Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

244 Az országgyűlés képviselőházának J, hoz fordulok, hogy lehetséges dolog-e az, hogy itt lesznek a bolettaügyből kifolyólag pénzbüntetések és ebből a pénzbüntetéshői fognak osztozkodni a feljelentők, a tettenérők és a vizsgálóbíró. Lehetséges ez? (Farkas István: Szép kis igazságszolgáltatás!) Elfogadom, hogy nekünk ( kiváló tisztviselőkarunk van és nálunk a fináncgárdáról nem lehet azt mondani, amit pedig a szentről is mondanak, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Elfogadom azt, hogy a mi tisztviselőkarunk olyan hozzáférhetetlen, hogy az egyáltalában nem gondol arra, amikor valakit megbüntet, hogy a büntetéspénzben ő is osztozkodik. Van egy magyar közmondás,^ amely azt mondja, hogy minden- kinek vigyáznia kell arra, hogy az ördög meg ne^ taszítsa a kezét. Nagyon könnyen megtaszítja az ördög annak a kezét, aki tudja azt, hogy, ibja ő embertársát megbünteti, 'abból a pénzből, amelyet jogszerűen rászabott a törvény értelmében, őis <kap. (Gaal Gaston: Tisztára őrület!) Hová jutunk itt? Valaki feljelent egy kisgazdát azért, hogy mondjuk, több lisztet őröltetett. Most e miatt megbünteti a pénzügyőrt az elsőfokú pénzügyi hatóság, pénzt kap belőle a pénzügyőri szemlész, a feljelentés és a tettenérés miatt. Kap helőle a vizsgálóbiztos, aki ezt kivizsgálta és kap belőle az a pénzügyminisztérium, amely végső fokon dönt. Kinek higyjen az a szegény nyomorult ember? Ha akármilyen bűnös, azt mondja, és azt fogja mondani, hogy azért rótták ki a pénzbüntetést, hogy legyen miből osztozni. (Gaal Gaston: Igaza is lesz!) Méltóztassék elképzelni, hová jutna az egész magyar büntető igazságszolgáltatás, ha azokon a büntetéspénzeken, amelyeket a bíróságok kiszabnak, a kir. járásbíróság, a kir. törvényszéki bíró és a kir. kúriai bíró osztoznának. Mi a különbség a között, hogy egy kihágási ügyben az eljáró és ítélkező hatóságok osztoznak azon a pénzen, amelyet kiszabtak, vagy a között, hogy a kir. büntetőbíróságok osztozkodnak? (Gaal Gaston: Párbajért elítéli az embert a törvényszék és a bírák megosztoznának a pénzen! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Méltóztassanak elhinni, hogy az emberi természet nemcsak nemes Ösztönökből áll. hanem alacsony ösztönökre is van felépítve. Méltóztassanak elképzelni, ezeknek az alacsony ösztönöknek alapján hogyan fog valaki hinni abban, hogy őt fel fogják menteni, amikor abból, ha őt elítélik, annak, aki elítéli, haszna van. Méltóztassék megengedni, hogy a törvény egy másik szomorú anyagi részére mutassak rá, amely azután egész egyszerűen neveli az agent provocateuröket, neveli azokat az embereket, akik mások feljelentésével akarnak maguknak hasznot teremteni, úgyhogy példának okáért ő maga követi el a bűncselekményt, de minthogy tudja, hogy a gazdáját fogják megbüntetni miatta és ő a feljelentői "'utalékot megkapja, ennélfogva természetesen az önbűnözoket neveli. Méltóztassanak meghallgatni. A 13. § 3. bekezdése a következőket mondja: «Ha a jövedéki kihágást az elítélt, mint alkalmazott követte el és az e miatt kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított pénzbüntetést a szolgálatadótól lehet behajtani.» Mélóztassanak megengedni, hogy felhívjam t. képviselőtársaim figyelmét a következőkre. Valakinek van egy alkalmazottja, aki már felmondásban van. Ez az alkalmazott elkövet egy bűncselekményt a nélkül, hogy a gazdája arról tudna, tehát nemcsak a gazda • 20. ülése 1930 július 4-én, pénteken. utasítása nélkül, de egyenesen a gazda tudomása nélkül is, sőt akarata ellenére. Most azután összebeszél egy másikkal, a testvérével és azt mondja neki: Te, ennél a gazdánál vagy ebben a malomban 'hamisan vannak vezetve a könyvek, ő vezette hamisan a könyveket. Az illető feljelenti, a feljelentői jutalékot megkapja s abból az összegből, amelyet az ő hibájából kifolyólag kellett bírságként fizetni, ő, aki a bűncselekményt elkövette, részt kap. T. Képviselőház! Most kérdem, olyan emberektől, akik ebben az országban valaha joggal foglalkoztak: lehetséges-e egy törvénybe olyan rendelkezést beiktatni, hog^ a bűncselekmény elkövetője, az ártatlan emberrel szemben a bűncselekményből pénzügyi hasznot kap' jon? (Gaal Gaston: Tiszta őrület! A szövegezés rossz, ezen lehet segíteni: «Ha gazdája érdekében cselekszik».) Gaal Gaston t. képviselőtársam azt mondja: ha gazdája érdekében cselekszik. Bocsánatot kérek, még ebben az esetben sem, csak ha a gazdája felhívására cselekszik. Rögtön megmondom, hogy mi történhetik. Egy gazdának van egy ispánja; az az ispán a gazdája érdekében csalást követ el azért, hogy azután feljelenthesse és a feljelentési jutalékot megkapja. Ez tehát nem elég. A bűncselekmény tényálladékát meg kell állapítani. (Gaal Gaston: «Ha gazdája tudtával és javára»!) Ha gazdája tudtával és javára követi el a bűncselekményt, abban az esetben igenis, a gazdával szemben legyen a bírság kihasználható. Tessék arra gondolni, hogy mi történhetik minden egyes embernél, akinek alkalmazottai vannak. Egy felmondott alkalmazott tönkreteheti az illetőt, s azután mehet az Úristenhez panaszra. Felhívom a t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy volt már egy hasonló eset; a szinai szeszgyárat csődbekergették s amikor egy képviselőt, — a régi világban volt még ez — Szalay László nevű képviselőt csődtömeggondnoknak nevezték ki a szeszgyárhoz, tisztességgel és becsülettel kivizsgálta ezt az ügyet. Kiderült, hogy az a szerencsétlen ember nem is követett el jövedéki kihágást, csak alkalmazottja, a tudtán kívül és ellenére csinálta meg azt a rettenetes gazságot. Amikor megállapították, hogy az az ember ártatlan, iákkor már az az ember, akinek előzőleg még 300 ezer aranykorona vagyona volt, koldusként került ki a szeszgyárból s már nem lehetett rajta segíteni. Nem tudom megérteni a t. Képviselőházat és a t. minisztériumot. Ezeket a büntető rendelkezéseket igenis, a jövedéki rendelet vonatkozó szakaszai álapján a legteljesebb mérték bn revízió alá kell venni, mert mi, akiknek igen szomorú tapasztalataink vannak a forgalmiadó-ellenőrök működéséről, nem teremthetünk eldorádót azoknak, akik a mások bajából, a mások által befizetett büntetéspénzekből, maguk is részesednek. Most méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam a t. képviselőtársaim figyelmét a 14. § (1) és (2) bekezdéseire. Hogy a 14. § Magyarországon megint 3000 új embernek fog kenyeret adni, ez igaz. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Egynek sem!) Kérem, miniszter úr, mindketten Isten segítségével itt leszünk^ és én leszek bátor a miniszter úrnak e törvény életbeléptetése után a t. képviselőtársaim tanúskodása mellett megállapítani azt, hogy e törvény alapján minden malomba Magyarországon egy állandó ellenőrt kell ültetnie a miniszter úrnak. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ha visszaél!) Éppen azt akarom