Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

272 Az országgyűlés képviselőházának lenlegi formájúvá sikerült nekik átváltoztatni, de nem azért, mert az őrlési jegy szerint a mezőgazdasági munkásnak, a tanítónak, mindazoknak, akiknek gabonajárandóságuk volt, az uradalmi cselédeknek is fizetni kellene az őrlési jegy révén, nem azért, mert ezeknek a kommeneiósoknak a kenyere is megdrágult volna az őrlési jegy által, nem azért, mintha ezeket is nem akarták volna részesíteni a boletta árdrágító áldásaiban, nem azért, mintha ezeknek a sorsa iránt talán több megértéssel viseltettek volna, mint a városi lakosság, a városi fogyasztók érdekei iránt, hanem azért, mert ezzel az őrlési szakasszal bevonták volna a fizetésbe azt a nagybirtokost, aki konvenciót szolgáltat ki, tehát egy bizonyos részt, amelyet a vámon megszereztek, ráfizették volna a réven. Ezért kellett kiemelni az őrlési jegy intézményét a szakaszból és jelenleg ezért kellett a szakaszt jelenlegi formájában beiktatni a törvényjavaslatba. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Itt is a nagybirtokosok érdekeit védték!) Ez a megállapítás igen furcsa megvilágításba helyezi azt az osztály szolidaritással való hivalkodást, amelylyel a kenyérdrágítók itten az osztályok közötti békességről beszélnek akkor, amikor a földnélküli Jánosokkal megfizettetik az Esztefházy hercegek adóját, amikor a földnélküli Jánosok pénzével kell hozzájárulni ahhoz, (Jánossy Gábor: Már hallottuk ezt!) hogy ezeknek az uraknak nagyobb jövedelmük legyen, akiknek legtöbbje esztendőszámra nem él ezen a földön, hanem csak ennek a földnek gyümölcseit és hasznát viszi ki külföldre, (Kabók Lajos: Nem is ismerik a birtokot sem! — Jánossy Gábor: Duplán megadóztatjuk őket! — Györki Imre: Hol van ilyen indítvány? — Kabók Lajos: Privilégiumot adnak nekik ! — Jánossy Gábor: Ezer cseléd él 'belőlük! — Györki Imre: Tessék előállni indítvánnyal! — Peidl Gyula: ök élnek a cselédekből! — Jánossy Gábor: Kölcsönös ez! — Elnök csenget.) akiknek legtöbbje nem is ismeri azt a rettenetes munkát, amelyet cselédjei végeznek, és akiktől igazán nem ezer és ezer cseléd él, mert tessék csak összehasonlítani például, hogy Hódmezővásárhely városhoz tartozó sokkal kisebb területen aránylag mennyivel több embert tartanak el, mint a szomszédos Pallavicini-féle birtokon. Ilyen körülmények között az osztályszolidaritással való eme hivalkodásnak nagyon könnyű a háta mögé világítanunk. (Zaj-) De egy másik figyelemreméltó jelenség is van itt: az Őrlési jegy elejtése és ^a vámőrlés ilyenformán való szabályozása, mint ahogyan azt ez a szakasz megállapítja. Azt a tapasztalatot szereztük a parlament elé kerülő javaslatokkal kapcsolatban, hogy azok mindig tartalmaznak egy olyanforma intézkedést, amely körül nagyszabású verekedés, nagyszabású küzdelem kerekedik az egységespár lib an is, és hoszszú birkózás, hosszú küzdelem után'a kormány mindig hajlandó az illető javaslatnak ezt a vitás részét elengedni, elejteni, úgyhogy szinte azt lehetne mondani, hogy minden ilyen javaslattal kapcsolatban 100%-ból 50%-ra való lealkudás folyik. Ez történt most ezzel a szakasszal kapcsoltban is, (Jánossy Gábor: Nem az történt! Az érvek csatája volt! — Propper Sándor: A klotűr az érvek csatája? — Györki Imre: Jött az egységes vezérlő akarat s akkor hol van ott érv?), hogy azután végső eredményben mégis valami diadalt, valami dicsőséget, valami győzelmet (Zaj.) jelentsen annak az intézkedésnek a törlése, amivel azután az egységes; párti képviselő is kimehessen a választói élé 4-20. ülése 1930 július 4-én, pénteken. és elmondhassa a maga ellenzéki hangulatú beszédét — mert ma mást nem is mondhat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — és hivatkozhassék arra, hogy az én fellépésemnek ez lett a következménye, a kormány meghátrált előttem és a javaslatot új formában hozta a Ház elé. (Éri Márton: Nem úgy van? — Peidl Gyula: Látszatgyőzelem!) Ez történt a vámőrlés szabályozásával kapcsolatban is. Nem kell tehát olyan borzasztóan dicsekedni azzal a győzelemmel, (Eri Márton: Nem szoktunk dicsekedni vele!) amely az őrlésijegy elejtésével kapcsolatban itt országszerte körül van trombitálva, mert tisztára úgy néz ki az egész, mint a profibirkozók nagy nekibuzdulása, akik már odabent megegyeznek abban, hogy ki fogja a másikat a két vállára fektetni, már odabent megegyeznek^ azokban a fogásokban, amelyekkel a naiv nézőközönség előtt azt akarjak igazolni, hogy itt egy komoly birkózás folyt kormány és kormányzópárt között. (Györki Imre: Leintették őket, mint az iskolásgyermekeket! — Peidl Gyula: El akarják hitetni, hogy legyőzték a kormányt! Ez nevetséges, nem hiszi senki! — Jánossy Gábor: Elvek csatája volt, mondtam már! — Kabók Lajos: Belefojtják a szót a szónokba! — Jánossy Gábor: Még egy szónok sem fulladt bele! — Kabók Lajos: Mindenkibe belefojtják! — Jánossy Gábor: Még egy sincs belefulladva! — Kabók Lajos: Azt szeretnék! Nem elég, hogy a szólásszabadságot elveszik, ez kellene a tetejébe?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az elvek csatájára nekem nem kell egyebet mondanom, mint ismételnem Wekerle pénzügyminiszter úr szavait, aki maga azt mondta, hogy az elveivel azt csinál, amit akar, mert azok az övéi. (Peidl Gyula: Élnek is ezzel az alkalommal! — Propper Sándor: Tapsoltak neki, amikor azt mondotta, hogy változtatják az elveiket!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy legalább pártjukbeli képviselőtársuknak tegyék lehetővé beszedének elmondását. Kéthly Anna: De ha megnézzük ezt a fertőtlenített szakaszt, amelyből már kiszedték és kiirtották az őrlési jegyet és a vámőrlés kérdését máskép szabályozták, azt kérdem ezek után is, hogy maguk az egységespárti képviselő urak jónak és helyesnek találják-e azt a megoldást, (Györki Imre: Hogyne, mert Bethlen rájuk parancsolt!) hogy azt a bolettát, amelyet már az előző fejezetekben törvénybe iktattak és valósággá emeltek, most itt a vámőrlés kapcsán azokra a mennyiségekre m rászortíják és ráhúzzák, amelyek a vámőrlő malmokon keresztülmennek. •' Ha megnézzük ennek a megoldásnak lehetőségeit, ha megnézzük azokat a lehetőségeket, amelyek mögötte rejlenek, nem veszik észre í képviselőtársaim, hogy nemcsak magánál a bolettaalapnál, hanem már itt a vámőrlés ellenőrzésénél is megnyitják a zsilipeket egy olyan mammut-adminisztráció előtt, egy olyan hallatlan bürokrácia előtt, amely azután az állami eltartottak számát még magasabbra rúgtatja és még inkább hozzájárul ahhoz, hogy a kormány azzal az engedéllyel, amelyet a Képviselőház többsége a kormánynak az előbbi paragrafusban adott, vagyis hogy a 3 pengős bolettát felemelheti még magasabbra, ezzel a felhatalmazással élni kénytelen legyen, hogy ezeket az eltartottjait, ezeket az ellenőreit is el tudja látni fizetéssel. Nem elég az, t. Képviselőház, hogy a közeli napokban a Ház elé kerülő javaslattal kapcsolatban tudomást szerezhetett az egész