Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának 419 gyón helyesen rámutatott arra, hogy esak a uralt termelési évben több mint ezer vágón gabona kallódott el a mélyen t. legitim kereskedelem kezén. (Jánossy Gábor: Akkor már nem volt legitim!) Elmondotta, hogy miképpen éltek vissza azzal a trükkel, hogy egyszerű, elszegényedett emberke — persze legitim kereskedő — járta a falu népét, leelőlegezte a gazdák búzáját és néhány mázsára otthagyott egy-két koronát. Ha esett a búza ára, akkor ott maradt a gazda nyakán az 1—2 korona is, de a néhány mázsa búza is. Ha emelkedett a búza ára, nagyon természetesen elvitte az illető. Ezeket a kártevéseket kívánja ez a törvényjavaslat megszüntetni, kimetszeni. Nekem szent meggyőződésem, hogy ezeknek a káros következményeknek kimetszésével fog majd felvirágozni a magyar mezőgazdaság a Sándor Pál mélyen t. képviselőtársam által elismert és szeretett legitim kereskedelem nélkül, egy újabb becsületes kereskedelem keretén belül, amikor egy új, mondjuk szövetkezeti, vagy; egyéni, de a mostani kor szellemének megfelelő, magyar és keresztény lélekből fakadó konkurrenciát fog kapni az eddigi legitim kereskedő és ebből a konkurrenciából fog tudni kivaekolódni a termeivényeknek a mindenkori időnek megfelelő reális ára. Mélyen t. Képviselőház! A magam részéről még Reisinger t. barátom megállapítására akarok reflektálni. A képviselő úr tegnap a, kisgazda-képviselőkre vonatkoztatva azt a kijelentést tette, hogy ő beszélt egy kisgazdaképviselővel, — elárulom, hogy velem beszélt, — aki azt mondotta, hogy ez a mostani törvényjavaslat nagyon előnyös, hasznos és mindazok, amiket megdrágítani kíván az állam, nem érintik a kisgazdát és az ennél szegényebb rétegeket, a falu szegényeinek budgetjét, kiadásait. Bocsánatot kérek, de meg kell állapi-; tanom Reisinger igen t. barátomról, hogy e kijelentés alkalmával kitört belőle a szo-! cialista: -a tényleges helyzet kisrófolása, megtagadása. Mert én azt mondottam neki, hogy; azok, amiket egyéb vonatkozásban kénytelen a kormány megdrágítani, ^ mint amilyen a bélyeg, a sör, a tea, a dohány és mindazok^ a dolgok, amelyek nélkülözhetők és nem feltét-; lenül szükségesek az élet fenntartásához, nem! lesznek hátrányos hatásúak, de a kávéra,; amelyről Reisinger barátom azt mondotta, hogy' I én azt mondottam volna róla, hogy az nem a. szegénység eledele, igenis, azt mondottam, hogy elkerülhetetlenül szükséges és a falu népének a kenyér után legolcsóbb és legtáplálóbb eledele. Az ilyen inszinuációt, amely a kép-; viselő úr kijelentéséből felém irányult, kénytelen vagyok visszautasítani. (Jánossy Gábor: A kávé nem! A szalonna meg a tej igen, ebből él a falu!) Ugyanakkor egy apodiktikus kijelentést is tett igen t. képviselőtársam, amikor a gazdaképviselőket a nép ellenségeiként tüntette fel és azt mondotta, hogy ideküldenek mindenféle parasztokat, akik kiabálnak. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, hát ez a demokrácia, ez a nép érdekének képviselete (Felkiáltások jobbfelől: Igaza van!) ahol az asztalosmester

t és asztaloslegény szerint mérjük a demokráciát? Ami-! kor a nép alkotó eleme szolgaságban is, egy: ezredéven át alapja, biztosítéka voltba nemzet fennmaradásának, akkor itt kifigurázzuk, kigúnyoljuk? (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Ez a testvériség, ez az egymásrautaltság szentsége? (Egy hang jobbfelől [a széls"őbaloldal felé]: Tanulják meg ezt!) KÉPVTSELÖPÁZI NAPLÖ. XXX. . ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 193 Szerettem volna, ba Reisinger barátom akkori beszélgetésünk egyéb mondatait is idézte, volna, amelyekben én megmondottam neki, hogy sohasem lesz meg az a lehetőség, hogy a kisgazda, a falu népe és a szocializmus^ egyet értsen, mert a szocializmus a falu népétől nemzetközi érzést, a hit megtagadását, a hazafias érzés kiölését kívánja, erre pedig sohasem lesz kapható a magyar nép. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélső baloldalon. — Esztergályos János: Várjon az úr, amíg meglesz a titkos választójog!) Ezért ne nagyon tessék haragudni, mélyen t. Esztergályos barátom. (Esztergályos János: Nem haragszom!) A falu népe 1919-ben az önök nemzetgyilkoló politikájának a legkeményebb kerékkötője volt, és szent meggyőződésem, hogy a jövőben is kerékkötője lesz az önök ártalmas politikájának a falu népe. (Esztergályos János: Önök nem a nemzet! — Zaj. — Elnök csenget.) Több szocialista képviselőbarátom ajkáról elhangzott apró rágalmazásokra nem kívánok •válaszolni. Kijelentettem már, — most megisimétlem — hogy azok az egyének és közületek szokták más egyének és közületek becsületét, tisztességét lepocskondiázni, akiknek maguknak vagy nagyon kevés, vagy semmi sincs belőle. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad rátérnem az előttünk fekvő törvényjavaslat egyes tételeinek elemzésére. Készséggel elismerem Berki Gyula mélyen t. 'képviselőtársamnak, tegnapelőtt felolvasott statisztikai adatait, amelyek szerint megállapította, hogy a nemzet egyetemének tulajdonába levő föld 70—75 százaléka a kisgazdák kezén van. A termelési arány ugyanennyi. E kérdés eldöntésénél azonban nem az a döntő, hogy ki mennyit termel, hanem az, hogy ki mennyit visz piacra. Már pedig, ha ismerik a falu népét, azt az elforgácsolt birtokot, akkor tudják, hogy ha nagyon sokat termelnek is egy falu keretén belül, de az elforgácsolódik, felhasználódik anélkül, hogy jelentős mennyiség ebből — •• a statisztikai adatokban egyébként soknak látszó — termésből piacra jutna. Amint bevezető szavaimban is mondottam, elfogultság nélkül,, tisztán és kifejezetten tárgyilagos gazdaságpolitikai szempontból kívánom ezt a kérdést bírálni. A következtetés, amelyre azokból az adatokból, amelyeket majd rendelkezésre bocsátok, jutottam, az, hogy a falu népét, az apróbbakat aránytalanul mellőzni fogják a bolettával való jutalmazásnál a nagybirtokkal szemben. (Esztergályos János: Na lássa, ebben egyek vagyunk!) De nem olyan értelemben, mint i. barátom gondolja. Maga vörös szemüvegen át nézi, én meg becsületes nemzeti üvegen át. Maga az összeütközést keresi, én pedig a kiegyenlítődést. (Esztergályos János: Szebb a világ piros szemüvegen keresztül!) Azon keresztül gyilkolni is lehet, ahogy ezt önök megtették. (Esztergályos János: Vigyázzon az úr, mert viszszaütök! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a személyeskedéstől tartózkodni. Ez a figyelmeztetésem kölcsönösen vonatkozik úgy Krisztián Imre, mint Esztergályos János képviselő úrra. (Esztergályos János: Rágalmazás az ilyen aljasság! — Zaj.) Krisztián Imre: Mélyen t. Képviselőház! legyen szabad szavaimat oly értelemben megindokolni, hogy annak az eszmének, Marx eszméjének alapján vannak az oroszországi állapotok, voltak a magyarországi allatotok, itt vannak az angol, meg az osztrák állapotok ugyanennek az eszmének alapján működnek 29