Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

222 Az országgyűlés képviselőházának ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. (Pakots J<> zsef: Második tnrnus elmehet! — Br. Podnianiczky Endre: Maga elmehet így is! — Farkas István: Hogyan örülnek ennek a terrorisztikus győzelemnek! — Zaj.) Csendet kérek. Napirendünk szerint következik az egyes gábonanemüek értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat foly tatólag. os tárgyalása. (írom. 1000, 1014.) Szólásra következik? Urbanies Kálmán jegyző: Propper Sándor! (Farkas István: (a jobboldal fejé): Ne szaladjanak el, ne féljenek a kritikától! Inukba szállt a bátorságufk? — A hősök!) Elnök: Képviselő urak méltóztassanak bent maradni és helyeiket elfoglalni. (Zaj.) Csendet kérek. Propper Sándor: T. Ház! Csak mint tünetet szegezem le, hogy a kormánynak és a kormánypártnak olyan sürgős a kenyér megdrágítása, hogy ezt a mi kenyérhareunkat, amelyet folytatunk -a kenyérdrágítás ellen, tehnikai és fizikai eszközökkel igyekeznek letörni. (Ügy van! a baloldalon.) Ezt le kell szegeznem, ez még igen értékes tanulság lesz Magyarország jövője folyamán. (Farkas István: A választásoknál majd hasznát vesszük.) Le kell szegeznem azt is, íhogy ezt a tehnikai, lelki és_ fizikai letörést a keresztényszociális gazdasági párt, mely a nép pártjának nevezi magát, a maga votumaival elősegítette. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Midőn a javaslatot a bizottságban tárgyalták, a kormánypárti és kormány támogató képviselő urak tűzzel és vehemenciával támadták a bolettaj avaslatot. Valósággal láza^ doztak ellene, túltettek mirajtunk agresszivitásban. (Rubinek István: Az lehetetlen! — Derültség jobbfelől.) Biztattak és unszoltak bennünket kormánypárti képviselő urak, hogy az egyszer álljunk a sarkunkra és igyekezzünk megakadályozni a kenyérdrágítást. (Szabóky Jenő: Ebben egyek vagyunk!) Kemény, éles kritikát mondtak a javaslat ellen és már maga a pénzügyminiszter úr is, aki a népjóléti miniszter úrral egyetemben ezt a javaslatot képviseli, bukottnak tartotta a javaslatot és a folyosón tárgyalt arról, hogy mi következzék most, mivel pótolják ezt a bukott javaslatot. A legnagyobb csodálkozásra — a lélekbúvárok egykor majd analizálni fogják ezt a magtatartást és keresni fogják ennek a változásnak okát — most ugyanolyan vehemenciával, amilyen vehemenciával támadták a bizottságban a boletta-javaslatot, támogatják ugyanezt a javaslatot, és nekünk kérdeznünk kell: mi okozta ezt a változást? Mi történt egy-két majp alatt? Annyira megjavult ez a javaslat, (Jánossy Gábor: Más javaslat ez!) hogy most ugyanolyan dühvel, ugyanolyan vehemenciával, ugyanolyan elokvenciával lehet védelmezni ezt a javaslatot, amelyet azelőtt támadtak ? A javaslat lényegében nem nagyon változott. Kivették belőle az őrlési jegyet, ami métermázsánként egy pengő sápot jelentett az őrlésnél a kassza javára; benne maradt azonban a hárompengős sáp, a boletta és benne maradt a lisztforgalmi adó, sőt rosszabbodott azzal, hogy kisegítő eszköznek felvették különböző közszükségleti élelmicikkek árainak megdrágítását, (Bottlik József: Például?) olyképpen, hogy vámtételeiket felemelték. (Bottlik József: A tea nem közszükségleti cikk!) Nem lett tehát semmivel sem jobb a javaslat, csak az őrlési jegyet vették ki. Ez az ország talán csupa molnárból és csupa malomtulajdonosból áll, akik420. ülése 1930 július 4-én, pénteken. nek érdekeit sértette ez az őrlési jegy, hogy mivel azok ki vannak elégítve, most tehát már el lehet fogadni a javaslatot? En kétlem azt, hogy ebben az országban csupa malomtulajdonos élne és hogy ezek a malomtulajdonosok így megmenekültek attól a tehertől, amelyet a javaslat reájuk akart róni, most már elfogad ható a javaslat. Mi történt tehát? Semmi más nem történt, mint az, hogy időközben megjött az egyetlen vezérlő akarat, (Jánossy Gábor: Az ország érdeke a vezérlő akarat!) csendet parancsolt, megsuhogtatta a mtandátumtépő ostort és rögtön kezes bárányok lettek a haragos oroszlánok. (Br. Podmaniczky Endre: Nagyszerű! iîemek! — Rubinek István: Egy Farkasu/nk van, az is ott ül!) Töbib nem történt. Ez jellemző egész parlamentáris rendszerünkre. A nyiltszavazásos álparlamentárizmusraak átka az, hogy nem kell semmi egyéb, csak meg kell fenyegetni alázadozókat azzal, hogy a legközelebbi választáson nem kapnak mandátumot, és rögtön äz ellenkező irányba fordul a hangulat és az akarat és amit tegnap még nemzetrontó veszedelemnek minősítettek, (Zaj a jobboldalon.) azt ma kezesbárány okiként megszavazzák. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, képviselő urak, nem lehet a nagy lármában a szónok úr beszédét megérteni. Tessék csendben maradni. Propper Sándor: Ez a javaslat egyébként stílszerű f folytatása annak a szepar.atisztiíkus elszakadási törekvésnek, amelyet ez a kormány tíz esztendő óta folytat, s amellyel el akar szakadni az egész művelt vilájgtól. (Zaj a jobboldalon.) Az «Extra Hungáriám» rossz értelemben vett átvitele a gyakorlatba: mindent máskép csinálni, mint más országok csinálják, mindent a feje tetejére állítani és mindent csupa ellenmondásba keverni. Királyság vagyunk király nélkül, parlamentáris ország vagyunk titkos szavazás nélkül, háborús állam vagyunk háború nélkül, fasiszta kormányunk van fekete ing nélkül! (Derültség a jobboldalon.) Szociálpolitikát a szegények véres garasaiból csinálnak nálunk a nagybirtokosok ja- * vára. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Más országokban ezt fordítva csináljak: a vagyontól veszik el a nélkülözhető részt és ebből csinálnak szociálpolitikát a szegények javára. (Rubinek István: Működik a verkli ! — Zaj.) f Elnök: Kérem, képviselő urak,, a tizenkétórás ülésnek igazán a kezdetén vagyunk. Méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: Ez az egyetemes szembehelyezkedés a korszakkal... (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: ... a korszak tüneteivel, a korszak fejlődésével, a korszak szükségleteivel, szinte úgy ielenik meg az ember lelki szemei előtt, hogy a nagy vezérlő akarat egy lyukas bádogkannával akarja kimeríteni az Óceánt. Odaáll és egy világáramlattal szemben akarja itt Magyarországon megváltoztatni, irányváltozásra bírni a világtendenciákat és innen akarja szabályozni a gabonaárakat. Eszébe jut az eimbernek, hogy a Panosatantrában van egy bájos mese arról, hogy egy bíbic madár ki akarta inni a tengert azért, mert az a tojásait elsodorta. A magyar agráriusok számításait keresztezi a világpiaci helyzet. Erre mi történik? Ki akarják inni az Óceánt, abban a feltevésben tudnak élni, azt a reményt tudják táplálni és elfogadtatni a közvéleménynyel, hogy minden változtatás nélkül a világ-