Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

290 Az országgyűlés képviselőházának Jf szerint a pénzügyminisztérium ellenkezésén múlik — hogy a régi nyugdíjas és az új nyug­díjas közti különbség változatlanul fennmarad. Érdekes, hogy arra az igazságtalanságra, amely a különböző nyugdíjas kategóriák között van, először az Országos Takarékossági Bi­zottság mutatott rá. Érdekes, hogy éppen a Takarékossági Bizottság, amelynek feladata, hogy vigyázzon, hogy egy fillér se menjen ki haszontalan célra és amely ellenőrizni híva­tott a kormányt, hogy ne pazaroljon, volt az, amely 1925. október 27-én csak a fennforgott kényszerhelyzetre való hivatkozással vette tu­domásul az akkori illetményrendezést és elő­terjesztést tett a kormányhoz, amely így hang­zik (olvassa:) «A nyugdíjasok, az özvegyek és árvák ellátása tárgyában tartsa fenn a kor­mány azt a törvény által garantált alapot, hogy a teljes idejüket kiszolgált nyugdíjasok az ugyanazon fizetési osztályban levő aktív­közalkalmazottak mindenkori fizetésének telje­sen megfelelő nyugdíjat kapjanak úgy, mintha még tényleges szolgálatban volnának.» Ugyancsak a Takarékossági Bizottság ugyanebben az előterjesztésében még java­solja, hogy (olvassa:) «amíg ez az időpont be­következik, addig az aktív közalkalmazottak semmiféle újabb fizetés- vagy egyéb illetmény­emelésben, illetve illetményjavításban nem ré­szesíthetők.« Tehát az indifferens bizottság: ats Országos Takarékossági Bizottság is belenyúlt már ebbe a kérdésbe és valósággal meg akarta kötni a kormány kezét, hogy a ténylegesek járandó­ságait addig ne emelje, amig a nyugdíjkérdés rendezve nincs, a priusz tehát a nyugdíjkér­dést illeti meg. Sajnos, a kormány nem hallga­tott erre a javaslatra, sem pedig azokra a mó­dozatokra, amelyeket a Takarékossági Bizott­ság, mint megoldási formulákat elébe terjesz­tett, és báró Szterényi József felsőházi tag­nak egyik hírlapi cikkében a Pesti Hirlap 1926. november 27-iki számában konstatálnia kellett a nagy nyilvánosság előtt, hogy az előterjesztett módozatokat mind kivétel nélkül a kormány félretette, — mint ahogy Szterényi ebben a cikkében megállapította — azért, mert a pártpolitika beleszólt ebbe a kérdésbe is és a nártpolitika miatt -maradt abba ennek-' a kér­désnek megoldása. Azóta a nyugdíjasok szakadatlanul kérel­mezik sérelmeik orvoslását, sajnos, nem azzal az eredménnyel, amelyet a Takarékossági Bi­zottság javasolt, és nem azzal az eredménnyel, amelyet nemcsak a miniszterelnök úr, hanem már több konmányférfiú is megígért. Ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével megint egy új nyugdíjas kate­gória létesül. Eddig háromféle nyugdíjas volt, ugyanazon szolgálati idővel, ugyanazon rend­fokozatban. Most mi kreáljuk a negyedik nyug­díjas kategóriát, úgy hogy máris jóformán gúnyosan úgy csoportosítják a nvugdíjasokat. hogy új, újabb, legújabb és legeslegújabb nyugdíjasok kategóriája. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a pótdíjak és korpótdíjak összegét rende­letileg fogja a kormány megállapítani, hiva­talos adat tehát még nem áll rendelkezésünkre, összehasonlításokat számadatokra vonatkozólag nein tehetünk, mégis a katonai szaklapokban, félhivatalos lapokban megjelent számadatok­ból azt kell látnunk, hogy igenis, a törvény életbeléptetése után még jobban kimélyül az az űr, amely nyugdíjast nyugdíjastól elválaszt. Ezentúl a legeslegújabb an nyugdíjazott ezre­des nemcsak a régi ezredest, hanem a régi tá­1. ülése 1930 július 5-én, szombaton. bornokot is, a legeslegújabb an nyugdíjazott őrnagy a régi ezredest is, a legeslegújabb an nyugdíjazott százados a régi alezredest is meg fogja előzni a nyugdíj összeg tekintetében. Aki­tehát most megy nyugdíjba, két kategóriát fog megelőzni. Ugyanez a visszás helyzet fog mutatkozni az özvegyek és árvák ellátásánál is, már pedig az özvegyeknél az a külön méltánylást ós figyelmet érdemlő (megkülönböztetés is van, hogy az egyik özvegy a harctéren veszíMte el a férjét, a másik a békében, itthon. Meg fog történni az az égbekiáltó igazság­talanság, hogy a háborúban hősi halált halt, 20 évet ténylegesen szolgált századosnak öz­vegye havi* 120 pengővel fog kevesebbet kapni, mint az ezentúl nyugdíjazandó olyan százados özvegye, aki talán nem is vett részt a hábo­rúban. Az ilyen példák lázítanak, az ilyen példák bizonyítják, hogy igazságtalanságok fognak bekövetkezni. Teljesen lehetetlen, er­kölcstelen helyzet az, hogy a harctéren hősi halált halt százados özvegye kevesebbet kap­jon, mint a békében, itthon szerzett betegségé­ben kórházi ágyon meghalt százados özvegye. Ennek a törvényjavaslatnak jelentős ha­tározványa az is, amely a szolgálati időt meg­hosszabbítja. Látjuk, olvassuk a törvényjavas­latból, hogy a 60. életév betöltése előtt ezentúl csak azok lesznek nyugdíjazhatok, akik szol­gálatuk ellátására véglegesen, vagy legalább huzamosabb ideig képtelenek és minthogy a pótdíjak és korpótdíjak nyugdíjba való beszá­mítása többek között a 60. életév betöltéséhez van kötve, természetes, hogy ennek a törvény­javaslatnak jogerőre emelkedése után min­denki igyekezni fog a 60. életévéig szolgálni, így azután a jövőben nyugállományba helye­zendő egyéneknél rendszer lesz a pótdíjak be­számítása; ez lesz a rendszer, ennek ellenkezője lesz a kivétel. A régi nyugdíjasok özvegyei és árvái tehát nem egyesekkel, hainem a leges­legújabb nyugdíjasok nagy tömegével szem­ben fognak hátrányosabb helyzetbe kerülni; tehát nem a kivételekkel, hanem a rendszer alapján nyugdíjazottak tömegével kerülnek szembe. Es itt kell rámutatnom az életkor tekin­tetében is fennálló különbségre. Ez a törvény­javaslat a 60. életévet, mint olyan korhatárt állapítja meg, mint amelyen ez az egész tör­vényjavaslat felépül és nekünk sajnálattal kell látnunk, hogy van egy másik életkorhatár is a kormány elbírálása előtt, a 65 éves életkor, amelynél a kormány nem tesz különbséget régi és új nyugdíjas között. A 65 éves élet­korig ment ezelőtt néhány esztendővel a kor­mány engedékenysége a határ tekintetében, amely az általános felzúdulás és általános pa­nasz következtében a régi nyugdíjas és . "új nyugdíjas közötti anyagi különbséget a 65 éves életkortól kezdve megszünteti. Szinte magától adódik, szinte provokálja ez a törvényjavas­lat minden gondolkozó agynak azt a gondo­latot, hogy ime itt volna az alkalmas időpont arra, hogy az életkor elbírálásánál a 65 évről szálljon le a kormányengedékenység a 60 éves életkorhoz és ennek az öt korosztálynak is adja meg a .kormány engedékenysége azt a benet, hogy most már a régi nyugdíjas és^ új nyug­díjas közti különbséget 60 évtől 65 éves korig lévő egyéneknél is megszünteti. Mindnyájunknak emlékezetében van még az új honvédelmi miniszter úrnak a költség­vetés képviselőházi tárgyalásánál mondott be­széde, amelyben a honvédelmi miniszter úr hangoztatta, hogy ő csakis az igazság világ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom