Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-421
290 Az országgyűlés képviselőházának Jf szerint a pénzügyminisztérium ellenkezésén múlik — hogy a régi nyugdíjas és az új nyugdíjas közti különbség változatlanul fennmarad. Érdekes, hogy arra az igazságtalanságra, amely a különböző nyugdíjas kategóriák között van, először az Országos Takarékossági Bizottság mutatott rá. Érdekes, hogy éppen a Takarékossági Bizottság, amelynek feladata, hogy vigyázzon, hogy egy fillér se menjen ki haszontalan célra és amely ellenőrizni hívatott a kormányt, hogy ne pazaroljon, volt az, amely 1925. október 27-én csak a fennforgott kényszerhelyzetre való hivatkozással vette tudomásul az akkori illetményrendezést és előterjesztést tett a kormányhoz, amely így hangzik (olvassa:) «A nyugdíjasok, az özvegyek és árvák ellátása tárgyában tartsa fenn a kormány azt a törvény által garantált alapot, hogy a teljes idejüket kiszolgált nyugdíjasok az ugyanazon fizetési osztályban levő aktívközalkalmazottak mindenkori fizetésének teljesen megfelelő nyugdíjat kapjanak úgy, mintha még tényleges szolgálatban volnának.» Ugyancsak a Takarékossági Bizottság ugyanebben az előterjesztésében még javasolja, hogy (olvassa:) «amíg ez az időpont bekövetkezik, addig az aktív közalkalmazottak semmiféle újabb fizetés- vagy egyéb illetményemelésben, illetve illetményjavításban nem részesíthetők.« Tehát az indifferens bizottság: ats Országos Takarékossági Bizottság is belenyúlt már ebbe a kérdésbe és valósággal meg akarta kötni a kormány kezét, hogy a ténylegesek járandóságait addig ne emelje, amig a nyugdíjkérdés rendezve nincs, a priusz tehát a nyugdíjkérdést illeti meg. Sajnos, a kormány nem hallgatott erre a javaslatra, sem pedig azokra a módozatokra, amelyeket a Takarékossági Bizottság, mint megoldási formulákat elébe terjesztett, és báró Szterényi József felsőházi tagnak egyik hírlapi cikkében a Pesti Hirlap 1926. november 27-iki számában konstatálnia kellett a nagy nyilvánosság előtt, hogy az előterjesztett módozatokat mind kivétel nélkül a kormány félretette, — mint ahogy Szterényi ebben a cikkében megállapította — azért, mert a pártpolitika beleszólt ebbe a kérdésbe is és a nártpolitika miatt -maradt abba ennek-' a kérdésnek megoldása. Azóta a nyugdíjasok szakadatlanul kérelmezik sérelmeik orvoslását, sajnos, nem azzal az eredménnyel, amelyet a Takarékossági Bizottság javasolt, és nem azzal az eredménnyel, amelyet nemcsak a miniszterelnök úr, hanem már több konmányférfiú is megígért. Ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével megint egy új nyugdíjas kategória létesül. Eddig háromféle nyugdíjas volt, ugyanazon szolgálati idővel, ugyanazon rendfokozatban. Most mi kreáljuk a negyedik nyugdíjas kategóriát, úgy hogy máris jóformán gúnyosan úgy csoportosítják a nvugdíjasokat. hogy új, újabb, legújabb és legeslegújabb nyugdíjasok kategóriája. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a pótdíjak és korpótdíjak összegét rendeletileg fogja a kormány megállapítani, hivatalos adat tehát még nem áll rendelkezésünkre, összehasonlításokat számadatokra vonatkozólag nein tehetünk, mégis a katonai szaklapokban, félhivatalos lapokban megjelent számadatokból azt kell látnunk, hogy igenis, a törvény életbeléptetése után még jobban kimélyül az az űr, amely nyugdíjast nyugdíjastól elválaszt. Ezentúl a legeslegújabb an nyugdíjazott ezredes nemcsak a régi ezredest, hanem a régi tá1. ülése 1930 július 5-én, szombaton. bornokot is, a legeslegújabb an nyugdíjazott őrnagy a régi ezredest is, a legeslegújabb an nyugdíjazott százados a régi alezredest is meg fogja előzni a nyugdíj összeg tekintetében. Akitehát most megy nyugdíjba, két kategóriát fog megelőzni. Ugyanez a visszás helyzet fog mutatkozni az özvegyek és árvák ellátásánál is, már pedig az özvegyeknél az a külön méltánylást ós figyelmet érdemlő (megkülönböztetés is van, hogy az egyik özvegy a harctéren veszíMte el a férjét, a másik a békében, itthon. Meg fog történni az az égbekiáltó igazságtalanság, hogy a háborúban hősi halált halt, 20 évet ténylegesen szolgált századosnak özvegye havi* 120 pengővel fog kevesebbet kapni, mint az ezentúl nyugdíjazandó olyan százados özvegye, aki talán nem is vett részt a háborúban. Az ilyen példák lázítanak, az ilyen példák bizonyítják, hogy igazságtalanságok fognak bekövetkezni. Teljesen lehetetlen, erkölcstelen helyzet az, hogy a harctéren hősi halált halt százados özvegye kevesebbet kapjon, mint a békében, itthon szerzett betegségében kórházi ágyon meghalt százados özvegye. Ennek a törvényjavaslatnak jelentős határozványa az is, amely a szolgálati időt meghosszabbítja. Látjuk, olvassuk a törvényjavaslatból, hogy a 60. életév betöltése előtt ezentúl csak azok lesznek nyugdíjazhatok, akik szolgálatuk ellátására véglegesen, vagy legalább huzamosabb ideig képtelenek és minthogy a pótdíjak és korpótdíjak nyugdíjba való beszámítása többek között a 60. életév betöltéséhez van kötve, természetes, hogy ennek a törvényjavaslatnak jogerőre emelkedése után mindenki igyekezni fog a 60. életévéig szolgálni, így azután a jövőben nyugállományba helyezendő egyéneknél rendszer lesz a pótdíjak beszámítása; ez lesz a rendszer, ennek ellenkezője lesz a kivétel. A régi nyugdíjasok özvegyei és árvái tehát nem egyesekkel, hainem a legeslegújabb nyugdíjasok nagy tömegével szemben fognak hátrányosabb helyzetbe kerülni; tehát nem a kivételekkel, hanem a rendszer alapján nyugdíjazottak tömegével kerülnek szembe. Es itt kell rámutatnom az életkor tekintetében is fennálló különbségre. Ez a törvényjavaslat a 60. életévet, mint olyan korhatárt állapítja meg, mint amelyen ez az egész törvényjavaslat felépül és nekünk sajnálattal kell látnunk, hogy van egy másik életkorhatár is a kormány elbírálása előtt, a 65 éves életkor, amelynél a kormány nem tesz különbséget régi és új nyugdíjas között. A 65 éves életkorig ment ezelőtt néhány esztendővel a kormány engedékenysége a határ tekintetében, amely az általános felzúdulás és általános panasz következtében a régi nyugdíjas és . "új nyugdíjas közötti anyagi különbséget a 65 éves életkortól kezdve megszünteti. Szinte magától adódik, szinte provokálja ez a törvényjavaslat minden gondolkozó agynak azt a gondolatot, hogy ime itt volna az alkalmas időpont arra, hogy az életkor elbírálásánál a 65 évről szálljon le a kormányengedékenység a 60 éves életkorhoz és ennek az öt korosztálynak is adja meg a .kormány engedékenysége azt a benet, hogy most már a régi nyugdíjas és^ új nyugdíjas közti különbséget 60 évtől 65 éves korig lévő egyéneknél is megszünteti. Mindnyájunknak emlékezetében van még az új honvédelmi miniszter úrnak a költségvetés képviselőházi tárgyalásánál mondott beszéde, amelyben a honvédelmi miniszter úr hangoztatta, hogy ő csakis az igazság világ-