Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

10 Az országgyűlés képviselőházának íl egymáshoz való viszonyát. A kormánynak cselekedetében általában véve olyan programmpontokat látok, amelyek igyekeznek a gazdasági erőket úgy csoportosítani a szellemi és erkölcsi erőkkel kapcsolatban, hogy azok ennek az országnak részére és a polgárok számára az életfeltételeket a lehetőségre szabott határok között biztosítsák. TJgy találom, hogy ez a törvényjavaslat a maga adatfelsorolásában is ebben az irányban igyekszik helyes képet nyújtani és az intézkedésekre alkalmas adatokat feltárni, éppen ebből az okból kifolyólag a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. Abból a meggyőződésből indulok ki, hogy egy népszámlálási statisztika két irányban jelentős. Az egyik, hogy adathalmazával, rendszeres adatfelsorolásával visszapillantást ad a múltra, a másik pedig, . hogy programmot rejt magában a jövendőre és amikor egy nemzet összefoglaló ismertetését adja, akkor egyúttal azoknak az értékeknek felsorolását tartalmazza, amelyek a nemzetben mint küzdő energiák, mint egy jövőre ható.tevékenységnek garanciái rejtőzködnek. Nem frázeológ értelemben mondom, hogy a nemzeti géniusznak fáklyavivője egy helyes és igazi népszámlálás. Erről a törvényjavaslatról én erről az oldalról azért emlékezem meg dicsérettel, mert azt tartom, hogy a nemzet egyetemes érdé-keiben meg kell szűnnie nemcsak a pártkérdésnek, hanem még az osztálykérdésnek is. (Ügy van! jobb felől.) Egy népszámlálásnak közelebb kell hoznia azokat az osztályokat, amelyekből a nemzet áll és kifelé való hatásában a nemzet erőinek teljességét kell megmutatnia aibban a mértékben, amely ahhoz a gigászi munkához, amely előtt Magyarország a most következő idős zakóikban áll, megadja a képesítésit. Igen helyesnek találom, hogy a törvényjavaslat alapgondolatában kettéosztja a kérdést és azt mondja, hogy először a világháború előtti időszakokra vonatkoznak a számlálólap kérdései, azután pedig a világháború utáni időszakra. Ebből anmaik meglátását érzem ki, hogy a világháború előtti időkre való visszatérés gondolata, a világháború előtti nagymagyarországi helyzetnek megteremtése itt él ennek a törvényjavaslatnak betűiben. S hogyha valamiért, ennek meglátásáért, a revízió gondolatának mélységéért érdemes elvégezni ezt a inunkat. Ezekben a számokban úgy, mint a, tenger mélyéről a kagylót, fel kell hozni és oda kell tárni a világ elé Magyarországnak azt a kincsesházát, amely itt a tehetségekben és azokban a viszonylatokban mutatkozik, hogy ez a nemzet még ebben a lenyűgözött állapotában is tanúságot kíván tenni arról, hogy élnivágyása és ' élniakarása a • maga erejéből, a maga békességes erejéből táplálkozik. Meg kell hirdetni nekűnlk a számokban azt, amit a programomban mondunk, hogy Magyarország kultúrfölényével akar győzedelmeskedni az európai koncertben. T. Képviselőház! Egy feltétele azonban van ennek, amely igen lényeges és pedig az, hogy az a tükör, amelyet elénk tár a népszámlálás, hűséges legyen. A tükör lapja egyenes és sima legyen és valahogyan homorúvá ne váljék, nehogy torzkép mutatkozzék benne. . ülése 1980 június 26-án, csütörtökön. A • statisztika tudományához való hűséget csak akkor szolgálhatjuk, ha lépést tartunk a statisztikai tudománynak azzal a haladásával, amely újabb és újabb kérdések felvetésével és a csoportosítás módja tekintetében is újabb és újabb eredményekre vezet. Talán a tudományos értékelés szempontjából legyen szabad azt mondanom, hogy úgy, amint a relativitás elmélete az alapvető kérdéseket az exakt tudományok terén olyanokká tette, amelyek más vonalakra és vágányokra viszik a tudós elméik alkotásait, olyaténképpen a nemzet értékének népszámlálási adatokban való feltárása akkor lesz igazi érték, ha azoknak az adatoknak halmazában olyan irányokat szabunk meg, amelyek az újabb fejlődést, az újabb elhelyezkedést mutatják, amelyek a jövendőnek újabb zálogtételeivé tett igazságokat tárnak elénk. S itt engedje meg Kenéz Béla mélyen t. képviselőtársam, akinek tudományos és mélyreható fejtegetései kétségkívül nagyon figyelemre méltók, hogy bizonyos tekintetben, például a kriminalitás tekintetében elmondott észrevételeit olyanoknak tekintsem, amelyek kizárólag a múltból táplálkoznak. Azt gondolom, egy nemzet életében kétségkívül az, hogy erkölcsisége és jóravaló hajlandósága számadatokban miképpen mutatkozik, egyik legjellegzetesebb és legfontosabb tünetét adja a. nemzeti élet egészségre vagy betegségre hajlamos voltá.nak. Eddigelé a statisztika abból táplálkozott, hogy az összehasonlító tudományoknak és segédtudományoknak segítségével megállapította számadatokban, hogy bizonyos büntetendő cselekményeknél milyen büntető ítéleti statisztikához jutott ez vagy az a nemzeti társadalom. Nem lehet megállni e kérdésnél így, mert ez nem adja hű képét a kriminalitásnak. Nevezetesen, aki figyelemmel kiséri a nemzetközi büntetőjog múltbeli, de jelenlegi fejlődését is, az pl. az innsbrucki tanácskozásokon azt látta, hogy a kegyelmezési jog területét egészen másként szántják fel, mint eddig. Azt mondják, ugyancsak statisztikai adatok alapján: nem mindig mutatja a kondemnáló bírói ítélet a társadalom romlottságát, nem mindig mutatja az a szám, amellyel marasztaló ítélet alá helyeztek bizonyos egyéneket, a hűségét és tiszta képét annak, hogy nemzet vagy az a társadalom, amelynek statisztikáját adja, egyéniségében adja-e a romlottságnak és a bűnözési hajlamnak igazi számát. Miért? Azért, mert arra, hogy egy társadalom mennyiben válik bűnözővé, nemcsak az individuális ^ magatartás, hanem az a társadalmi nevelés, a kormányzati erő (Kenéz Béla: A miliő!) és a kormányzati felfogás is befolyással bír. Nevelni lehet egy társadalmat arra, hogy a társadalmi bűntett fogalma — egészsésri fogyatkozások s egyéb népjóléti hiányosságok folytán — ne férkőzzék túlontúl közel a nemzet testéhez. Méltóztassanak emlékezni arra, hogy hányszor keletkeztek vérző szívvel ítéletek^ a törvényt alkalmazó bírónak meggondolása nyomán. Ott, ahol a bíró a törvény parancsa folytán kénytelen elítélni valakit, ott egy számot ad a statisztikához, de nem adja azt a mértéket és nem adja a meglátásnak azt^ a szükségszerűségét, amelyet a következtetés levonása céljából megadnunk • kell, hogy mit kell tennünk ennek meggátlására. Az első feladat kihámozni azt, hogy az állam tegyen meg mindent arranézve, hogy az a kriminalitás ilyen száimszerűséggel ne jelentkezhessek. Itt van a patronázs intézményének statisztikája. Méltóztassanak elhinni, t Képviselőház,