi ma így, miért kell nekem ez ellen a törvényjavaslat ellen beszélnem a nélkül, hogy tudnám, hogy mire akarja a t. miniszter úr a kölcsönt befektetni% f Talán, ha tudnám, nem beszélnék ebiben az irányban, vagy talán másképpen, vagy talán kevesebbet, vagy mérsékeltebben beszélnék. De nem tudok semmit, teljesen sötétben hagy a t, miniszter úr abban a tekintetben, hogy mire kell ez a pénz, hogy mire ;alkarja kiadni. Sajnos, miután a pénzügyminiszter úrtól nem kaptam feleletet a pénzügyi bizottságban, abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy, igenis, rá kell térnem az ország helyzetére, mert ez a helyzet a lehető legkomolyabb, amit el lehet képzelni. Nem hiszem, — sokkal komolyabb embernek tartom a t. pénzügyminiszter urat — hogy azt mondaná, hogy «après moi le déluge». Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminiszter úr teljes erélye vei, erejével és talentumával arra törekszik, hogy ennek az országnak kerekét valahogy gazdaságilag más irányba hozza. Ez a becsületes meggyőződésem és fáj nekem, hogy a miniszter úr ellen kell beszélnem ebiben az irányban és mégis meg kell tennem a kötelességemet, mert nem látom azt a lehetőséget, hogy a t. pénzügyminiszter úr azt a programmo.t és az ország budgetjét keresztülvigye úgy, ahogyan az ország érdekei megkövetelik. ön képtelen arra, t. pénzügyminiszter úr, ha meg is feszíti összes erejét, hogy eredményt érjen el; az ön pénzügyminisztersége teljes fiaskóval fog végződni, nem azért, mintha a jóindulat és az erő hiányzott volna a pénzügyminiszter úrnál, hanem azért, mert olyan barrikádokat lát maga előtt, amelyeket nem vehet be, amelyeket képtelen szétrombolni. Bocsánatot kérek, — már felemlítettem, nem lesz új a pénzügyminiszter úr előtt, hogy hogyan állunk — ha vizsgálom a budgetünk deficitjét, az idei deficitet 50 millióra taksálom. Ha csak az ön szavát veszem figyelembe, t. pénzügyminiszter úr, hogy 180 millió adóhátralék van, akkor ezt az 50 milliót nagyon keveslem. 50 millió az a minimum, amekkora deficitje lesz az országnak, ha nem akarja a pénzügyminiszter úr valamiképpen eltüntetni a deficitet, ami nagy hiba volna. Ennek a kölcsönnek kamatját és annuitását legkevesebb 40 millióra becsülöm. Ügy tudom, hogy Budapestnek tartozik az állam 22 millióval. Ebből 15 millió le nem tagadható, konstatálva van mindkét részről, de egyébként 22 millióról tudok, amellyel az állam a városnak tartozik. Ehhez jönnek most az államnak közigazgatási terhei, amelyek évről-évre emelkednek. A költségvetésnek körülbelül 56—-58%-a az állami hivatalnokok részére megy, tehát egy milliárdból 560 millió tisztán az állami hivatalnokok részére megy. Ez a főtétel olyan nagy, amelylyel az állam nem tud megbirkózni, akármit csinál ez a 14 vármegye. Ezzel a fizetéssel nem tud megbirkózni, ha itt valamiféle rendet nem csinál, s ez körülbelül 10 évig még emelkedni fog a nyugdíjak révén. Ez az emelkedés kitesz 4 milliót. Most hozzájönnek az ipari szubvenciók, az ipari segélyek, amelyekre áldoznia kell a kormánynak. Ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. ülése 1930 június 27-én, pénteken. 27 még semmi, amit az ipari segély kitesz, azonban különösen a mezőgazdasági segélyek tekintetében fog nagy tömeg a nyakára zúdulni a kormánynak. Itt okvetlenül segíteni kell. Hozzájön — amit feltétlenül szükségesnek tartok — a Nemzeti Bank aranyállományának erősítése. A mi Nemzeti Bankunk olyan jó, mint akármelyik jegybank a világon, de azért még mindig szüksége lesz erősítéseket végezni. Következnek az eddig függő kölcsönök, amelyeket nemcsak beváltani kell, hanem amelyeknek kamatait már most fiaetni kell. Azután jönnek a társadalombiztosításnak rettentő nagy terhei, amelyeket csak az állam tud megfizetni. Ezzel szemben az állami jövedelmek határozott zuhanása áll. Hogyha most figyelembe veszem, hogy például a vámokat ibizonyos tekintetben le akarják szállítani. — igaz, hogy most szó van arról, bogy a pénzügyi vámokat felemeljük, de ennek ibevétele másra kell, azt ebiben a vonatkozásiban nem lehet beszámítanii — ok/vetlenül kevesebb lesz a vámbevétel, tehát a bevételi oldalon okvetlenül számolni kell ezzel a /mínusszal. Hogyan akarja a t. pénzügyminiszter úr ezeket a mínuszokat pótolni 1 ? Miből tudjuk ml ezt a tőikét, amelyet felveszünk, kamataival együtt visszafizetni, hiszen ez csak kölcsön, amelyet visszafizetnünk kell? Melyek azok a források 1 ? Tessék -megmondani. Adóink standardját, — ezt a t. miniszter úr éppen úgy tudja, mint én — a mai viszonyok között abszolúte lehetetlen fenntartani. A lakosság azt az adót, amelyet ma fizet, e dezasztrozus viszonyok iközött nem tudja megfizetni, még a kapitalista sem. (Buday Dezső: Nincs igazságosan elosztva!) T. képviselőtársam, én most ezt nem vizsgálhatom, erre nincs időm, de magam is azt tartom, íhogy nincs igazságosan elosztva. Biztos azonban az, — csak kalkulációkat kell végezni — hogy az adóbevételek már ebben az évben sokkal kisebbek és a (következő éviben még kisebbek lesznek. Jön azután még egy tehertétel, t. miniszter úr: az innsbrucki egyezmény. Az innsbrucki egyezmény nincs tisztázva. A t. miniszter úr talán adhat nékünk felvilágositásokiat, hogy vájjon ez a 27—34% megmar ad-e, vagy pedig igazak azok a külföldről ide tóduló rémhírek, hogy a hitelezőik tőlünk, a nyomorult országtól, 100%-os valorizációt követelnek, ezt követelik legalább az újságok szerint. Az innsbrucki egyezmény mindenesetre áldozatokba fog kerülni; örülhetünk, ha megmarad a mai helyzet, de számolnunk kell azzal, hogy további áldozatokra lesz szükség, mert mi struccpoloitilkát ezeklkel a hatalmakkal szemben, akik minket kezükben tartanak azzal, hogv nekünk okvetlenül hitel kell, és amelyek ebben a tekintetben kizsarolnak tőlünk mindent, ami csak lehetséges, nem folytathatunk. Az innsbrucki egyezménnyel kapcsolatban is meg fogja látni a pénzügyminiszter úr, bogy itt is nagyobb budgetkiadások lesznek. Ha mindezeket a tételeket összeszámoljuk, tessék megmondani, a pénzügyminiszter úr ihogyan és miképpen gondolja, mindamellett, hogy talentumos és elsőrangú ember, tud tájékozódni az ország költségvetésében és ismeri az egész ügynek mikéntjét, hogy ezeket a tételéket fedezze. Hogyan fog tudni a deficittel megküzdeni? Mert ha deficites költségvetésünk van, akkor aztán, ha a következő 500 milliós kölcsönről van szó, biztosan nem fogjuk megkapni. De nem látom az egész országnak gazdasági struktúráját. Nem látom, hogy lehetséges lesz-e nekünk a következő években javu5
