Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

166 Az országgyűlés képviselőházának i polgárainak megélhetéséről gondoskodni, hogy ez az államhatalom tegyen valamit ezek érdekében, tegyen valamit a bajok elhárítására, vagy legalább enyhítésére. Az. elhárításra — már Propper Sándor képviselőtársam beszélt róla — többféle mód van. Van egy gazdaságpolitikai szabályokkal való segítési mód és vannak szociálpolitikai rendszabályok. Vájjon vannak-e olyan gazdaságpolitikai rendszabályok, amelyek munkaalkalmat teremtenek a dologra váró rétegeknek, ennek a rétegnek is? Nyugodtan állíthatjuk minden miniszteri ellenmondással széniben, hogy nincs. Olyan kijelentéseket, amilyen például a főváros által kiadható 63 milliós közmunka, hallottunk az elmúlt hetekben, de ez nem jutott tovább a reklámnál és igen röviden, igen kiábrándító cáfolatban volt részünk. Munkaalkalom nincs és nem is igyekszik az államhatalom ilyen munkaalkalmakat teremteni. Vájjon van-e szociálpolitikái rendszabály

1

? Ezerféle ilyen rendszabályt ajánlottunk. Egyet itt csak hirtelenében felvetve, magam is tudnék mondani, például a munkanélküli segélyre vonatkozólag. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás egy fillérnyi megterhelése nélkül meg lehetne csinálni a munkanélküli segélyezést abból a kamatkülönbözetből, amely az öregségi biztosítás díjtartalékának tényleges és preliminált 4%-os kamatozása között fennáll. Ez csak egyetlenegy lehetőség, amelyet a kormánynak illenék és kellene is tárgyalás alá vennie, de nincs a szociális biztosítás épületében hely a munkanélküliekről való gondoskodásra; nem szociális okokból, hanem, mint már többször meg kellett állapítanunk, hatalmi okokból, azért, mert ebben a kérdésben ennek a miniszternek a kezét fogják le, azzal a különbséggel... (Kabók Lajos: Nincs itt miniszter egy sem, csak a székeik vannak itt! Ez a jóaikatrat, még be sem jön a miniszter!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr, ne tessék zavarni a szónokot. (Propper Sándor: Megidéztetjük a miniszter urat az 1848:111. te. értelmében! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Propper Sándor: Jogunk van megidéztetni a miniszter urakat! Az 1848:111. tcikk értelmében.) Kérem Propper képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólni, tessék a szónokot szóhoz engedni. Kéthly Anna: ... azzal a különbséggel, hogy mi tudjuk, hogy ebben a kérdésben ki az, iaki lefogja a kezét, (Felkiáltások a jobboldalon: Itt a miniszter!), a Gyosz és a Tébe, amelyek hatalmi okokból nem engedik "meg azt, hogy a munkanélküli tartaléksereg ilyenformán segítséghez jusson. ' Van egy másik oldala is a kérdésnek, amely nem népjóléti probléma. A miniszter úr azt mondotta, hogy ő a tőle telhető módon elősegíti azt, hogy a közületek segíthessenek a munkanélküliek nyomorúságán. Nőst hát a székesfőváros a szellemi munkások munkanélkülisége kérdésében a szociáldemokrata frakció követelésére igenis csinált olyan akciót, amely ugyan csak havi 80 pengős, segítséget jelentett, szellemi szükségmunkát szervezett, de ebben a kérdésben is, nem ugyan a népjóléti miniszter úrnak, ihanem a belügyminiszter úrnak aggályai támadtak és azon a címen, hogy nincs fedezet, ezt az egészen minimális segítséget is elvonta ettől a kategóriától. Ugyanakkor jelentette ki, hogy erre nincs fedezet, amikor a székesfőváros közgyűlése 200.000 pengőt megszavazott a Szent Imre évvel kapcsolatos ünnep18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. ségek költségeinek fedezetére. Erre tehát volt pénz a főváros költségvetésében, a munkanélküliek segítésére azonban nem. Űgy hogy azt kell hinnünk, hogy itt is furcsa munkamegosztás folyt. A kormányzópárt városházi kirendeltségeésa főváros keresztény oártja ott a fővárosnál jól felfogott érdekei szerint nem ellenezhette ennek a munkanélküli segélyezésnek megvalósítását. Elnök: Kérem t. képviselőtársam^ beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Kéthly Anna: Azonnal befejezem. (Felkiál- ' tások a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk!) Ök telhát nem állhatnak elő ennek a segélyezésnek ellenzésével, ezt a terhet tehát áthárították a belügyminiszter úrra, aki ebben őket támogatta is. Ezt a segélyezést nem bővítették ki országosan, pozitívumok helyett negatívumokat, segítés helyett a válság elmélyítését, alkotó gazdasági politika helyett a bolettát kaptuk, tehát azt hiszem, hogy teljes joggal intézzük a kormány felé azt a kérdést, amely interpellációimba fel van véve, hajlandó-e valamit tenni e réteg szociális helyzetének javítására vagy megfelelő munka- és keresetalkalmak biztosítására» (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Halljuk a miniszter urat! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció az összkormányhoz lévén intézve, kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk! — Zaj.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a vidéki munkanélküliségről. Tekintettel arra, hogy a nagyarányú munkanélküliség nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is állandó jellegűvé vált, milyen intézkedéseket hajlandó

1 tenni a kormány a vidéki munkanélküliség csökkentésére és a vidéki munkanélküliek súlyos helyzetén való segítésre:» (Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Bár az egységespárt kötelességteljesítésének végtelen lazasága lehetetlenné teszi az igen t. népjóléti miniszter úr részére, hogy az e padokról elhangzott vagy elbangzandó interpellációkra választ adjon, (Egy hang a jobboldalon: Más az oka!) én mégis kénytelen vagyok interpellációmat elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon érdekes jelenségnek vagyunk és voltunk ma szemtanúi, amikor a szociáldemokratapárti népképviselők, akik a nép bizalmából kerültek ide, (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Városi képviselők! — Malasits Géza: Önöknek egy kicsit segített a szurony és a közigazgatás!) akik (becsülettel teljesítik kötelességüket, szükségesnek tartják, hogy a parlament szünetre menése előtt a nyomor sötét fáklyáját gyújtsák fel. (Simon András: Sötét fáklyát? Hát az is van? — Zaj.) Nagyon jellemző az igen t. túloldal részéről... (Simon András: A sötét fáklya?) igen a fáklya sötét, de annak fénye világos, amely bevilágítja az önök sötétlelkűségét, hogy amikor itt a nyomorról van szó .. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, mérsékelje magát. Esztergályos János: ... amikor az irtózatos nyomorúságot idehozzuk . . . (Patacsi Dénes: Sötét fáklya mellett!) Elnök: Kérem Patacsi képiviselő urat, mél-