Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának 4, kardinális részét alkotják, ezek pártkérdést alkotnak. Ez a kérdés azonban a gazdasági segítségnek á kérdése, amelynek olyan kis és jelentéktelen része, — bármilyen fontos legyen is az adó érvényesítése szempontjából, — hogy van-e őrlési jegy vagy nincs, é3 hogy annak fedezetét milyen arányban, miből állítjuk elő. Egy ilyen kérdésben egy olyan kormány, amelynek nagy céljai vannak és amelyet nagy elvi kérdések tartanak össze a maga pártjával, ilyen kicsiségekkel néni törődhetik. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez, t. uraim, nem a meghátrálás kérdése. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ez annak a bátorságnak a kérdése, amelyet az az öntudat ad, hogy mi tudjuk céljainkat, ismerjük azokat, és ezekben a nagy kérdésekben sohasem fogunk engedni, de ilyen lappáliákból nem fogunk sohasem kabinetkérdést csinálni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Miért nevezik az urak terrornak azt, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.), hogy ez a párt a kormány érveinek a hatása alatt egy bizonyos, az ő kívánságait és nézeteit honoráló középúton alkudott meg, miért nevezik ezt terrornak, holott ez semmi más, mint egy tárgyalás, amely önálló férfiak között folyt le (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) azoknak az érveknek honorálásával, amelyeket odahoztak és amelyeket a kormány honorált, azért, mert őt is meg lehetett győzni. Ez az igazság, t. uraim! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Hazajött a tanító bácsi! — Elénk ellentmondások a jobboldalon.) A mi elveinket és a mi programmunkat nem elmúlt emberek írták nekünk elő kiskátékban, a mi programmunk egy élő valami, amely nagy irányai mellett mindig tud alkalmazkodni a nemzeti élet legkisebb részleteihez. (Elénk helyeslés és taps' a jobboldalon.) Még egy különbségre utalok. Nekünk jogunk van még meggyőződésünkön, elveinken is változtatni valamit, mert ezek a mi elveink, és ezen csak azok csodálkoznak, hogy ilyen is lehet, akik nem a saját elveik, hanem nemzetközileg előírt elvek alapján állanak. (Hosszantartó élénk taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A miniszter úr is kap bolettát a miniszterelnökkel együtt! — Zaj. — Elnök ccenget. — Br. Podmaniezky Endre: Fáj az igazság! — Propper Sándor: A saját bolettáját védi! Bolettaminiszter!) Míg a képviselő úr érvekkel áll elő, addig fogja hallani viszonzó szavamat. De ha gorombaságokkal jön, akkor nem fogja hallani válaszomat, ebben nem fogom a képviselő urat követni. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Sokorópátkai is kap bolettát, a nép pedig éhezzen! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A felszólalt képviselő urak legnagyobb része majdnem első mondataiban azt méltóztatott mondani, hogy elismerik a mezőgazdaság nehéz helyzetét és nem zárkóznak el az elől, hogy segítsünk a mezőgazdaságon, ők csak azt kifogásolják, hogy mi ezzel a metódussal segítünk. (Reisinger Ferenc: Önök két bőrt akarnak lehúzni egy rókáról!) Elnök: Reisinger képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A felhozott érvek között sok van olyan, amelyekről készséggel elismerem, hogy bizonyos mértékig van indokoltságuk, és felfogás dolga, hogy a . ülése 1930 július Jp-én, pénteken. 255 segítségnek melyik metódusát alkalmazzuk. Bn csak iazt mondhatom el, hogy a kormányt ini vezette ezen a téren. Hiszen nem a kép! viselő urak javaslatait, hanem a kormány ja\ vaslatait akarom most védelemben részesíteni. | A kormány javaslatait megmutatta — ismétlem — az összes érdekeltségeknek. Ezt a ja! vaslatot is, amely most visszaállított formájáj ban, itt van, majdnem ugyanebben a formáj ban megmutatta az országos gazdaérdekeltsei geknek közös gyűlésén, amelyen úgy az Omge., 1 mint a Kamura, mint pedig a Földbérlők Or! szagos Szövetsége részt vett. Természetesen a vita során a detailok iránt voltak aggodalmak, azonban azt hogy e szerint a módszer .szerint lehet segíteni a gazdákon, abszolúte nem vonták kétségbe. Hogy ezen az értekezleten nem volt mindenki ott, aki a korábbi értekezleten ott volt, az nem tisztán a kormányon Í múlott Mert mi nem személyeket hívtunk • meg, hanem testületeket, és csak az első értekezletre hívtunk meg személy szerint néhány j olyan vezető gazdaegyéniséget, akiknek véle| menyét a kormány is ki >akarta kérni. Azt hiszem, senki sem akarja ezt úgy feltüntetni, ' mintha a kormány akkor bizonyos Ígéreteket tett volna a megoldás módozatai tekintetében. Az telj esen^ konzultatív ülés volt, és az ott felmerülő ideákból igyekeztünk azután megfelelő eredményre vezető javaslatot tenni. Az értekezleten az a javaslat tárgyaltatott elsősorban, hogyan lehet közvetett eszközökkel, intervenciós vásárlásokkal, vagv valamely szervezet j felállításával biztosítani azt, hogy az árak ; Budapesten a piacon, a világparitási árnak ! legalább is megfeleljenek, hogy a vidék legkisebb helyén is a budapesti árak érvényesüljenek: hogy bizonyos vásárlásokkal az exportot úgy segítsük elő, hogy ezáltal az árak az exportparitáson felülemelkedve, bizonyos segítséget nyújtsunk a termelésnek. (Egy hang (a jobboldalon): Igen jó terv volt!) Mit jelentett ez! Ez azt jelentette, hogy nagy apparátust kellett volna teremteni abból B

r célból, hogy ez a vásárlást, ezt a piackezelést, ezt a piacmegfigyelést ilyen méretben végre lehessen hajtani. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) En azokat, akik most aggódnak, hogy micsoda adminisztrációval jár a javasolt módszer, figyelmeztetem, hogy az a másik adminisztráció még több pénzbe, ennek sokszorosába került volna. Azt is állítom, hogy, ha azon az úton elindultunk volna, csak a gabonámon opóliumnál állhattunk volna meg, mint ahogyan ide jutottak el azok az államok, így Franciaország, amelyek a mi korábbi tervünket valósítják meg. Méltóztassék elolvasni azt a javaslatot; -az» semmi más, mint tulajdonképpen a gabonamonöpóliumnak bizonyos formában való megvalósítása. Mit jelentett volna ez, t. uraim? Nem csak azt, hogy egy nagy apparátust kellett volna csinálni és annak költségeit kellett volna viselni, amely költségek számításom szerint majdnem kétharmadát tették volna annak, amit mi egyáltalán nyújthatunk segítségképpen, hanem azt is jelentette volna, hogy ennek az állaimnak kellett volna az egész rizikót viselnie abban a küzdelemben, amelyben az egyik oldalon mi vagyunk 7 millió métermázsa gabonával, a másik oldalon pedig a többiek vannak 110 millió métermázsával. Ez azt jelentette volna, hogy az egész gabonakereskedelmet, az egész tőzsdét, az összes intézményeket, amelyek ezzel 37*