Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
168 Àz országgyűlés képviselőházának . zal, hogy küldöttséget menesztenek a cárihoz. (Kabók Lajas: Eljönnek ide a narlament elé is!) Az ottani uralkodó osztályok, amelyeknek kötelességük lett volna ' az orosz munkanélküliség irtózatos nyomorát enyhíteni, olyan magatartást tanúsítottak, mint amilyet itten látunk: kinevették őket. Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tessék tartózkodni a többségig párt személyeskedő bírálatától. A ^ képviselő • ur nem a másik párt 'magatartása tárgyában jegyzett be interpellációt, hanem a munkanélküliség tárgyában. Méltóztassék ehhez tartani magát. (Zaj.) Esztergályos János: A cári palota elé mentek, kenyeret kértek a kormánytól, kenyeret kértek a cártól és a cár belelövetett az orosz munkanélküliekbe. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Ez sem igaz, mert nem ő csinálta!) Pardon, én így tudom, én így állítom, az igen t. miniszter úr az ellenkezőjét állítja. (Propper Sándor: Egy pap vezette őket: Gapon! Az orosz cár lövetett bele ia tömegbe! Gaponról kisült, hogy áruló és agent provocateur! — Vass József néojóléti és munkaügyi miniszter: Nem a cár lövetett a tömegbe! —- Folytonos zaj a Ház minden oldalán. ~ Szabó Sándor: Ezeket a méltatlan sértegetéseket nem hallgatjuk meg! Majd a legközelebbi interpellációra bejövünk!) Elnök: Ba a képviselő urak nem maradnak csendben, fel fogom függeszteni az ülést. (Folytonos zaj.) Csendet kérek! Esztergályos János: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző, képviselő urak. Ugyanezt a közönyösséget látjuk ma^ itt, és én nem tehetek róla, én az alatt az érzés alatt vagyok és élek már hosszabb idő óta, mintha ennek a kormányzati rendszernek az volna a célja és törekvése, hogy felzavarja a nép nyugalmát, hogy azután vérbe fojthassa és hosszú esztendőkön keresztül biztosíthassa uralmát. (Folytonos zaj.) Be is fejezem mondókámat. Arra kérem a kormányt, hogy végre^ ve^ye komolyan mindazt, amit mi ezekről a padokról mondunk. (Propper Sándor: A kormány nagyobb úr, mint a cár!) Felhívom a kormány figyelmét azokra a jelenségekre, amelyek az^ ország különböző részein mutatkoznak. Ne bízzon a kormány a saját szuronyaiban, ne bízzon a kormány a csendőrök és rendőrök erdejében, ne bízzon ez irányban, mert jöhet történelmi pillanat, amikor azok a remények, amelyeket a kormány ilyen irányban táplál, füstbe fognak menni. Ott van Dorozsma. A dorozsmai jelenségekkel kapcsolatban ' komolyan figyelmeztetem a kormányt ez irányban való kötelességének teljesítésére. Nem a férfiak mentek el, 'hanem az asszonyok, az anyák mentek el a községháza elé, asszonyok, anyák, hitvesek ^mentek el papjuk háza elé és kérték mindkét helyen, hogy segítsenek rajtuk, mert nem bírják az éhséget tovább, adjanak kenyeret gyermekeiknek, férjeiknek pedig munkát. Ez a / hangulat van meg mindenütt az egész országban és én ajánlom a t. kormánynak, hogy ezeket a jelenségeket vegye figyelembe. Peyer igen t. képviselőtársam nagyon találóan jegyezte meg a legutóbbi munkanélküli gyűlésen: úgy gondolkozzék és úgy cselekedjék a munkanélküliség kérdésében a kormány, mintha árvíz fenyegetné ezt az országot. Vigyázzon az igen t kormány, 'mert ha kötelességét elmulasztja, nemcsak árvíz fog bekövetkezni, hanem az egykori egyik volt miniszternek itt a Házban mondott fenyegetése is, hogy 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. megindulnak a mezei hadaik, megindulnak ez ellen a rendszer ellen. (Eri Márton: Azok dolgoznak!) amelyet feltétlenül úgy el fognak söpörni, hogy még Írmagja sem marad. (Patacsi Dénes: Azok munkában vannak!) Elnök: Csendet kérek,. kéü viselő urak. (Reisinger Ferenc: A miniszterek soványítókúrát használnak, mikor a munkások éheznek!) Reisinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. A képviselő úr által előterjesztett interpelláció az összkormány képviseletében a miniszterelnök úrnak adatik ki. Következik Kothenstein Mór kép vis elő úr interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz a 8 órás munkanap bevezetése tárgyában. A jegyző úr felolvassa. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz a 8 órás munkanap törvényes bevezetése, mint a munkanélküliség csökkentésének egyik eszköze tárgyában. Hajtailndó-e a miniszter úr a nyolcórás munkanap törvényes bevezetésiéről törvényjavaslatot terjeszteni a KéDviselőház elé, miután a 8_ órás munkanap törvénybeiktatá&a az állandó jellegű munkanélküliség csökkentésének egyik eszköze, tekintettel továbbá acrra, hogy a miniszterelnök vezetése alatt a kormány tagjai és a szakszervezetek képviselői között erről a kérdésről a tárgyalások már befejeződtek és a kormány a vonatkozó anyiag birtokába jutott.» Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az a magatartás, amelyet a kormánypárt és a kormány a szociáldemokrata parlamenti frakció interpellációival szemben tanúsít, igen jellemző. Mielőtt a Ház szünetre megy, nagyon súlyos ügyekben kérdéseket intézünk a kormányhoz, de, amint a példa mutatja, sem a kormányt, sem a többségi pártot nem érdeklik ezek a kérdések. Azt kell mondanunk, hogy éppen az ellenkezőjét cselekszik annak, amit az okosság a kormánypárt és a kormány számára parancsol. így van ez az egész rendszerrel, amely 10 év óta az ország nyiaikán ül. Az év elején történt, hogy pártunk képviselői ebben a Házban tömegesen interpellálni akartak fontos kérdésekben, szintén a rossz gazdasági helyzetre való tekintettel. Akkor^ a miniszterelnök úr gondolt egyet: érintkezést keresett frakciónkkal, es tekintettel arra, hogy a miniszterelnök úr határozottan kijelenette, hogy ő ezekben a fontos kérdésekben egyenesen a szakszervezetek képviselőivel kíván érintkezésbe lépni és tanácskozni, ezek a tömeges interpellációk akkor elmaradtak. Azóta pedig mi történt? Tényleg voltak ilyen tanácskozások, amelyeken nemcsak a miniszterelnök úr elnökölt, hanem amelyeken a reszortminiszterek is résztvettek. A népjóléti miniszter úr is ott volt, mint olyan miniszter, aki hivatott a munkanélküliség kérdésében és a 8 órai munkanap kérdésében intézkedni és véleményt mondani. (Reisinger Ferenc: ö azt hiszi, hogy hivatott! — Elnök csenget.) Ezeken a tanácskozásokon kérdések feltevésével, amelyekre^ választ vártak úgy látszik, •?-. és ezt ma már meg lehet állapítani —a kormány csak időt akart nyerni, csak azt akarta elérni, hogy az akkoriban a néptömegekben nagyon magasan hullámzó elégedetlenséget lecsillapítsa. Ezt úgylátszik, r valahogyan el is érte, hiszen az alatt az idő alatt, amíg ezek^ a tanácskozások folytak, a tömegekben aránylag nyugodtság uralkodott, mert azt remélték,