Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
170 Az országgyűlés képviselőházának U18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. most már munkások részéről megkívánt adatok a kormány kezében vannak — nyilakozni arra nézve, hogy beterjesztem-e, vagy sem, a nyolcórás ipari kényszermunkanapra vonatkozó javaslatot. Csak a kérdés indokolására terjeszkedem ki. Nevezetesen az adatok, melyeket a kormányt kért, hogy teljesen tisztán lásson ebben a kérdésben, nincsenek még a ko rmá ny kezében. Voltam bátor már valamelyik megelőző interpellációra adott válaszomban kiterjeszkedni arra, hogy a munkavállalók részéről, a szakszervezetek részéről — mindkettő részéről, a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták részéről — tényleg megkaptuk körülbelül ezelőtt két héttel a kívánt adatokat, a munkaadók részéről azonban még nem érkeztek be a válaszok. (Propper Sándor: A munkaadók amerikáznak!) Mivel pedig szükséges, hogy mindkét oldalról betekintést nyerjen a kormány ebbe az egyébként rendkívül fontos gazdasági vonatkozású kérdésbe, természetes, hogy az én válaszom egyelőre csak az lehet, hogy nem tudom a tör vény javaslatot a Ház elé terjeszteni eladdig, amíg a szükséges adatok a kormánynak rendelkezésre nem állanak. (Kabók Lajos: Tessék kényszeríteni őket, hogy adják be az adatokat! — Reisinger Ferenc: Ha tíz évig nem adnak választ, a miniszter úr addig vár?) Elnök: Reisinger képviselő úr nagyon sokszor szól közbe. Kérem, hogy maradjon csendben. (Reisinger Ferenc: Ha tíz évig nem adnak választ, akkor tíz évig várnak? — Simon András: Akkor tíz évig fog közbeszólni! — Reisinger Ferenc: Tíz év alatt egyéb is fog történni. Szeretném egyszer hallani magát!) A képviselő uraknak nincs joguk beszélni, most a miniszter úrnak van joga (beszélni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Nagyon örülök egyébként, hogy Reisinger t. képviselőtársaim sűrű^ köz,beszólásaiyal igyekszik saját korábbi állítását, amely reám vonatkozott, önmagára vonatkoztatni, t. i. nem én fityogtatok, hanem ő fityogtat, (Taps és derültség a jobboldalon és a középen. — Éri Márton: Kellett ez? — Kabók Lajos: A miniszter babérokat arat. — Éri Márton: Nincs rá szüksége. — Reisinger Ferenc: Azért a hiúság még sem hajtott engem a beszélőfilm elé, meg soványító kúrára! — Zaj.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy a személyeskedéstől tartózkodjék. Szíveskedjék nyugalmát megőrizni. (Reisinger Ferenc: Ezt ajánlanám a miniszter úrnak is.) Vass József népjóléti- és munkaügyi mi- . niszter: T. Ház! Én nagyon szívesen elhallgatok, ha Reisinger képviselő úr akar beszélni. Kérem tessék. Kérem tessék. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Köszönöm szépen.) Mivel tehát nem állnak rendelkezésemre az adatok, amelyek alapján a t. Házat a felől tudnám tájékoztatni, vájjon a kormány be tudja-e terjeszteni és mikor ezt a javaslatot, ennek folytán az interpellációra nem is tudok választ adni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon) Elnök: A népjóléti miniszter úr nyilatkozatát érdemleges válasznak nem kívánja tekinteni, így a képviselő úr interpellációját kiadom a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A miniszter úr itt van.) Itt van, de nem köteles válaszolni. (Farkas István: Ez komédia!) Csendet kérek. Köivetkezik Malasits Géza képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz az ipari munkások kivándorlási lehetőségének előmozdítása tárgyában. A jegyző úr az interpelláló szövegét felolvassa, Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a külügyminiszter úrhoz az ipari munkások kivándorlási lehetőségének előmozdítása tárgy álban. Hajlandó-e a miniszter úr tájékoztatni a Házat, hogy milyen stádiumban van Franciaországgal a magyar ipari munkások foglalkoztatására régebben megindított akció? Hajlanó-e a miniszter úr Franciaországgal és más ipari államokkal ilyen irányú tárgyalásokat folytatni és megállapodásokat létesíteni, hogy az ipari munkások kivándorlása .és a munkalkalmak megszerzése akadályokba ne ütközzön?» Elnök: Méltóztatik előterjeszteni az interpellációt? (Malasits Géza: Igen!) Tessék! Malasits Géza: T. Képviselőház ! A munkanélküliség arányairól, annak a társadalomra és az emberekre gyakorolt Ihatásáról képviselőtársaim már beszéltek, úgyhogy ez felment engem az alól, hogy ebben a vonatkozásban beszéljek erről a kérdésről. Kétségtelen azonban, hogy a munkanélküliség legnagyobb az építőiparban. Évek óta pang az építőipar. Azok az injekciók, amelyekkel a kormány az építőipart^ fellendíteni kívánta, az állami építkezések és egyéb építkezések az utóbbi időben teljesen^ elapadtak úgy, hogy alig-alig van építkezés és ennek következtéiben nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is az építőipari munkások százai és ezrei vannak munkanélkül és kénytelenek olyan munkára menni, amely setal fizikumuknak, sem képességüknek nem felel meg, kénytelenek olyan alacsonyra szorított munkabérekért dolgozni, amelyek mellett sem ők, sem családjaik exisztálni nem tudnakEz a körülmény a kormáryra elsősorban azt a kötelezettséget hárítja, hogy munkaalkalmakról gondoskodjék. A munkaalkalmakról való gondoskodás méreteiről hallottunk itt már beszélni. A kereskedelemügyi miniszter úr szólt a vasúti beruházásokról, beszélt arról, hogy a, kormánynak szándékában van a közmunkákat folytatólagosan kiadni: ezek a közmunkák azonban mind olyan természetűek, amelyeknél az építőipari munkásság vajmi kevés elhelyezést talál bat. Ilyen körülmények között szerintem a kormány kötelessége a legfájdalmasabb kérdéshez is hozzányúlni, hogy a . pillauatnyi helyzeten segítsen és ez az, hogy a munkásság kivándorlását valamiképpen elősegítse. Fájdalmas a kérdés azért, mert mindenesetre nem valami dicséretes dolog egy kormányzati rendszerre nézve, hagy nem tud az országban olyan gazdasági politikát teremteni, amelynek következtében az ország polgárai, munkásai itt az országon belül munkaalkalmakat találjanak. Ha tehát nem képes a kormány olyan gazdasági politikát folytatni, amely lehetővé tenné az ország munkásainak az országon belül váló foglalkoztatását, akkor a kormányra hárul a feladat, hogy minden aíkadályt elhárítson a kivándorlás elől és így lehetővé tegye azoknak, akik idehaza nem tudják sem maguknak, sem a családjaiknak a kenyeret megkeresni, hogy idegenbe vándorolva kereshessék azt meg. Az idegenbe való vándorlás ma nagyon nehéz dolog, hiszen tudjuk, hogy minden ország elzárkózik a bevándorlás elől, minden országban pang a gazdasági élet Európában, Amerikában. Ausztráliában és így a kivándorlás rendkívül meg van nehezítve. Egy ideig Török-
