Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
238 Az országgyűlés képviselőházának sokra, (Zaj a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Ugyan kérem!) hogy egy-egy újabb egységespárti képviselőt hozzanak be a megüresedett mandátumok birtoklásába, mint amennyit ért az ,a tudat, amire pedig Ígéretet tettek, hogy elsősorban a mezőgazdasági termelés válságán, a földdel bírók nagy bajain fognak segíteni akarni és tudni. T. Képviselőház! Végighallgattam az együttes bizottságban az előadó úr beszédét, azután a felszólalók csatározásait. Itt a Képviselőházban szintén végighallgattam az előadó úr beszédét, azután a felszólalásokat és ezek ellenére nem tudok más álláspontra jutni* mint arra, aminek kifejezést adtam, hogy maga a boletta javaslat ebben a formájában, amint van, uem elfogadható, hanem rossz. (Jánossy Gábor: De nincs boletta! Hol a boletta? Gabona jegy van! — Zaj. — Meskó Zoltán: Látott ön már bolettát?) (Az elnöki széket Czettler Jenő fogalja el.) T. képviselőtársam, én nem láttam, de azt tudom, hogy már előzetesen kinyomatták a sok millió boletta-j egyeket, 160.000 pengő költséggel akkor, amikor még 8 pengőben kontemplálták s ez a költség az államkasszából odaveszett. Egészen biztosra vették ugyanis, hogy az a 8 pengős boletta-rendszer fog megvalósulni, amelyet eredetileg terveztek, (Jánossy Gábor: Nincs is szó bolettáról! Gabonajegy van ! Nem tudom, honnan veszik ezt az idegen szót! —Zaj.) Ez közbeszólás; gabonajegynek van hivatalosan elnevezve, azonban a szavakkal ne játsszunk. Odakint és önök is a folyosón csak úgy beszélnek erről, hogy: boletta, sőt az egységespártról is úgy beszélnek, hogy: bolettapári (Jánossy Gábor: Kánikulai vicc az egész!) A miniszterelnök úr, amikor hazajővén külföldi útjáról^ az őrlési jegyet egykettőre elejtette, rögtön észrevette, amit addig a politikai augurok nem vettek észre, hogy nagy baj van. Akármilyen ékesszólása is van, ami tagadhatatlan, — amellyel megfőzte pártját — de ha az őrlési jegy tehertétele bent maradt volna a javaslatban, akkor minden ékesszólása ellenére is elvesztette volna a csatát. Különben is az őrlési jegy nem felel meg a szociális^ igazságnak, már amennyire a szociális igazságot a törvényjavaslat érvényre akarja juttatni. A miniszterelnök úr tehát ezt a tehertételt kidobta a kormány hépszersűegének amúgy is süllyedéshez közelálló hajójából. Ügy aztán megmentette a végelmerüléstől a sülylyedés felé közeledő hajót. Megfejelték, talpalták a törvényjavaslatot, új kaptafára húzták s most itt van az új javaslat. De kérdezem t. Meskó képviselőtársaimat, akivel remélem, hogy a titkos választójogért folytatandó nagy küzdelemben együtt leszünk (Meskó Zoltán: Együtt!) s Nagyatádi Szabó István 21 pontjáért folytatott küzdelemben is, (Meskó Zoltán: Együtt) hogy miért fogadták olyan nagy ujjongással ezt a törvényjavaslatot? Miféle érdeme van ebben a törvényjavaslatban, meg ihía ez viszonylag, látszólag kategóriákat eiihatárölóan segíteni is fog a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó bizonyos rétegein, mi érdeme van ebben a kormánynak? Pénzt fognak kapni a fogyasztóktól azok, akik felesleges eladó búzával rendelkeznek. Az, hogy ez a pénzkészlet előáll és ezt a búzát eladók meg fogják kapni, — egy okos, előrelátó, takarékos U20. ülése 1930 július U-én, 'pénteken. ; pénzügyi politika eredményeképpen jelentke| zik-e? Ez a pénzösszeg, amelyet kapni fognak, [ s amit exportnál az állam visszatérít, ez a 45— 50—60 millió, egy helyes, okos pénzügyi politika eredménye-e, vagy pedig más foglalkozási ágban, sínylődő, fogyasztó rétegek megterheléséből és kisarcolásá ból jelentkezik? (Meskó Zoltán: A kenyér nem lehet drágább, mikor nem drágább a búza! — Fábián Béla: Rossz vicc!) Engedelmet kérek, drágább lesz, hiszen a kenyérliszt forgalmiadója 2%-kai emelkedik, mert ha a törvényjavaslat azt mondja, hogy 2%-kal emelkedlhetik a kenyérliszt forgalmiadója, ez természetesen a kenyérnek a drágulását is fogja maga után vonni. Azok a szegény néprétegek, amelyek a kenyér drágasága miatt eddig is panaszkodtak, ezentúl a panaszkodásra még több jogalapot fognak találni túlontúl verejtékezésük és életszükségleteik kielégítéséért való küzdelmük közepette abban a nagy diszharmóniában, mely ennek a törvényjavaslatnak a nyomában fog járni. (Jánossy Gábor: Ha a termelőn segítünk, mindenkin segítve lesz!) De nem minden termelőn segítenek! (Zaj. — Meskó Zoltán: Jön utána a többiek segítése.) Ha új Képviselőház jön és ha nem is titkos választással, de tegyük fel nyilt szavazással, azonban tiszta választással állunk ki a nép elé, önök nem fognak ide visszajönni és akkor mi lesz a bolettával? (Jánossy Gábor: Honnan tudja? — Meskó Zoltán: Akkor hol leszünk? Valahol csak leszünk! — Jánossy Gábor: A nemzet nevében nem beszólihet a képviselő úr!) A nemzet beszélne a saját nevében, (Jánossy Gábor: Majd; fog beszélni!) ha módot adnának rá az igen t. képviselő urak és a mai kormányrendszer. Ne legyen titkos választás, koncedálom; ám legyen nyilt választás és mint a miniszterelnök úr mondotta, menjen vissza mindenki a falura, de főszolgabíró és csendőrök nélkül, tisztán az elvek tisztaságával (Jánossy Gábor: Helyes!) és programmjának nyílt hangoztatásával álljon oda, de az ajánlási ívek kényszere nélkül. Én így az ítéletet átmenetileg titkos választás ihielyétt is elfogadnám átmenetileg a nemzet ítéletéül. Meg vagyok győződve, hogy a mai többség nem kerülne vissza ebbe a Képviselőházba. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zajos ellenmondások a Jobboldalon. — Jánossy Gábor: Én az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve!) Annál jobb önöknek. (Folytonos zaj.) Titkos választással meg egészen megsemmisülnének. Nem akarok a tárgytól eltérni, de képviselőtársaim belekényszerítenek engem, hogy kénytelen legyek arra. (Jánossy Gábor: Mi kényszerítjük bele? — Fábián Béla: Persze!) Olyan közbeszólásokat tesznek, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. (Meskó Zoltán: Ugyan kérem! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béla: Vitathatatlan, hogy ez a törvényjavaslat azokat segíti, akiknek eladó búzájuk van; azokat segíti jobban, akiknek több eladó búzájuk van, tehát voltaképen kiváltságot, privilégiumot jelent azok javára, (Farkas István: Eszterházy herceget és a többieket segíti) akik vagy azért, mert nagyobb földbirtokuk van, vagy azért, mert Isten áldotta sikeresebb termésük volt, több eladásra kerülő búzakészlettel rendelkeznek, a helyett, hogy minden művelés alatt álló föld után adná a prémiumot. Hallottunk számokat pró és kontra. Újságból is olvastuk a földtulajdonosokra vonatkozólag, hogy mikép lesz az arány azoknál, akik
