Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
Az országgyűlés képviselőházának 20—30—40 vágj 50 hold földdel rendelkeznek. Hivatkozom tényleges kisgazdaképviselőtársáimra, akik a túloldalon ülnek, — mert nem mindenki tényleg kisgazda ott, noha annak ifa mondja magát — hogy akinek 20—3Ö--40 vagy 50 hold földjük van, amikor levonják mindazokat a búzamennyiségeket, amelyek szükségesek a vetőmagra, a cselédek kifizetésére és saját háztartási szükségletük fedezésére, akkor alig marad eladó búzájuk. Ennek ellenértékeképen pedig mit kapnak*? Kapnak egy nagy . általános drágulási folyamatot, amit el kell szenvedniük, mert mielőtt még a törvényt megszavazták volna, felemelte a kormány 100%-kai a kávé és a tea vámját, aztán jön a postabélyeg és a dohány drágítása. Ez nem megy. Annyi ildomosságot legalább követelhettünk volna a t. kormánytól, bármily egyeduralkodónak képzeli magát az egész magyar .politikai életen, a közéleten és a gazdasági életen, hogy várta volna meg ennek a törvényjavaslatnak elfogadását és előzetes intézkedéssel ne emelte volna 100%-kal a vámokat. Jobb lett volna, ha a t. képviselőtársaim a túloldalról mosolyogva ne mondták volna azt, amit tegnap hallottam, — és rosszul eeett, hogy hallottam — hogy azoknak akiknek nem tetszik a nagy vámmal sújtott kávé, azok árpakávét igyanak. Ez t. Képviselőház, rossz vicc, (Br. Podmaniczky Endre: Vicc? Komoly dolog!) mert .ma a kávé, noha idegenből jön is, nem fényűzési cikk, hanem közfogyasztási cikk. A kisgazdák is hozzászoktak a kávéiváshoz, és nagyon helyesen mutatott rá az egyik t. szocialista képviselőtársam, hogy a gyári munkásnőknek egész napi eledelük a kávé. (Folytonos zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Jó tejet igyanak, én is azt iszom!)-Csendet kérek! (Zaj.) Kun Béla: Az a kérdés, hogy ezt az ügyet közbeszólások nélkül úgy tárgyaljuk-e, amint azt a maga komoly és érdembevágó voltánál fogva tárgyalni kell 1 ? Ismétlem, hogy a kávé közfogyasztási cikk, nem fényűzési cikk, és a kávé vámjának 100%-kal váló felemelése feltétlen nagy terhet jelent a fogyasztóközönségre és súlyosan sérelmezhető. De továbbmenve, t. Képviselőház, azt mondotta a miniszterelnök úr a pártértekezleten, hogyha nem szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, akkor ő megy ellenzékbe, (Sándor Pál: Nem ellenzékbe!) ő megy a vidékre. Miképp és hogvan lesz ez az odavaló menetel? Mi is mehetünk oda és szabadon elmondhatjuk a, magunk nézetét, a magunk meggyőződéseit ? Az ő odamenetele a vidékre és a kormány többi férfiaié is, úgy fog történni, amint most az ellenzéki képviselők vagy pedig az ellenzéki pártállású közkatonák lemenetele történik, vagy pedig — hogy a gyűléseket meg sem engedik? Nem lesz ott semmiféle hivatalos segédlet sem? Oda fog állani és meg fogja mondani a t. kormány, hogy itt van a törvényjavaslat, ezzel segíteni akarok a népen, de egyúttal megvallom férfiasan, hogy mit nem tettem hosszú éveken keresztül és mit mulasztottam el? Egy egész 12 órás ülést kimeríthetne azoknak az adatoknak és érveknek felsorolása, amelyeket a mai kormányzati rendszer gazdasági és pénzügyi politikája ellen nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti és kormánytámogató oldalról is éveken át felhoztak. Evek óta nem hallunk itt mást, — órák hosszán át citálhatnék csak a t. előadó úr írásaiból is — évekre visszamenően nem hallottunk mást. r . ülése 1930 július U-én, pénteken. 239 mint azt, hogy már itt van a végső óra. 1926ban, 1927-ben, 1928-ban és 1929-ben is itt volt már a tizenkettedik óra. Megírta értekezésében, megírta kibocsátott naptárakban nagyon szépen és helyesen a t. előadó úr is és mégsem történt semmi sem. Elismerem, t. miniszterelnök úr, hogy a nagy adag jóhiszeműség is volt ennek az oka. Azt méltóztattak gondolni, hogy majd jobbra fordul az idő, azt méltóztattak gondölni, hogy majd a mezőgazdasági termelés kedvezőbb konjuktúrák és kedvezőbb viszonyok közé jut. Ámde egy felelős politikust a jóhiszeműség nem mentesít olyan lépések megtételének elmulasztásával szemben, amelyeknek meg nem történte a gazdasági csődöt és a gazdasági Nirvánát jelenti. Mert már ott vagyunk. (Mozgás a jobboldalon.) Azt mondta a t. előadó úr, hogyha most nem intézkedünk gyorsan, ha nem tesszük meg a kellő lépéseket, akkor a mezőgazdaság végválságba, a temetőhöz jut. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Miért nem tették meg ezeket a lépéseket évekkel ezelőtt, amikor hivatkoztunk arra, hogy nagy a túladóztatás? (Udvardy János: Nem volt szükség a 36 pengős búzaárat emelni.) A mezőgazdasági válság azért csak megvolt, s tavaly hol volt a 36 pengős búza? (Meskó Zoltán: Bár ma is ott tartanánk, akkor nem kellene boletta!) De már tavalyelőtt is rajta volt a hanyatlásnak — gazdasági szempontból, pénzügyi szempontból értem — a lejtőjén minden mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosa ennek az országnak. De itt van a vak jóhiszeműség kérdése. Azt mondják, hogy nem látták előre, mi fog bekövetkezni. Azt hitték, hogy a 14—16% mellett igénybevett hiteleket ki fogja bírni az adóval egyébként is túlontúl megnyomorgatott kisgazda, holott a rentábilis mezőgazdaság 4—5% kamatnál többet nem bír. Azt hitték, hogy nem fog bekövetkezni a búza árának lejjebb való hanyatlása? Azt hitték, hogy az a világjelenség a maga akutságából és a velünk szemben való merevségéből ves&teni fog és jobb helyzetbe jutunk? (Meskó Zoltán: Milyen lesz a búza a jövő évben?) Honnan tudjam? (Derültség. — Meskó Zoltán: Na látja! — Derültség.) Nem tudhatom előre, de Meskó Zoltán se tudja, hogy milyen lesz a búza ára, de azt tudom, — és ezt nem engedem elbeszélni — hogy évekkel megelőzőleg a mezőgazdasági termelés válságáról már szó volt s már akkor tudnia kellett volna a t. kormánynak, hogy mik a teendők. Nem egyszerre jött ránk az amerikai búza beözönlésének irama, nem egyszerre kezdték meg az eddigi fogyasztóterületünket alkotó különböző szomszédos külállamok ia mezőgazdásági öntermelést. Hivatikozhatnám Marschall Ferenc t. előadó úrra és felolvashatnám, hogy cikkek sorozatában mutatott rá arra, hogy nekünk aiem voltak megfelelő kereskedelmi konzulainik, akik a fenyegető veszedelemről idejében tájékoztatták volna a kormányt. Maga a t. kormány pedig homokba dugta a fejét, nem törődvén vele, hogy mi lesz jövőre a búzával. (Felkiáltások a jobboldalon: Hát a képviselő úr tudja? — Meskó Zoltán: Szeretné ön is homokba dugni a fejét!) Nem pályázom arra, hogy a homokba dugjam a fejemet, hogy megfulladjak. En az igazságos népakarat megnyilatkozásának lehetővé tételére pályázom és azt óhajtom, hogy kitárt mellel, de becsületes választással menjenek a nép elé és nézzék meg, mit akar. (Sándor Pál: De becsületes választással! — Jánossy Gábor: Másról nem is lehet szó!) T. Képviselőház ! Engem nem hoznak ki a 35»
