Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
Az országgyűlés képviselőházának Jf.18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 167 tóztassék csendben maradni. (Zaj a szélsőbal' oldalon.) Csendet kérek a szélsőbaloldalon t. képviselő urak. Esztergályos János: ...amikor szükségesnek tartjuk, hogy az egeket ostromló nyomorúságot idehozzuk az országgyűlés színe elé és megnyugtató kijelentéseket kértünk az ország népe részére, akkor a túlsó oldalon egyrészt közönyösséggel tesznek eleget kötelességüknek, másrészt az a néhány szál'egységespárti képviselő, aki itt van, egyszerűen cirkuszt akar a maga részéről rendezni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne gyakoroljon elnöki jogokat, tessék csak az interpelláció szövegével foglalkozni. (Fáy István: Ne felejtse el, hogy a Képviselőházban van!) Esztergályos János: Az urak ne felejtsék el, hogy a Képviselőházban vannak és az urak ne mulassanak a nép nyomorúságán, az urak iparkodjanak méltók lenni ahhoz az álláshoz, amelyet betöltenek. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat minden oldalon, hogy a személyeskedésektől tartózkodjanak. Most az interpellációkat tárgyaljuk, méltóztassanak tehát csendben maradni. Esztergályos János: Végigsorakoztatták az ország nyomorúságát, az ebből a szempontból felszólalók a nyomorúságról beszéltek, az országos nyomorúságról és a magam részről is kénytelen vagyok a vidéki iparos ^munkásság helyzetéről beszélni. A kormány részéről számtalanszor hangzott el Ígéret a nagy kötelességek teljesítéséről, amelyeket majd teljesíteni fognak, amely azonban csak azt a célt szolgálta, hogy az ország nyomorúságban tengődő népe megnyugodjon. Hosszú hónapokon keresztül várja a nép a munkanélküliség okozta nyomorúságban, hogy végre az a sok Ígéret testet^ fog ölteni, hogy végre az a sok miniszteri igéret va-. lóra fog válni és munkaalkalmak adódnak az ország részére. És most itt vagyunk néhány nap múlva, talán egy hét múlva szabadságra megy a Ház a nélkül, hogy a miniszteri Ígéretekből bármi is megvalósult volna. Ezt letagadni nem lehet és ezért felháborító a túlsó oldalon ülő képviselő urak cinizmusa ebben a kérdésben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, szívesikedjék a személyeskedésektől tartózkodni és szíveskedjék az interpelláció tárgyával foglalkozni. Esztergályos János : Annál fel háborltóbb a t. túloldal magatartása, mert önöknek éppúgy kell ismerniök a pénzügyminiszter és^ a kormány által kiadott statisztika tartalmát, mint ahogy mi ismerjük, látniok kell önöknek is az öngyilkosságok végtelen légióját, a, kisiparosságnak, a kiskereskedelemnek irtózatos pusztulását és azt az irtózatos sok tragédiát, amelyet a nyomor szül. Kénytelen vagyok elmondani önöknek, hogy tegnapelőtt Pécsett voltam. Pécsett egy nagyon derék fiatalember hosszú hónapok óta munka, állás nélkül volt. (Szabó Sándor: A borházban nem tetszett fennjàrni a pécsi hea-yeken? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: Ha ez célzás akar lenni, vagy gyanúsítás, akkor ezt aljasságnak minősítem. Elnök: A képviselő úr teljesen félreértette a közbeszóló képviselő urat, durva sértést követett el, amiért rendreutasítom. Tessék törekedni képviselő úr arra, hogyha közbeszólás történik és arra reflektál, a közbeszólás tartalmát megismerje.^ A képviselő úr közbeszólásában semmiféle sértés nem volt. Esztergályos János: Azt a képviselő úr tudná megmondani. (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassék személyeskedni. (Zaj.) Csendet kérek! Esztergályos János: Az a szegény fiatalember nap-nap után hosszú hónapokon keresztül járt munkáért könyörögni. Tegnapelőtt délelőtt felment a város mérnöki hivatalához és munkát kért, könyörgött munkáért. Azt mondották a város mérnöki hivatalában, hogy nem tudunk munkát adni, nincs munka, és az a szerencsétlen ember a harmadik emeletről ledobta magát, öngyilkos lett és azonnal meghalt. Ezt a szörnyű tragédiát nap-nap után láthatják az urak, nap-nap után válnak meg az emberek az élettől, mert nem tudják családjukat eltartani. t A napokban olvashatták, hogy egy szerencsétlen anya itt a fővárosban három gyermekével két ízben a Dunának ment azzal a szörnyű gondolattal, hogy elpusztítja gyermekeit, elpusztítja önmagát, mert napok óta nem tud gyermekének enni adni. Végtelen láncolatát látjuk itt az irtózatos tragédiáknak és látja ezt a kormány is és nem látunk a kormány részéről semmiféle olyan intézkedést, amely ezt az irtózatos nyomorúságot enyhíteni akarná. (Hódossy Gedeon: Ott is van munkanélküliség, ahol szocialistakormány van! — Propper Sándor: Ne tessék mindig ezzel takarózni! — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Ha szocialista kormány lesz, akkor ön fogja bírálni, ha nem teszi meg kötelességét. — Muszti István: Nekik kellene jó példát adniok! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas István: A segélyt csak a 10.000 holdasoktól nem sajnálják! A szegény miből ad a 10.000 holdasoknak*? — Zaj. — Simon András: Nem tud beszélni Esztergályos!) Elnök: Kétségtelenül nem tud beszélni Esz tergályos képviselő úr. (Farkas István: Mindenhol kapnak segélyt a munkanélküliek, csak Magyarországon nem! Ennyit illene tudni egy törvényhozónak!) Tessék csendben maradni és engedjék meg, hogy az elnök is szóhoz jusson. A legkisebb, a legártatlanabb természetű közbeszólás is a képviselő urakat mindjárt izgalomba hozza és elveszítik nyugalmukat. (Farkas István: Azt mondja, hogy nem adnak sehol sem munkanélküli segélyt! Szégyen, ha egy törvényhozó ilyet mond! — Zaj.) Hadd mondjam el a konzekvenciát. Kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot közbeszólás nélkül meghallgatni, így hamarabb lesz vége az interpellációknak. (Propper Sándor: Az ülés 12-ik órájában vagyunk már!) Esztergályos János: Éppen ma az egyik miniszter úr arra hivatkozott, amiről itt most közbeszólás formájában tettünk megjegyzést, hogy nincs pénz. Mi kénytelenek vagyunk ezt tagadni, mert azt látjuk, hogy az ország pénzét irtózatosan pocsékolják. Nem beszélek most már Lillafüredről, nem beszélek freskókról, nem beszélek a belügyi fogadóról, nem beszélek most azokról a kiadásokról, amelyek nélkül az >rszág . . . Elnök: Képviselő úr, ne is tessék beszélni ezekről, hanem inkább a munkanélküliségről, amiről a képviselő úr interpellációja szól. (Élénk derültség. — Malasits Géza: Lesznek kiállítási hajók, Mefter megvétel! — Zaj.) Esztergáyis János: Ez a mai jelenet, amely itt megnyilvánul az önök soraiból, nagyon hasonlít az 1905-ös februári szentpétervári jelenethez. Elmondottam már itt a Házban egyszer szintén egy ilyen kérdésnél, hogy 1905 februárjában az orosz munkásság kenyeret kért. Irtózatos volt a nyomorúság és végső kétségbeesésükben elmentek a cári palota elé az-