Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának események, amelyek a legközelebbi múltban történtek ott meg, vagy most vannak megtörténőben, mik azok a politikai intézkedések, amelyeket tettek? Legbiztosabb két piacunk Ausztria és a szomszédos Csehország volt. Ausztriában még most sem alakult ki teljesen az a politika, amelyet a búza védelmére akarnak csinálni; tudvalevőleg a szerbiai viszonylat miatt nem alakult még ki. Csehországban még mindig a tárgyalások legkezdetlegesebb stádiumában vagyunk. Franciaországban — bölcsen méltóztatnak tudni, mert hiszen olvashatták, de hiszen itt is felolvastuk, és a bizottságban is említettük — csak most terjesztették be a felhatalmazási törvényjavaslatot, amely a kormányt majdnem monopóliumhoz hasonló intézkedések kiadására jogosítja fel. (Ügy van! jobb felől.) Nem szólok azokról az államokról, amelyek tőlünk délre és keletre fekszenek s ahol tudtommal lényegbe vágó intézkedések ezen a téren még csak a tervezgetés stádiumában vannak, vagy ott sincsenek. Ezek az események, amelyek rajtunk kívül állanak, idézték elő azt, hogy mi kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy valahogyan segíteni kell a termelésen, nem a kormány hanyagsága, nem a kormány hezitálása, hanem az, hogy a mi eszközeinknek, amelyekkel segíteni akarunk és amelyekkel segíteni tudunk, alkalmazkodniuk kellett ahhoz a politikához, amely politika velünk^ szemben éppen a mi értékesítésünk megakadályozására irányul. (Ügy van! jobbfelöl.) Mi nem támadunk senkit, mi védekező helyzetben vagyunk velük szemben és védekezünk úgy, ahogy fennálló szerződéseink keretei között velük szemben védekezhetünk. (Helyeslés jobb felől.) Nem szállok vitába azokkal sem, akik azt mondják, hogy Magyarország közgazdasági viszonyait sokkal jobban meg lehetett volna javítani akkor, ha akár a kivitelre adtunk volna kedvezményt, akár a kivivő államokkal bizonyos kooperációt sikerült volna csinálni, vagy ha olyan piacon tudunk megfelelő szerződésekhez jutni, amely piacok fel fogják venni a mi feleslegeinket. igazuk lehet ebben a kérdésben; hiszen a kormány kereskedelmi politikájában erre törekszik. Kereskedelmi politikánkban mi nem szolgálunk más célokat, mint a kereskedelmi politikát. De bocsássanak meg, t. uraim, az ajánlott receptek közül is mi csak azokat tudjuk kiválasztani, amelyek azzal a kereskedelmi politikával más politikát, mint kereskedelmi politikát nem akarnak csinálni. Es a kereskedelmi politika nem lehet az egyik híd, amely hidon keresztül ennek a Csonka-Magyarországnak politikai függetlenségét is meg hagyhatnók nyirbálni. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a jobboldalon s a középen.) Mert itt azután én is azt mondom, amit más vonatkozásban mondtak, lehet, hogy gazdasági szenvedések előtt áll még az ország, de azt azután igazán egy szívvel és egy lélekkel fogjuk viselni, ha arról van szó, hogy ezzel a magatartásunkkal a még megmaradt politikai függetlenségünket védhetjük. (Elénk helyeslés és taps a jobbóldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Visszatérek ismét gondolatmenetemhez. Nekünk de facto voltak védővámjaink a búzára is: 6'30 aranykorona, ez iá védelem azonban nem érvényesült..Felmerült az idea, hogy vájjon az exportáló államban lehet-e valami szisztémával elérni azt, hogy a védővám bizonyos mértékig érvényesüljön. Elismerem, hogy ez egészen új téma. Tudom nagyon jól, hogy kísérletek történtek ennek az egészen nehéz KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. >. ülése 1930 július 4.-én, pénteken. 253 kereskedelempolitikai prohlémának a megoldására (Várnai Dániel: Hol? JBerettyóúj faluban?) és ismeretesek azok a próbák, amelyek ebben a tekintetben történtek. Azonban mégis közelállunk, hogy ezt az adót, amely másutt védővám alakjában terheli a fogyasztót, — ma minden importállam kivétel nélkül olyan védővámokat hoz, amelyek de facto érvényesülnek (Várnai Dániel: Nem lehet összehasonlítani!) — hogy ezeket a védővámokat -valamely formában mi is érvényesítsük, ugyanannak a célnak érdekében, amelynek érdekében azok a védővámokat behozták. A t. képviselő úr által igen ismert dolog, hogy Ausztria, Csehország, Svájc, Németország, Franciaország stb. (Várnai Dániel: Tudom!), valamennyien a védvámok emeléséhez fordultak abból a célból, hogy termelésüket védjék. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Hogy védték ezt a termelést? Ezt a termelést úgy védték, hogy a vámokkal megdrágították a belföldi termeivényt. Abba helyzetbe jutott a termelő, hogy terményét annyival drágábban tudta eladni, amennyibe a vám kerül és ennyivel többet fizetett érte a fogyasztó. Ez az igazság, minden ezzel ellenkező nem felel meg a valóságnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mit csináljunk mi? Semmi mást, mint hogy ezt az^eszközt alkalmazzuk, amellyel, meg vagyok győződve, minden tanakodás nélkül végigéltünk volna, mert lehetetlen lett volna, hogy egy túlnyomóan agrártermeléssel bíró államban az egész vonalon védjük az ipartermelést, — elismerem, helyeslem iparfejlesztési célból, — de egyidejűleg a mezőgazdasági termelést védtelenül hagyjuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt lehetetlennek tartom. Lehetetlennek tartották már akkor, amikor a mai autonóm vámtarifákat megalkották, amelyekben ezek a vámok benne vannak, de nem érvényesülnek. Ha akkor helyesnek tartották, miért nem tartják most helyesnek, hogy ha nem is azokat a magas védővámokat alkalmazzuk, amelyek az urak előtt az én indokolásom alapján ismeretesek, hanem azoknál sokkal szerényebb és kisebb terhet rovunk a fogyasztóközönségre abból a célból, hogy a termelő legalább az ő iminimális termelési költségéhez juthasson. Önök előtt ismeretes, —-. ha csak nem minden második oldalt méltóztattak elolvasni abból, amiből citálni méltóztattak, — hogy melyek azok az árak, amelyek ezekben a védett országokban fennforognak és amely árakat az ottani termelők élveznek. (Várnai Dánieh Halljuk!) Bocsánatot kérek, • nagyon jól tudják, hogy pl. Ausztriában 46 Schilling az az ár, amely abban a tervezetben, amely ott most tárgyalás alatt van, mint olyan maximum terveztetett, amelytől lefelé azután a vám csökkent volna. A 46 Schillinges árat tehát még mindig tűrhető árnak tekintették. Ez 36"8 pengőnek felel meg. Es mi az az ár, amelyre itt mi gondolunk és amelyet kérünk? Ez maximálisan 25—26 pengős árat fog kitenni. (Zaj. — Várnai Dániel: Meg fognak elégedni 18 pengővel is!) Le akarom szögezni azt, hogy ez a javaslat semmi mást nem céloz, mint azt, hogy egy kis mértékben nyújtsuk mi is ezzel a metódussal azt a segítséget, amelyet minket. megelőzően vámvédelem révén más országokban sokkal nagyobb miértekben nyújtottak. Nem arról van itt szó t. uraim, hogy a mezőgazdaság egyoldalú védelemben részesüljön. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát miről?) Nem arról van szó. Arról van szó, hogy ez a kormány — ismétlem, helyesen ~- követett egy kereskedelmi 37