Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
270 Az országgyűlés képviselőházának ben. (Farkas István ismét közbeszól.) Farkas István képviselő urat ismét rendreutasítom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az érvek, amelyeket igen t. képviselőtársaim elővesznek, 100 év alatt sokszor megismétlődnek. A szabadkereskedelem 'híveinek érvei ezek azzal a nagy különbséggel, hogy a szabadkereskedelem hívei belső meggyőződésükben az egész vonalon hirdetik ezeknek az elveknek alkalmazását. Önök hirdetik, de csak félig, csak annyiban hirdetik, amennyiben megfelel az önök politikai felfogásának. (Farkas István: Már megint!) Malasits t. képviselőtársam hivatkozott itt egy programmra, és támadta az egységespártot. Erre a magam részéről csak egyet jegyzek meg és ezt vegyék tudomásul. Amikor Dávidra, és nem tudom még kire hivatkoznak, nem tudom, ki istmeri jobban Dávidot, én vagy önök, ki ismeri őt jobban célkitűzéseiben és elveiben, felfogásában? ő, igenis, a mezőgazdaság segítése mellé állt és ezt önöik nem akarják nyiltan bevallani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Önök dogmatikusak és itt van az önök hibaforrása. Csak akkor dogmatikusak azonban, ha ez felel meg az érdekeiknek, mert ezt a dogmatizmust nem alkalmazzák mindig és ha én idehoznám azt a tételt, hogy tessék holnap eltörölni a nagyipari vámokat, merem állítani, hogy legalább is a háttérben nagyon ellene lennének. (Taps jobbfelőlJ Legyenek nyíltak és őszinték, ne csináljanak ebből titkot, mert én is nagyon jól tudom, hogy mi van az önök elveiben. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: A Gyosz dirigálja, hogy milyen ipari vállalatok legyenek! — Farkas István: Szemben állunk a Gyosz-szal!) Ezt nem kritikaként mondom, nem akarom Önöket ezért leszólni, de legyenek akkor Őszinték, amikor annak a foglalkozási ágnak segítségére jövünk, amely a leginkább rá van szorulva. Azt méltóztattak mondani, hogy itt osztályelleni uszítás van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az! Az!) Engedelmet kérek, ha^ van párt, ha van kormányzat, amely az osztályok szolidaritása elvének alapján áll, akkor az mi vagyunk, az osztályelleni uszítás az önök tarsolyában van, de ezzel soha eredményt elérni nem tudnak. (Taps jobbfelől. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Várnai t. képviselőtársam tesz fel hozzám kérdéseket. Hivatkoztak egy pár perccel előbb Ausztriára és Németországra. Kérdem, hogv vájjon terem-e oly mértékben ott búza, mint nálunk? Hogyan merik azt állítani, hogy ez a törvényjavaslat a nagybirtok javára van, holott tudjuk, hogy a nagyibirtok a birtokkategóriák 20%-át sem teszik ki. Menjenek csak át Ausztriába, ott^ láthatják, hogy tulajdonképpen a mezőgazdaság a kisebb rész és nem 65%, mint Magyarországon és mit látunk 1 ? Ott nem 3 pengővel akarnak a búza helyzetén javítani, hanem 10 aranykoronával javítják meg. De nem ez a lényeg. Méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy 46 schillinges legalsóbb árat akarnak elérni, hol van tehát ez a mi árainktól. Ha beválik ez a rendszer, amint be kell válnia, akkor is a felét fogjuk elérni ennek az összegnek. Ki fizeti ezt meg ottl A 65% fizeti és nincs ez a hang, nincs ez a sok felszólalás, mert ott megvan még a szociáldemokráciában az a becsületes érzés, hogy tudja, mit kell tennie az ország érdekében. (Elénk taps a jobboldalon és a 4-20. ülése 19S0 július h-én, pénteken. középen. — Kabók Lajos: Ma még tapsolnak! — Várnai Dániel: Ez a javaslat nem szolgálja az ország érdekeit! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! Ami a különböző javasaltokat illeti, csak az előadó úr által tett javaslatokat ajánlom elfogadásra. Ami Östör t. képviselőtársaimnak indítványát illeti, étt a magáim részéről 'megértem t. képviselőtársaimat, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a bérbeadó is bizony nagyon nehéz helyzetben van. Ezeknél a kérdéseknél azoniban elvi álláspontra kell helyezkedni. Nem úgy van, mint igen ifc. Várnai képviselőtársam mondotta, hogy 17pengő a búzatermelési költsége, omert akkor olyan lehetetlen vámpolitika nem lehetséges, mint amilyen ma egész Európában van, hogy sokkal magasabb legyen a vám, mint a termelési .költség. Ebből is látszik, hogy mennyire meggondoltan és megfontoltan teszik meg javaslataikat. Hol lehet ma 17 pengőért termelni? Amerika nem tud termelni ezért az összegért, mert ha Amerika tudna termelni, akkor nem volna válság és nem keresné a mezőgazdaság megsegítésének legkülönbözőbb módjait. Legyen a képviselő úr meggyőződve, hogy akkor nem ülnénk itt, ha 17 pengő volna a termelési költség, mindanynyiunknak jobb dolgunk volna, minthogy itt üljünk. Igenis, lényegesen a termelési költség alatt vagyunk, egy gazdasági válságban vagyunk, amelynek kereteit nem is látja igen t. képviiseltőársam és én sem, mert hiszen tulajdonképpen nem látjuk, hogy hol vezetődik ez le, ez a válság még a háborús felfogásból és az inflációiból ered, nem tudjuk, hogy nem vagyunk-e egy kiegyenlítődési úton, amely el fog vinni az egész vonalon egészen a j övédelmek és a "munkabérek átalakulásáig. Ezzel is tisztában kell lenni igen t jképviselőtársam és kell, hogy a kormányzat felismerje a kötelességét és ezt a válságot — nem megszüntesse, mert erre képtelen minden kormányzat, de amennyire lehet, enyhítse, és mi akarunk a munkások ezreinek és millióinak segítségére jönni. Itt a különbség. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egyetlenegy munkaalkalmat nem szereznek ezzel!) Mármost ezen az alapon, ha a termelés- • költség teóriájánál vagyunk, pedig annál vagyunk, — ez az egész felfogása a törvényjavaslatnak — akkor én szerintem egészen helyesen és jogosan, — megértve mindazt az érdeket, megértve azt, hogy az a másik ágazat az, amely a segítésre nagyon rá van szorulva — mégis csak arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy csak azt illetheti meg, aki termel. Szerintem ez az egyedül helyes elméleti álláspont, amelytől természetszerűleg el lehet térni, 'de elméletileg tulajdonképpen csak ezen az alapon lehet helyesen megállapítani a tényt. Hogy természetben volt a szolgáltatás, bocsánatot kérek, az is valuta volt. En holnap látom a búza ellenértékét, semmiféle veszteség nem ért. Ismételten azt mondom tehát, méltóztassék a különböző érdekeket mérlegelni. En nagy örömmel és igazán szívből segítenék a bérbeadókon, megérdemelnék, mert igazán ők is gyakran nehéz helyzetben vannak, de itt vannak a kisbérlők ezrei és ezrei, akik szintén nehéz helyzetben vannak, nem is beszélek azokról a makói hagymatermelőkről, stb.-ről, de magunk is alkottunk a földbirtokreform útján béreleteket. Tudjuk, hogy micsoda szociális helyzetben vannak. Tehát a helyett, hogy megjavítanék, megnehezítsük a helyzetüket?