Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának 420. ülése 1930 július 4-én, pénteken. 257 24 milliót tesz ki dollárban az az Összeg:, amelyet rövid néhány hónap alatt a kisbirtoknak, a középbirtoknak és igen kis részben a nagybirtoknak rendelkezésére bocsátottunk. Azt hiszem, az igen t. képviselő urak tudják, hogy amennyire az idő megengedi, amit még rendelkezésére adnak a kormánynak a vitákon, a tárgyalásokon kívül, a kormány mindent elkövet arra, hogy a hosszúlejáratú hitel kérdését r is megoldja abban a formában, amely formában az az adott viszonyok között megoldható, (Élénk helyeslés jobbfelől.) vagyis úgy, hogy egy körülbelül 15 millió dollárt kitevő hitelt nyújthassunk azoknak a gazdáknak, akiknek hosszúlejáratú hitelre van szükségük, amely hosszúlejáratú hitel csak akkor lesz visszafizetendő, illetőleg konvertálandó, ha már lehetségessé válik megfelelő hosszúlejáratú kölcsön emissziója. (Elénk helyeslés jobbfelől,) Ez nemcsak a gazdákat érdekli. TTgy kívánjuk, hogy ennek a kölcsönnek 20 százaléka a házra is adassék és reméljük, hogy ezzel végre megindul az a minden oldalról várva-várt építkezés, amely tényleg a- kormány nézete szerint is a munkanélküliségen elsősorban van hivatva segíteni. En csak arra kérem ennek a ' Háznak minden oldalát, hogy ebben a gazdasági kérdésben méltóztassék a kormányt teljes mértékben támogatni, mert a kormányt semmi más nem vezeti ebben a kérdésben, mint az, hogy az adott viszonyok között a lehető eszközökkel minél hamarabb segítségre jöjjön olyan hitellel a társadalomnak, amilyen hitelt az már sürgősen igényel. (Helyeslés jobbfelől.) Alig múlt el pár hete, hogy a kisipari hitel kérdését sikerült ' megoldanunk, mégpedig egy

> egészen szerencsés formában, ami által lehetővé válik, hogy a. kisiparosok megfelelő tőkéhez jussanak. (Reisinger Ferenc: Hol sikerült? — Zaj.) Sikerült ennek megoldása az érdekképviseletek egybehangzó nyilatkozatai szerint, mert lehetővé válik ezáltal, hogy a kisipar dolgozzék, vállalkozzék, exportáljon s bizonyos hitelt nyújthasson, amely hitelnyúj-. tás nélkül ő sem tud megfelelően eladni. Mit hoztak még fel ez ellen a javaslat ellen? Azt hozták fel, hogy ezzel nem segítünk mi az állattenyésztésen, r nem segítünk a szőlőtermelésen, a borértékesítésen és nem segítünk minden meglévő bajunkon, sőt mindenféle közegészségügvi, stb. kérdéseket méltóztattak felhozni, hogy miért nem ezen segítünk és miért a gabonán. En csak ismétlem, hogy a kormánynak egy szerves, a gazdasági élet minden terére kiterjedő programmja van. Ez a gabonajavaslat nem céloz mást, mint azt, hogy a gabonatermelés válságán segítsünk. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon,) Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem segítünk más téren is, és ne törekedjünk programmunk eeryéb részét is megvalósítani. Azt is felhoztak, hogy miért nem viseljük mi ezt az államháztartásban. En nem azt állítom, hogy ha mi egy kb. 900 milliós államháztartásban, nem tudom, milyen redukciót csináltunk volna, nem lehetett volna még egy bizonyos összeget. erre a célra kiszorítani, azonban igenis állítom, hogy ha ezt megtettük volna, akkor ebben a költségvetésben egyéb, éppen ilyen fontos gazdasági célokra nem maradt volna megfelelő fedezet, s akkor vagy gondoskodni kellett volna új fedezetről, vagy pedig félbe kellett volna hagyni az egyéb közgazdasági akciónkat. Ezt önök sem kívánják. Önök is sürgetik rajtunk, hogy csináljunk valamit, amivel az ipari életet bizonyos mértékig fellendíthessük, hogy legyen a munkanélkülieknek munkájuk. Egyetértünk, törekszünk erre és nem rajtunk múlott, hogy nem tudtunk gyorsabb eredményt elérni, de biztosítom, hogy amit meg lehet tenni, azt megtesszük. De miből tesszük meg? Abból, hogy ezeknek az iparágaknak valami formában és valami módon segítséget kell nyújtani arra, hogy ezeket a célokat elérje, illetve, hogy ezt a munkaalkalmat megteremtse. önök nagyon jól tudják, t, képviselő urak, hogy ez így van. En nem veszem rossznéven azt, hogy önök felhasználtak a kormánnyal szemben mindenféle érvet és felhasználtak minden alkalmat, hogy megkíséreljenek közöttünk visszavonást csinálni. r Természetesen ez az önök ellenzéki taktikájának dolga, amihez semmi közöm és nem is akarom ezt kritizálni. En csak arra kérem a t. képviselő urakat, hogy hagyjanak fel most már ezzel a küzdelemmel, legyenek meggyőződve, hogy ezt a törvényt, ha elmúltak ezek a hullámok, mintegy olyan jó intézkedést fogják tekinteni, amely az adott viszonyok között a leheíiő legjobb 'módon, a legbiztosabban segít a gazdán, annyira, amenynyire segíteni lehet az adott viszonyok között. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ellenünk az a vád is jött egyidejűleg, hogy miért csak ígv segítünk és miért nem jobban. Azt mondták, hogy ennek a 3 pengőnek semmiféle hatása sincs, mert az majd el fog a börzemanipulációk között valamiképen folyni és tűnni; egyidejűleg pedig azt mondták, hogy micsoda nemzeti ajándékot adnak ezzel és micsoda horribilis összegeket — már nem emlékszem, mekkorát mondott t — Sándor Pál t. képviselő úr, — valami bérlőtársaságnak. En erről egyáltalában nem tudok, legkevésbbé természetesen mint pénzügyminiszter vagyok erről értesülve és hiába kerestem az alapját ennek az óriási lehetőségnek, nem találtam. (Jánossy Gábor: Csak úgy a nagy melegben mondta.) Bocsánatot kérek, még ha önök, szociáldemokrata képviselő urak, kifogásolják ezt, akik nem állnak a magánvagyon elvi álláspontján, ezt valahogy megérteném. Természetesen egy kapitalisztikus államban mindenki a törvényes alapon áll s ezért hangsúlyoztam, hogy önök elvileg állnak ezen az alapon. De bocsánatot kérek, a Ház olyan tagjai is felhozták ezt a kifogást, akik részéről egyáltalában nem értem ezt. Hát azt a vámvédelmet, amit egy országba behoznak, nem mindenki élvezi, aki búzát termel? Mi a búzatermelőn akarunk segíteni s miért disztingváljunk itt azok iközött, akik kisebb vagy nagyobb területen termelnek? Igazságos volna, hogy mi olyan rendszert hozzunk törvénybe, amely még inkább aláás egy olyan birtokososztályt, amelyet az eseményeik és a gazdasági viszonyok úgyis erősen aláástak? Hát ez volna az osztóigazság? Ez a demokrácia a képviselő urak szerint, akik a demokráciát mindig olyan nagyon hangsúlyozzák? Ügy akarjak a demokráciát elérni, hogy azokat, akik vagyonilag*, vagy gazdaságilag valamivel feljebb állnak, lerántsuk? Így akarják a demokráciát s nem úgy, ahogy mi akarjuk, hogy felemeljük egy magasabb nívóra az alsóbb rétegeket is és így érjük el az egyenlősítést, nem pedig úgy, hogy lerántsuk azt a független vagyont, vagy azt a nagyobb földbirtokost, aki a súlyos gazdasági viszony óktól ostromolva úgy is nagy bajban van, amire egy másiik beszédeinben voltam bátor utalni? Bocsánatot kérek ezektől az uraktól, de én azt hiszem, hogy mi