Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

254 Az országgyűlés képviselőházának . politikát és az ipart évtizedeken keresztül • intenzív védelemben részesítette. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amely intenzív védelem és iparfejlesztés költségeit a ráeső kvótában a mezőgazdaság is viselte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az az igazság, hogy a kormány ma is egy iparfejlesztési politikát tart programmjában, (Rothenstein Mór: A programmban igen!), csak más eszközökkel kívánja ezt az iparfejlesztési politikát csinálni és nem a megélhetési eszközöknek további megdrágításával. (Ügy van! jobbfelöl. (Propper Sándor: Sok van a programmban, de keveset valósítanak meg!) Ez a kormány programmja, t. képviselő urak ugyanakkor, amikor kifogásolni méltóztatnak, hogy csak a mezőgazdaságnak nyújtott a kormány segítséget. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a nagybirtoknak! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Simon András: Az nem mezőgazdaság?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Prower Sándor közbeszól.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En igen örülök, mert egész idő alatt lestem, amikor a képviselő úr beszélt, és ha a képviselő úr elfelejtette és most megmondja, készséggel meg- j hallgatom azt az érvet, amely döntő módon lesz a javaslat ellen felhozható. (Egy hang a jobboldalon: Egy óráig beszélt!) Az igazság az, hogy nem ez történt, hanem az történt, hogy akkor, amikor a mezőgazdaságot tovább segítség nélkül már nem . lehet hagyni, nem elsőnek, hanem — egy agrárállamban! — utolsónak a mezőgazdaság segítségére etünk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Nem felel meg a valóságnak! — Jánossy Gábor: Utoljára maradt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne azt keressék, amikor igaz kritikát akarnak itt mondani, (Propper Sándor: Mindenki tönkrement miniszter úr!), hogy ebben a javaslatban hol van segítség, más ágazatoknak. Azt méltóztassék keresni rajtunk, hogy miért jöttünk csak ebben az időpontban a mezőgazdaság segítségére, amikor már — mint valamennyien, önök is elismerték — a mezőgazdaságnak okvetlenül segítségére kell sietni. (Simon András: Krokodiluskönnyek voltak! — Halljuk! Halljuk!) Miért nem jöttünk hamarább? Azért, mert először minden lehető eszközt igénybe akartunk venni, imielőtt ahhoz az eszközhöz nyúltunk mi is, amelyhez nyúltak mindazok az államok, amelyek a fogyasztást bizonyos mértékig megterhelték. De nézzük ezt a megterhelést. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hiszen, mióta ezt a javaslatot itt a bizottságban s még nem tudom, hol tárgyaljuk és részleteiben tanakodunk rajta, mi történt a piacon? A piacon az történt, hogy mikor elindultunk, hogy segíteni kell, ha jól tudom. — kerek számban beszélek — 20 pengős búzaár volt és mialatt tanakodtunk, 24 pengő 30 fillérre emelkedett a búza ám. Miért? Azért, mert Ausztriában arra a hírre, hogy ott ^vámemelés lesz, természetesen nagyobb mérvű vásárlás indult meg a mi piacainkon és felemelték az árat. Még a tárgyalások alatt lezajlott ez a spekuláció és fokozatosan kezdtük érezni azokat a dumpingárakat, amelveket >az amerikai búzának az európai piacon való kínálása előidéz, és áraink fokozatosan lementek a világpiaci paritáshoz közelebb és mind közelebb — mert azelőtt felette voltak — és lementek nem is tudom meddig, 18 pengős árig. (Ügy van! a jobboldalon.) Mennyi ez a differencia? Ez a -20. ülése 1980 július U-én, 'pénteken. differencia 6 pengő 30 fillért tesz ki. Es mennyi .az a differencia, amelyet még az önök szónokai i-s mint drágítást vártak ' ettől a javaslattól? Legfeljebb 6 pengő körül mozoghat. Vagyis t. urak, mialatt önök itt nagy szónoklatokat tartottak elméletileg >arról, hogy mennyi lesz az a drágítás, azalatt a piacon lezajlott egy 6 pengős csökkenése, előzően pedig 4 pengős emelkedése a búzaárnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) anélkül, hogy időközben bekövetkezett volna mindaz, amit itt ékes szavakkal (Kabók Lajos: Ezt is megmondtuk!) meg méltóztattak jósolni. Én legalább nem tudok róla, hogy itt az elmúlt két héten valaki éhenhalt volna, nem tudok róla, hogy valakinek nem jutott volna kenyér, vagy hogy a kenyér árában vagy a liszt árában lényeges változás lett volna az elmúlt háromnégy héten. Ez mutatja azt, hogy az önök jövendölése mennyire merész jövendölés, (Kabók Lajos: Megállta a helyét!) és milyen kevéssé bír ez reális alappal. Hiszen példánakokáért mi az indokolásban kimutattuk, hogy egy 30, vagy 28 pengős, vagy nem tiídom, hány pengős nívónak megfelelő kenyérár van Budapesten, holott az időközben lényegesen lecsökkent. Hát bocsánatot kérek, miért méltóztatik a gazdasági törvényeket csak az egyik irányban és nem egyszersmind a másik irányban is igazságnak elismerni? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát ha nem volt ok arra, hogy ez a kenyérár lemenjen akkor, amikor a búza lement 30-ról 18-ra, miért van ok arra, hogy most felmenjen 18-ról 21-re? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez nem megy bele az én fejembe, és én biztosítom a képviselő urakat, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez a kormány bűne!) hogy nagyon méltóztatnak tévedni, amikor ezeket az aggodalmakat hangsúlyozzák. Ne értsenek félre a t. képviselő urak, hiszen én teljes mértékben tudom honorálni azt a helyzetet, amelyben az önök pártja van. Nagyon jól tudom, hogy a pártprogramm folytán önök nem teljesítenék kötelességüket akkor, ha minden néven nevezendő,^ lehető kenyér drágítás ellen is fel nem emelnék .szavunkat. Ezt teljes mértékben értem. Nem is azt kérem én önöktől, hogy ezt a Javaslatot megszavazzák. En csak azt vagyok bátor kérni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) — távol áll tőlem, hogy önöknek bármilyen tanácsot adjak — csak azt a kérést terjesztem elő, méltóztassék ezt a javaslatot azzal az objektivitással kezelni, amely objektivitást ezzel a javaslattal szemben a kormány méltán kívánhat és kérhet. Ne méltóztassék ezt a javaslatot felhasználni arra, hogy ellentéteket teremtsenek a különböző termelési osztályok között, (Farkas István: Teremt ez a javaslat eleget!) ne igyekezzenek ezt a kérdést politikai kérdésnek tekinteni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mint ahogy a kormány sem tekintette sohasem politikai kérdésnek. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Most engedjék meg nekem azt, hogy feleljek azokra a vádakra, amelyeket itt naprólnapra hallottam, amelyek ezt a pártot le akarták kicsinyíteni azért, mert a javaslattal szemben, amelyet a kormány előterjesztett, és amelylyel szemben nekik aggodalmaik voltak, bátran felemelték szavukat. Az én javaslatommal szemben is felemelték a szavukat, és akkor mit mondottam? Azt mondottam: vannak nagy kérdések, amelyek a nemzetet jelenében vagy jö-vőjében érintik, vannak nagy elvi kérdések, vannak olyan kérdések, - amelyekben a kormány nem enged, mert programmjának