Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-415
26 Az országgyűlés képviselőházának klB. ülése 1930 június 27-én, pénteken. yolna, saját magát leszavaztatni a pártjával és azt mondani. — különösen akikor, amikor látjuk, hogy ez a kérdés így húzódik, — hogy: mi nem kívánunk ilyen zálogjogok alapján kölcsönt kérni. Nem lenne ebből nagy baj, t. pénzügyminiszter úr, mert hiszen, ha ilyen Kölcsön felvételére tényleg alkalom nyilik, a Ház bármikor 24 óra alatt elintézi Önnek ezt a kölesönügyet. Nem kellett volna előre beharangozni, hogy a kormány csak zálogjogok alapján akar kölcsönt felvenni. Ez teljesen pzüikségtelen volt. Adhatturík volna felhatalmazást zálogjogok nélkül és, ha másképpen nem sikerült volna, még mindig megcsinálhatta volna a pénzügyminiszter úr zálogjogokkal. Gondolja, hogy Bethlen miniszterelnök úr pártja cserbenhagyta volna akkor, ha kölesönről van szó 1 ? 1 Vájjon Magyarország, ha kölesönt kaphatott, nem vette-e mindig igénybe és nem kapott-e mindig olyan kölcsönöket, amelyek büszkeséggel töltötték elf Már felemlítettem a pénzügyi bizottság ban, hogy 1873-ban, tehát a kiegyezés után 6 évvel, amiikor a bécsi krach volt, az a rette netes krach, amely megrendítette nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát, — akkor kapott Magyarország minden zálogjog nél kül körülbelül 160 millió ezüst pengő kölcsönt. Semmiféle zálogjogot nem követeltek tőle. Valamikor megtörtént ugyan, hogy Zsigmond 'király zálogba adott egész megyéket. (Egy hang a közében: Városokat!) Egyszer megtörtént ez Magyarországon, hogy Zsigmond király városokat adott zálogba; Törökországban megtörtént, ho^y Abdul Hamid a török dohányrezsit odaadta zálogba, hogy pénzhez jusson, de már az ifjú törökök nem adtak semmit; ők csak olyan kölcsönt vettek fel, amelyet zálog néllkül is megkaptak. Most Magyarország M kölcsön felvételébe kikötött zálogjog mellett menjen bele, amellyel jóformán az egész orszásr jövedelmét lekötjük 500 millió miatt? Okos lépés ez olyan ország részéről, ameiy hitelt érdemel? 500 millióért! Tart egy, vagy két évig! Milyen alapon fogja a pénzügyminiszter úr felvenni a következő 500 millió kölcsönt? Mert ezzel még nem telt be az ország boldogsága, ezzel még nem tudja regenerálni Magyarországot. Mit fog zálog'ba adni. ha további oOO millió kölcsönről lesz szó? Akkor nem lesz semmije; ezzel vége van. Csak ugyanazokhoz a hitelezőkhöz fordulhat, akik ezt az 500 milliót adták és ezektől ikjérheti, hogy adjanak: ugyanarra a zálogra még nagyobb kölcsönt. Nem lett volna okosabb, miniszter úr. — mindamellett, hogy 1 és ' l k százalék a kamatláb — ha a jelen pillanatban felére redukáltuk volna hiteligényünket? Netm (kaptuk volna meg könnyebben a kölcsönt, ha csak 250 milliót kérünk? Nem kaptuk volna azt j'oblb feltételek mellett kölcsön? Lehet-e, •szabad-e, kell-e ilyen feltételek mellett kölcsönt felvenni? Bevallom őszintén, nem tisztán a kormány az oka annak, hogyha kölcsönt nem kapunk. Nagyon jól tudom, nagyon jól vdgyok informálva róla, hogy az olyan incidensek, mint például a Windischgraetz-eset, mindig a leg-kellemetlenebb időben történnek Magyarországon. A Windischgraetz-eset olyan hangulatot teremtett Párizsban, amilyen már régen nem volt Franciaországban. Ma már, hála Istennek, ismét lecsillapodott ez a hangulat. Pedig mi tudjuk, hogy minden kölcsönt a Quai d'Orsay — vagyis a külügyminisztérium — bonyolít le Franciaországban. Tudjuk, hogy egyetlen-egy fillért sem szabad a francia bankároknak egyetlen ország részére sem adniok a nélkül, hogy a politikusotk ne határoznának, hogy adjanak-e, vagy sem. Ha ilyen incidensek előfordulnak, természetesen a kormánynak is sokkal nagyobb nehézségei vannak. Én koneediálom ezt és levonom abból a pluszból, amit itt elmondok a kölcsön ellen. Én belátom, hogy nagy hiba a mi részünkről, hogy mindig, ha fontosabb lépés törtékük, valami incidens fordul elő. Ha Bethlen kimegy Londonba, akkor okvetlenül történik valami Magyarországon, ami Bethlen presztízsét lerontja odakint. Kz nagyon kevéssé politikus a mi részünkről. (Zaj a jobboldalon.) Mi az ellenzéken vigyázunk, sőt nemcsak vigyázunk ebben a tekintetben, hanem kijelentem itt, férfiúi becsületességgel, hogyha kimegyünk a vidékre, öt szordinót teszünk a nyelvünkre — láthatják a beszédeinkből — és egyáltalán nem beszélünk olyan erélyesen, mint itt a fórumon. Itt elvégezzük a magunk munkáját, megteszszük kötelességünket, de a népet izgatni nem vagyunk hajlandók. A mi részünkről nem történt soha olyan incidens, amely rontotta volna a magyar hitel ügyét odakünn akkor, amikor éppen fundamentális tárgyalások voltak folyamatban. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Hát Vámbéry Eusztem?) Megengedi t. képviselőtársam, hogy véleményemet elmondjam? Nem követelhetem, hogy elhigyje, 'de a véleményemet mégis csak én mondom el. (Kuna P. András: Vámbéry! — Rothenstein Mór: Kuna P. a miniszter helyett! — Kuna P. András: Itt van a nyomdafőnök úr! — Elnök csenget.) Nagy (különbség van a szanálási kölcsön és e között az 500 milliós kölcsön között. À szanálási kölcsönt kiadásokra kellett felvennünk, igaz, hogy nem adtuk ki kezdetben, hanem otthagytuk a banknál, de mégis kiadásokra kellett, a legszükségesebbekre, amik akkor felmerülteik. Ezt az 500 milliót a t. pénzügyminiszter úr befektetésre kéri, hasznos, produktív befektetésre, hiszen felolvastam azt, amit annak idején mondott. E produktív befektetések közül csak az allasmvasutaik és a hidak vannak megjelölve ebben a prograamnban és más, hasznothajtó befektetésekről nincsen szó benne. Már a pénzügyi bizottságban ikértem a t. pénzügyminiszter uinat, r hogy adjon egy programmot, — amelyet a Ház kell, hogy elfogadjon és amelyet abban a keretben kell keresztülvinni, amelyben az a Ház elé terjesztetett — hoery mi>re kell a pénzügyminiszter úrnaik ez az 500 millió? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Megvan!) Mindamellett, hogy egy hónap előtt kértük, a pénzügyandniszter úrtól a bizottságban, e pillamatig még nem kantuk kézhez ezt a programmot. Ha a hidat 24 millióval számítom, az Államvasutak befektetéseit pedig — s amint én a pénzügyminiszter urat .ismerem, tudom, hogy az Államvasutak szükségleteit le fogja szorítani a minimumra — 30 millióra taksálom, akkor még mindig 450 millió marad, aminek 'rendeltetését, befektetési célját nem ismerem. A pénzügyminiszter úrnaik, ha egv kölcsönt felvesz, kötelessége lett volna nézetem szerint a Házat előbb informálni és elfosradtatni a Házzal ezt a programmot, hogy erre és erre alkarja befektetni. Mert nem mindegy. — amint én már, a pénzügyi bizottságban kifejtettem, — hiszen itt sem mondhatok mást, mint a pénzügyi bizottságban, ott is felemeltem a hangomat ebben a kérdésben —, hogy olyasmire adjuk-e ki a pénzt, ami kamatot hoz és aminek kamataiból a kölcsönt kifizethetjük, vagv pedig a budgetet magát terheljük meg olyan tétellel, amelyet ismét csak az adófizetőknek kell kifizetniök. Ez igen nagy különbség. Az Államvasutaknál abból
