Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

Az országgyűlés képviselőházának hl bizonyos jelek szerint egyes dédelgetett szövetkezetek bajban vannak. Arról beszél az indokolás, és az előadó úr is arról beszélt, (hogy a központi hl teleli átó szerveket meg kell erősíteni. Ez nagyon tág fogalom. Ezek a központi hitelt nyújtó szervek nem azt jelentik, hogy ;a központi hitel olcsóbb, "kedvezőbb vagy szélesebb területre kiterjed. A kiterjesztés mérve a kölcsön mennyiségétől ' függ, ellenben a kiadás részleteit a szövetkezetekre akarjak bízni és ezek a szövetkezeteik dédelgetve vannak. Azt mondja az indokolás (olvassa): «Szükséges továiblbá, hogy a különféle szövetkezetek egységes irányítás és ellenőrzés alá helyeztessenek és az ezt ellátó központi szerv akként építtessék ki, hogy a gazdasági életünkben igen bevált különböző szövetkezeteik hivatásoknia/k jobban megfelelhessenek.» Ha belülről nézzük ezeket a szövetkezeteket, amelyek itt dédelgetve vannak és amelyeket a kormányzat olyan elbánásban részesít, mint amelyek egyedül helyesek, egyedül célszerűek, azt fogjuk látni, (hogy a szövetkezetek legnagyobb része anyagi nehézséggel küzd. A Központi Hitelszövetkezet olyan bürokráciát kényszerít egy Önmaga erejéből, szabad társulás útján létrejött szövetkezetre, amelyet ez a szövetkezet nem bír el. En magam résztvettem olyan szövetkezetben, amely önerejéből nagyon szépen felfejlődött termelőszövetkezet volt. Még évekkel ezelőtt, a háború előtt hatalmas, nagyon szép intézmény volt. A Köznonti Hitelszövetkezet nem nézhette azt, hogy ez a szövetkezet nem tartozik kötelékébe, hát bevitték. A kereskedelemügyi minisztérium rákényszerítette, hogy menjen be a Központi Hitelszövetkezetbe. Adtak valami kevés szubvenciót és rákényszerít ettek egy miniszteriális tisztviselőt, ezt beültették a szövetkezetbe, ennek javadalmazása felemésztette a szubvenciót, de a miniszteriális befolyás tönkre is tette a szövetkezetet. Ez nem rendszer, de úgy látszik, hogy ezeknél a dédelgetett szövetkezeteknél ezek a szempontok érvényesülnek. Jellemző például a Köztisztviselőik Szövetkezetére, hogy a honvédelmi miniszter kivont abból egy nagyon erős tényezőt, egy nagyon erős réteget, mert nem látta azt biztonságban. Bocsánatot kérek, én nem a szövetkezetek ellen beszélek, de bizonyos az, hogy ezeknek a szövetkezeteknek dédelgetése olyan helyzetet, olyan körülményt és olyan üzletmenetet teremt ezekben a szövetkeaetefcbem amely nem egészséges, így azután nem remélhető az, aimiit várnak, hog-y ezek a szövetkezetek a kisipart majd fel fogják^ segíteni és hogy ezeken keresztül a kisipart támogatni lehet. Végezzünk csak ezzel a kisipari kérdéssel. A kisipar léte attól függ, hogy a nagy tömegeknek van-e kereseti lehetőségük. Ha a nagy tömegek nem keresetképesek, nem fogyasztóképesek, ha nincs munkaalkalmuk, vagy nagyon kicsi a keresetük, akkor a kisipar pusztul, tönkremegy. Látjuk, hogyan megy tönkre vidéken és Pesten is a kisipar, hogy nincsen munkája, mert a nagy tömeg- vagy olyan kevés keresettel, jövedelemmel rendelkezik, amelyből szükségleteit fedezni nem tndja, vagy a tömeg nagyrésze egyáltalában munka nélkül van, ennek következtében természetesen nem fogyasztóképes és így nyilvánvaló, hogy a kisipar ezen viszonyok következtében pusztul, nincs munkája, nincs munkalehetősége és nem tud megélni. Ne beszéljünk tehát arról, hogy ezt meg lehet változtatni hitellel. Ha ezt az 500 milliót mind kiosztják, akkor is csak egyeseken segítenek, — ezzel legyenek az urak tisztában — . ülése 1930 június 27-én, pénteken. 23 akkor sem lehet 150.000 vagy 300.000 kisiparoson segíteni. Nem lehet milliókon segíteni és nem lehet nekik annyi pénzt kiosztani. A kisipar léte szorosan összefügg az ország közgazdasági és szociális viszonyaival, abból él, ha jó munkamenet van. Itt pedig ellenkező lesz a helyzet, mert most a boletta-javaslattal még megdrágítják az életet, ezzel mlég újabb terhet rónak a fogyasztók széles rétegeire. A fogyasztóképesség tehát még jobban le fog csökkenni, a szegénység, a keresetnélküliség*, a munkaalkalom hiánya még nagyobb arányokban fog jelentkezni, mint eddig és ebből önként következik, hogy a kisiparnak még keservesebb, rosszabb lesz a helyzete, mint eddig volt. De a kormánynak azok a beruháziáisai is, amelyeket 1924-től mostanáig végrehajtott, arra engednek következtetni, hogy azok a nagy összegek, amelyeket a kormány beruházások címén elköltött, nemhogy fellendítették volna a gazdasági életet, nemhogy megakasztották volna a lezüllést, hanem ellenkezőleg, a pénz elfogyott, de a gazdasági élet leromlott, a szociális nyomorúság nagyobb lett. Ha csak nagyjából nézzük azt, hogy mi mindent költöttek el," akkor látjuk, hogy a kormány a Viktória konszernnek 150 milliárdot folyósított és amikor ez kevés volt, újabb milliárdokat adott. Megjegyzem, az adatokat vagy a zárszámadásokból vagy a költségvetésből vettem. A postatakarékpénztár pénzéből két milliárdot folyósítottak Zsirkayék tombolaakciójára. Az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnak harminc milliárd kamatmentes kölcsönt adott a kormátny. A Budapesti Hirlap két millió pengőt kapott. Sok száz millió pengőt tesz ki az az öszszeg, amelyet a kormány különböző akciók, szubvenciók, szanálások, kedvezményes hitelek, részvényjegyzések útján a kincstárból kiadott és folyósított s amely összegek elmentek a tőzeg, tufa, baromfifarm, vetőmag, hagyma, krumpli, traktor, sertéshízlalás, külföldi borpincék céljaira. Vagy húsz különböző részvénytársaság, szövetkezet működik állami tőkével, állami támogatással. Ezek részére 200 millió pengőt folyósított a kormány alapítási és üzleti tőkék formájában. A szanálási kölcsön kevesebb volt mint ezek a kihelyezett összegek. A szanálási kölcsön után annuitást fizetünk, de hogy a kihelyezett tőkék egyáltalán visszakerülnek-e és mennyi kamatot fizetnek be utánuk az állampénztárba. (Sándor Pál: Semmit!) azt a költségvetésekből és zárszámadásokból megállapítani nem lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy nem fizetnek. (Peidl Gyua: Itt helveslik a titkosságot!) Itt titkosság van! (Esztergályos János: Itt még Podmaniczky is tapsol a titkosságnak!) A burgonyaakció és a hagymaexport költségeire 750.000 pengő kellett. Az 1926/27. évi zárszámadás szerint csak ebben az évben 74*3 millió pengőt költöttek el a kormány minden előirányzat és felhatalmazás nélkül. 1929-ben a földmívelésügyi miniszter úr 300.000 pengőt adott a Horticultura szövetkezetnek. 600.000 pengőt kapott a Dőry konzervgyár, két milliót pengőt feketettek be a külföldi borházak belső magyar kiképzésére. Az 1928/29. évi költségvetés kereteit itt túllépte a kormány, előirányzat nélkül több, mint 41 millió pengőt költött el. A belügyi vigadó 414.000 pengőjébe került az államnak. A szegedi egyetem aulájának asztalára egy díszterítőért 15.000 pengőt adtak ki. Ott van Lillafüred, ott van a fúrás, (Esztergáyos János: Két apamén 360.000 pengő. ~ Br. Podmaniczky Endre: Ugyan! Nem ebből