Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

22 Az országgyűlés képviselőházának 415. ülése 1930 június 27-én, pénteken. ménységét, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek­ből bizony nagyon kevés következett be. Meg­állapíthatjuk, hogy pénzünk stabilizációja be­következett ugyan, de ezenkívül egyebet meg­állapítani nem lehet. Ennek is csak később tű­nik ki az igazi oka s később lesz megállapít­ható, vájjon a felvett szanálási kölcsön folytán következett-e ez be, vagy egyáltalában olyan-e ez, amelyre már is azt mondhatjuk, hogy egy­szer és mindenkorra el van intézve pénzünk stabilizációjának problémája. Ha ezt nézzük, akkor megállapíthatjuk azt, hogy mióta a szanálás megtörtént, amióta ezt a kölcsönt felvették, nem az következett be, hogy gazdasági életünk megjavult, megerősö­dött, hanem átéltük a nagy ipari válságot, át­éljük a mezőgazdasági válságot, és soha nem volt olyan nagyarányú a munkanélküliség, mint ma. Leépült Jnarunk, tönkrement mező­gazdaságunk, és ma ott tart a kormány a maga politikájával, hogy az egyik osztályt megadóz­tatja azért, hogy egy másik termelőosztályt megsegítsen. Nincs más módja és útja erre, mint az, hogy újabb terhekkel, újabb adókkal tönkrement gazdasági egységeket, gazdasági termelési ágakat segítsen, nem talpraállítson, mert hiszen ez ki van zárva, a kormány nem is tett intézkedést, hogy talpraállítsa, megse­gítse, s hogy nemzetközi Viszonylatban is pél­dául a mezőgazdaságnak piacot teremtsen. Erre kísérletet sem tesz, hanem itt bent az or­szágban ezt a termelési ágat úgy akarja fenn­tartani, hogy a legszegényebb néposztályt en­nek javára megadóztatja. A miniszterelnök úr a iszociális kérdésről is heszél, amint -hallottuk felolvasott beszédé­ből. Hát ilyen nagy szociális nyomorúság so­hasem volt Magyarországon. 1867 óta Magyar­ország dolgozó néposztályai ilyen nyomorúsá­gos rettenetes helyzetben nem voltaik, mint ma. Nemcsak az ipari és kereskedelmi alkalmazot­tak széles rétegei, hanem a mezőgazdasági nép­osztály széles rétegei is tehetetlenül állanak litt ma, a legnagyobb munkaidőben. Csongrádon például 2000 [mezőgazdasági munkás van kere­set és munka nélkül. (Br. Podmaniczky Endre: Honnan tudja?) Onnan tudom, hogy vasárnap lent voltam Csongrádon; hivatalosan meg van állapítva, hogy 2000 mezőgazdasági munkás van ma magában Csongrádon munka nélkül. (Sán­dor Pál: Ez nagyon szomorú!) Ez nem is elszi­getelt jelenség. (Graeffl Jenő: Nem akarnak kaszát fogni!) Ez jó ismerete a magyar közgaz­dasági viszonyoknak, amikor ilyen közbeszólá­sokat hallunk. (Zaj.) 'Nagvon jellemző ez arra, hogy a Képviselőházban ilyen közbeszólásoklkai akarják elintézni ezt a kérdést. Ezer és ezer és tízezer ember nem talál ebiben az országban sem az ipariban, sem a mezőgazdaságiban mun­kaalkalmat is erre egyszerűen az a válasz, hogy nem akarnak dolgozni. így nem lehet a kérdést felállítani; egyszerűen ikétségbeejtő az, ahogy t. képviselőtársam ezt a kérdést nézi és elbí­rálja. De nemcsak az ipar és a mezőgazdaság áll így; 1924 óta tönkrement a középosztály is. Az intellektuális rétege ennek az országnak ma kétségbeejtő helyzetben van. Az összes szabad foglalkozású egyénék, mint az ügyvédek, orvo­sok, mérnökök, s mindazok a társadalmi réte­gek, amelyeknek kedvező gazdasági viszonyok között normális gazdaságii életkörülmények kö­zött megélhetési feltételei megvannak, ma nin­csenek meg s a legkétségbeejtőbb helyzetben vannak. Mikor erről van szó, mikor így vizs­gáljuk az 1924-ben felvett ikölesönnek eredmé­nyeit, csa'k azt tudjuk megállapítani, — amint­hogy ezt nem tagadhatja le senki — hogy pang az ipar, pang a kereskedelem, pang a mezőgaz­daság, hogy 1924 óta mostanáig gazdasági éle­tünk tönkrement, kikapcsolódott a külföldi for­galomból, ipari, mezőgazdasági termékekből kevesebbet viszünk ki. A kormányt külpolitikai szempontból a látszatsikerek érdekelték, sem­mit sem tett az ország gazdasági élete érdeké­ben, nem tudott olyan politikát csinálni, amely­lyel a onagyar mezőgazdasági terményeinek piacot teremtett volna, nem tudott olyan politi­kát csinálni, amellyel fenntarthatta volna a magyar ipar számára azt a piacot, amely 1924 előtt megvolt. Ez az oka minden gazdasági ba­junknak, ez az oka társadalmi, gazdasági és szociális életünk lezüllésének, minden ok ebben keresendő. Amikor tehát arról van szó, hogy kölcsön­tör vény ja vaslatot szavazzon meg a Ház, vagy, hogy a kormány vegyen fel kölcsönt, akkor nyilvánvalóan meg kell állapítani azt, hogy ennek a kormányzati rendszernek nem lehet, nem szabad kölcsönt megszavazni. Hiszen sorra, rendre fel fogom sorolni, hogy az állam pénze hová fordíttatott, hová fordították a mil­liókat, a milliárdokat, és hogy az államnak, a közgazdaságnak ebből nincsen haszna, hanem egyszerűen elfogyott a pénz, egyszerűen nin­csen, (Peidl Gyula: Kámforrá vált!) egyszerűen eltűnt. Természetes dolog, hogy ilyen körülmé­nyek között egy felveendő kölcsön nem bír az­zal a jelentőséggel, hogy remélni lehetne, hogy az segíteni fog ezen a leromlott, tönkre­ment magyar közgazdasági életen. Most, amint az előadó úrtól is hallottuk, újból nagy ígéretek vannak itt, megint csupa ígéret. Ha megnézzük az indokolást, látjuk, hogy amint annakidején Bethlen István mi­niszterelnök úr felsorolt, sok minden szempon­tot, most is felsorolnak a felveendő 500 millió kölcsönből eszközlendő beruházásokat, olyan beruházásokat, amely éknek egy része kétség­telenül a folyó bevételeikből is fedezhető és amelyek minden üzemnél fedezve is vannak. Fékeket, síneket kicserélnek. Talán csak nem beruházássál kell azt elintézni, ha egy fék el­romlik a vasúti kocsin? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Üj fékről van szó, képvi­selő úr!) Erre nem kell kölcsönt felvenni, ezt házilag kell elintézni! (Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter: A képviselő úr tudja, hogy új fékről van szó! — Esztergályos János: A hasz­navehetetlen féket helyettesítik! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A képviselő úr tudja, hogy új fékről van szó! — Esztergályos János: Üj féket tesznek a régi helyébe! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Akkor ne mondja, hogy kicserélésről van szó! — Esz­tergályos János: A régieket nem dobják el., azokat használhatják, megtartják. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Egészen apró dolgok is be vannak itt állítva cél gyanánt. (Rothenstein Mór: Ideges a miniszter úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: A javaslat felsorol egészen kicsiny dolgokat. Érdekes és jellemző azután az, hogyan akarják ezt a kölcsönt felhasználni. Én nem vagyok szövetkezetell enes, de meg kelt állapítanom szemben az előadó úrral, hogy felülről mesterségesen táplált, dédelgetett szö­vetkezetekkel nem lehet egészséges szövetke­zeti mozgalmat csinálni. Az az egészséges szö­vetkezeti mozgalom, amely szabad társulás út­ján önerejéből fenntartja magát. (Sándor Pál: Ezt mondta a miniszter úr is!) A miniszter úr is mondta. De megint arról van szó, hogy­ezeket támogassák, megint arról van szó, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom