Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 171 ország volt az az ország, amelybe kivándorolhatott a magyar építőipari munkásság és Angorában és egyéb török városokban százával és ezrével dolgoztak magyar építőmunkások és keresték meg kenyerüket. Egy idő óta azonban Törökországba sem lehet kivándorolni. Perzsiába is jutott néhány száz magyar, akik ott vasúti építkezéseknél találtak elhelyezést,'azonban ez a munka is fogytán van. Egyetlen állam van még Európában, amely idegenből vesz munkásokat, idegenből hozott munkásokkal építtet és ez Franciaország. Méltóztatnak tudni, hogy Franciaországban a kormány nagyarányú építkezési programniot dolgozott !ki kis családi házak építésére, amely építkezések részben már folyamatba tétettek, részben a közeljövőben adatnak munkába. Franciaország rendkívül sok idegen munkást foglalkoztat és nemcsak ez az építkezés, hanem az a sajnálatos és minden kultúrembert megrendüléssel töltő körülmény is, hogy Franciaországban az áradás következtében egyik-másik városban súlyos bajok támadtak, fokozza az építőmunkások iránt való keresletet. Amint méltóztatnak tudni, Franciaország és Olaszország között éppen Mussolini úr kardcsörtető politikája következtében egy év óta feszült viszony van és ennek azután az 'Olasz munkásokra nézve az a hátrányos következménye, hogy Franciaország nem igen szívesen látja az olasz munkásokat, akik eddif a Franciaország építőiparában leginkább nyertek alkalmazást. Itt van tehát az adott nillanat • arra, hop'v a magyar kormány, erélyes diplomáciai, meg egyéb tárgyalások lehetővé tegye a magyar építőmunkásoknak Franciaországban való elhelyezését. Nem hinném, hogy ezek a tárgyalások különösebb nehézséget okoznának, már csak azért sem, mert Franciaországban ezidőszerint is jó néhány ezer magyar munkást foglalkoztatnak, akik az ottani kormánykörök és az ottani szervezetek kijelentései szerint a legkitűnőbben állják meg helyüket. Merem állítani, hogy a francia autóiparban, a francia gépipariban, a francia finom iparban rendkivül sok magyar munkás nyert alkalmazást, akik mind kitűnően megállják helyüket és akik minden tekintetben megbízható embereknek bizonyultak, úgyhogy nem hinném, hogy Franciaország részéről a magyar munkások ellen komoly kifogások merülhetnének fel. Nem is merültek fel ilyen kifogások. Hónapokkal ezelőtt olvastuk, hogy Franciaország hajlandó néhányezer magyar építőmunkás foglalkoztatását Franciaországban lehetővé tenni. A magyar építőmunkások erre nézve tárgyalásokba is bocsátkoztak az építőmunkások ottani szakszervezetével, amely ugyancsak nem emelt kifogást a magyar munkások alkalmazása ellen. Érthetetlen módon azonban ezek a tárgyalások elhúzódtak mind a mai napig, s eddig még semmiféle eredménye nem volt ezeknek a tárgyalásoknak. Azt hiszem, ina vagy tegnap jelentette ki a belügyminiszter úr a Felsőházban, hogy bizonyos differenciák elintézése után megindulhat Franciaország felé a kivándorlás. Arról azonban a belügyminiszter úr nem nyilatkozott, hogy ez a kivándorlás milyen munkások részére tétetik lehetővé. Valamivel érthetőbben beszélt Mayer János földmívelésügyi miniszter úr egy hírlapírónak adott nyilatkozatában, amikor azt mondotta, hogy «a franciáikkal van meges-yezésünk, amely most megvalósítás alatt áll; Franciaországban nagy a mezőgazdasági munkáshiány és hozzánk fordultak, hogy mezőgazdasági munkásokat bocsássunk rendelKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. kezesükre. A magyar kormány teljes garanciát kíván, ml lesz a munkások sorsa, hogyan jöhetnek majd vissza, mit keresnek.» Elvégre Franciaország kultúrország. Annak idején, amikor Argentinába vittek ki magyar munkásokat nemcsak fecskemunkára, hanem arra az ismeretes vasúti munkára is, nem nagyon (kérdezte a magyar kormány, vájjon ezek mit keresnek ott, hogyan térnek majd vissza; szintúgy, amikor a munkások százai kénytelenek voltak a vándorbotot készükbe venni és kivándorolni Angorába, Törökországiba, akkor sem kérdezte a kormány, hogy mit fognak ezek keresni és hogyan fognak visszatérni; semmiféle diplomáciai tárgyalás nem előzte ezt meg. Éppen ezért csodálkozom, hogy Franciaországgal szemben annyira bizalmatlan a magyar kormány, hogy Franciaországtól garanciákat kér, hogy mi lesz azokkal a munkásokkal. (Patacsi Dénes: Mert sokan alig tudtak visszajönni!) Bocsánatot kérek, feltéve, de meg nem engedve, hogy Franciaországban a magyar munkásság sorsa rosszabbra fordul, akkor is Franciaországból gyalog hazajönni lényegesen rövidebb út, mintha gyalog kellene megtenni az utat Angorából, vagy éppen Perzsiából. Amikor tehát sem Perzsiával, sem Törökországgal, sem Argentínával szemben a kormány ilyen szigorú kikötésekét nem tett, akkor nem tudom megérteni, hogy éppen Franciaországgal szemben viseltetik a kormány bizalmatlansággal és itt kíván olyan garanciákat, amilyeneket eddig még egyetlen államtól sem kívánt. (Simon András: Mindenütt kell törődni a magyar munkásokkal — Zaj.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek! Marad jantaik a képviselő urak csendbein. Malasits képviselő úrnak van joga beszélni, de a képviselő uraknak nincs. Malasits Géza: Ne méltóztassék egy percig sem hinni, hogy valami gyönyörűség nekünk ebben a kérdésben interpellálni. Mi is vagyunk annyira magyarok és ml is szeretjük annyira munkástársainkat, hogy jobban szeretnők - őket itt Magyarországon foglalkoztatva látni, mint tőlünk távol, idegenben, ahol nagyon sok esetben el is veszítjük őket. Amikor azonban azt látjuk, hogy az építőipari nyomorúság olyan szörnyűséges, mint amilyen tényleg a valóságban, akkor mégis csak kérdeznünk kell a kormányt, mit szándékozik tenni abban a tekintetben, hogy ezt a kivándorlást valamiképpen előmozdítsa és lehetővé tegye az építőipari és egyéb ipari munkásoknak Franciaországba való kivándorlását. Elvégre azok a nyilatkozatok, amelyeket a miniszter urak tettek, — utalok a belügyminiszter úr nyilatkozatára — nagyon homályosak és nem engednek arra következtetni, hogy a közel jövőben ezen a téren történnék valami. Már pedig azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom, hogy ez a kérdés rendkívül égető és rendkívül sürgős. Es^ inkább azt hiszem, hogy itt nem is a munkások [munkaviszonyainak rendezése, visszatérésük lehetőségének biztosítása miatt vannak akadályok, hanem más ok miatt. Tudjuk nagyon jól, érezzük évek óta, amióta ez a kormányzati rendszer Magyarországot boldogítja, — csak mellékesen jegyzem meg, ha még sokáig boldogítja, akkor a lakosság fele éhen bal — azóta tudjuk, milyen óriási befolyásuk van .a munkáitető szervezeteknek a kormány cselekedeteire. A népjóléti miniszter úr — számtalanszor szem- és fültanuja voltam ann^k a viaskodásnak — vias25