Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

• 288 Az országgyűlés képviselőházának U21. ülése 1930 július 5-én, szombaton. állam külön megterhelése nélkül a rendőrség fogalmazói, orvosi és detektívkara is részesítt ess ék a most tervezett illetményrendezésben. Az e törvényjavaslat alapján rendszeresített pótdíj, illetőleg korpótdíj nyugdíjba beszámítható javadalmazást képez* a következő esetekben: először, ha az illető 40 évi tényleges szolgálatát kitöltötte, másodszor, ha 60. életévét betöltötte, harmadszor, ha nem töltötte ugyan ki a 40 évi szolgálati időt, azonban felülvizsgálat útján teljesen szolgálatképtelennek bizonyult. Intézkedik a törvényjavaslat 3. §-a arról, hogy az özvegyi nyugdíj megállapításánál ez a pótdíj, illetőleg korpótdíj beszámíttassék abibam iaz esetiben, ha az illető özvegynek elhalt férje már részesült ebiben a pótdíjban, illetőleg korpótdíjban, vagy ha az illető özvegy férje^ már nyugdíjazott volt ós nyugdíjának megállapításánál ez a pótdíj, illetőleg korpótdíj figyelembe volt véve. A 4. § kimondj a, hogy a közétkezési pénz nem képez nyugdíjba beszámítható javadalmat azoknál, akiknél ilyen pótdíj, illetőleg korpótdíj volt megállapítva. Ennek az elvnek kimondása nélkül ugyanis indokolatlan előnyben részesülnének egyesek, akik közétkezési pénzben is részesülnek és ezenkívül még pótdíjuk, illetőleg korpótdíjuk is meg volna állapítva. Az 5. § az állami nyugdíj terhek csökkentése céljából azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy a nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazható egyének, ha szolgálati idejüket ki is töltötték, 60-ik életévük betöltése előtt csak akkor küldhetők nyugdíjba, ha az illetőkre vonatkozólag a felülvizsgálat teljes munka- és szolgálatképtelenséget állapított meg. A törvényjavaslat 6. §-a össze van kapcsolva az 1912 : LXV. te. 42. §-án-ak 5. bekezdésében, valamint az 55. § 4. bekezdésével. Ez ugyanis a polgári nyugdíjakról intézkedő törvény, amely kimondja, hogy az államrendőrség és a csendőrség legénységi állományába tartozó egyének szolgálati idejükre való tekintet nélkül is a legutóbb élvezett beszámítható javadalmuknak teljes összegével részesíthetők nyugdíjban abban az esetben, ha orvtámadás, vagy harc következtében munkaképtelenekké váltak, avagy életükét vesztették. Miként említeni bátor voltam, ez csak a legénységi állományba tartozó egyénekre volt kimondva az 1912. évi LXV. tc-kel. Ez a törvényjavaslat kiterjeszteni kívánja ezt a csendőrtisztekre, valamint a rendőrség fogalmazói karára és detektívtestületére is. A törvény 7. §-a szintén a polgári nyugdíjtörvénnyel van összefüggésben, mégpedig az 1912 : LXV. te. 42. i-ával, amely kimondja azt, hogy baleset alkalmával a m. kir. büntetőtörvényszékek, bírósági fogházak őrszemélyzeténél, valamint a csendőrség és rendőrség tagjainál és a pénzügyőrségnél baleset esetén csak akkor adható meg a legutóbb élvezett fizetésének megfelelő nyugdíj, ha az illetőknek a nyugdíjjogosultságukhoz szükséges idejük már megvolt. Ezt kívánja korrigálni most ez a törvényjavaslat azáltal, hogy ha az illető egyéneket akkor éri baleset, amikor még a legkisebb nyugdíjra való jogosultságukat sem szerezték meg, ha ilyen baleset következtében munkaképtelenné, szolgálatképtelenné válnak, vagy életüket vesztik — még egynapos szolgálat esetén is — megadható legyen részükre a legutóbb élvezett fizetésűiknek megfelelő teljes nyugdíjösBzeg, vagy özvegyi nyugdíj. Erre vonatkozólag a pénzügyi bizottság — a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben, amelyben állott, hogy meg «lehet» adni az illetőknek ezt a nyugdíjat, — javaslatba hozta, hogy imperative mondassék ki a megadás kötelezettsége, vagyis a törvényjavaslat szövegében a «lehet» szó helyett «kell» szó alkalmaztass ék. Ugyancsak ennek-a szakasznak második bekezdése intézkedik arról, hogy ha a baleset és munkaképtelenség között három esztendőnél hosszabb idő még nem telt el, abban az esetben meg kell állapítani részére a legutóbb élvezett fizetésnek megfelelő nyugdíjat. Ennek a szakasznak harmadik bekezdése az özvegyekre vonatkozólag ugyanilyen intézkedést foglal magában. Itt is az volt megállapítva, hogy az illető özvegy a férje által élvezett fizetésnek teljes összegével felérő nyugdíjat kaphat. De itt is eredetileg a «lehet» szó volt a törvényjavaslatban és a pénzügyi bizottság itt is javaslatba hozta azt a módosítást, hogy meg «kell» adni az illető özvegynek a teljes összeget. (Helyeslés jobbfelől) Itt azonban még egy humánus intézkedést javasolt a pénzügyi bizottság az özvegyekre vonatkozólag. A törvényjavaslat ugyanis azt mondotta ki, hogy a férj által élvezett javadalomnak teljes^ összegével egyenlő nyugdíjban lehet részesíteni az özvegyet, ha azonban a teljes összeget kapja meg az özvegy, ez esetben a gyermekes özvegv elesik a családi pótléktól, mert a családi pótlékról szóló törvény abban az esetben, ha az özvegy a teljes öszszegü fizetésnek megfelelő nyugdíjat kap, a családi pótléktól elzárja. Hogy tehát a családi pótlék megadása is lehetővé váljék, a pénzügyi bizottság olyan módosítást javasolt, hogy az özvegyek a férjük által legutóbb élvezett javadalomnak 98%-val felérő nyugdíjat kapjanak, mert ísy megvan a lehetőség, hogy a családi pótlékot is megkaphassák. Ennek a szakasznak 5. bekezdése rendkívül humánus intézkedést tartalmaz, amennyiben kimondja, hogy ha újból férjhezmegy valamely özvegy, akiknek a 7. Vban megállapított kedvezményt megadták, újbóli férjhezmenetele esetén is élvezi a részére megállapított nyugdíj 50%-át. Ezzel a kormány megkönnyíteni kívánja azt, hogy ilyen özvegyek újból is férjhez mehessenek és újbóli férjhezmenetelük alkalmával mintegy hozományban részesüljenek az 50%-os nyugdíjjal. A pénzügyi bizottság ennek a szakasznak hatodik bekezdését kihagyni javasolja. T. i. azért, hogy meglegyen a^lehetősége annak,.hogy a nyugdíj megállapításánál vélt sérelem esetén a közigazgatási bíróságnál ''

: is orvoslást kereshessen az illető. A törvényjavaslat 8. §-a a visszaható erőről intézkedik, amennyiben kimondja, hogy ennek a törvénynek visszaható ereje rendszerint nincsen, kivételt tesz azonban az előbb említett 7. §. esetében és ez indokolt is különösen a legutóbbi időben előfordult szerencsétlenségek pl. a margitszigeti hősi halál stb. folytán. A 9. §. intézkedik arról, amire előzőleg is voltam bátor már rámutatni, hogy az államrendőrség fogalmazói karára, valamint detektívtestületére és az orvosi karára is kiterjeszti ezeket az intézkedéseket. A szükséges fedezet tekintetében úgy intézkedik, hogy a felügyeleti díjak és ellenőrzésig díjak stb. az állam rendes bevételei közé számíttassanak és ebből az összegből fognak azután fedezetet teremteni ahhoz, hogy a rendőr-orvosokra, fogalmazókra és^ detektívekre is kiterjesztessék ezen illetményrendezés.